Az emberiség a hüllőktől örökölte a tenyerével szembefordítható hüvelykujjat
Az emberi hüvelykujjak ügyességét hüllőkre jellemző izommaradványok okozzák – közölték amerikai és francia egyetemeken kutató fejlődésbiológusok, Rui Diogo, Natalia Siomava és Yorick Gitton a Development folyóiratban. Bár az embrionális fejlődés során az amúgy hüllőkre jellemző izmocskákból mind az öt kézujj környékén akad a fejlődő emberi szervezetben, születés utánra ezekből nem marad semmi, mert az emberi genom a méhen belüli fejlődés során eltörli őket. Előfordult már olyan, hogy gyerekekben születés után is találtak egy-egy extra, nem a hüvelykujjuknál található hüllőizmot, ám ezt többnyire fejlődési rendellenességekkel kapcsolták össze.
A fejlődésbiológusok által az embriogenezis során a terhesség 7. és 13. hete között 3D-s képalkotási technológiával megfigyelt izmocskák az evolúció nagyjából 250 millió éves hagyatékai. Abból az időszakból maradtak vissza, amikor a törzsfejlődés során a hüllőkből kialakultak az első emlősök.
Hasonló, hüllőkre jellemző izmokat már főemlősök szervezetében is megfigyeltek, nekik azonban az alsó végtagjaik ujjainál. Miként az emberi hüvelykujjat az emberre egyedülálló módon jellemző kifinomult fogásra, az érintett főemlősöket is ezek az izmok teszik képessé arra, hogy a lábukkal tárgyakat fogjanak meg, illetve a fákon megkapaszkodjanak.
Természetesen nem a szóban forgó izom az egyetlen ősi maradványa a korai evolúciónak. Ilyen például a kifejlett emberi szervezetben a vakbélhez kapcsolódó, funkció nélküli féregnyúlvány, vagy az elcsökevényesedett, de azért az emberi gerinc részeként is megmaradó farokcsont is. A rejtélyes hüvelykujjizom azonban nemcsak azért figyelemre méltó, mert úgy tűnik fontos funkciója is maradt, hanem azért is, mert mindeddig egyetlen olyan emlősállatról sem tudtak, amelyben a szóban forgó ősi hüllőizom szintén megtalálható lenne.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: