Az emberi kezet az teszi különösen ügyessé, hogy a hüvelykujj teljesen szembefordítható a tenyérrel. Az embriogenezist vizsgáló fejlődésbiológusok most azt állítják, hogy ez a képesség egy 250 millió éves hüllőizomnak köszönhető.
Az eddig fellelt legősibb emberelőd maradványai alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy fajunk törzsfejlődése nem volt egyenes vonalú. Az Australopithecus anamensis bizonyíték arra, hogy az emberfélék nem egymásból alakultak ki, az evolúció több, egymással párhuzamosan megjelenő fajjal is próbálkozott.
Itt az ideje, hogy a természettudományos eredmények birtokában az emberiség kilépjen az evolúció nyomása alól, állítja Alasdair MacKenzie. A skót molekuláris biológus provokatív véleménye az ember törzsfejlődésének végéről folytatott évtizedes vita legújabb fejezete.
Az együttműködés a versengés, a verseny pedig a kooperáció szükséges feltétele – fejtegeti egy norvég biológus-szociálantropológus szerzőpáros közös esszékötete, A versengés paradoxonjai.
Hüvelykünket a gorillákkal, mutatóujjunkat a csimpánzokkal közös ősünktől örököltük, csupán kezünk középső ujja az emberré válás evolúciós terméke – írja a mellső végtag törzsfejlődéséről szóló, frissen megjelent kötetében egy norvég biológus.
Nemcsak a beszédnek, hanem a mentális időutazásnak nevezett, kisgyerekkorra kifejlődő kognitív képességnek is köszönheti sikerét a Homo sapiens. A kísérletekkel alátámasztott elmélet Ausztráliában dolgozó atyja, Thomas Suddendorf a múlt héten járt Magyarországon.
Az Amerikai Paleoantropológai Társaság folyóirata egy teljes lapszámon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy a 2008-ban megtalált Australopithecus sediba köti össze a majomszerű emberelődöket a mai emberrel. A közel egy évtizede zajló vitának ezzel még mindig nincs vége.