Amerikai, argentin és brazil ornitológusok szerint a hímek által repülés közben produkált különleges hanghatás evolúciós kulcsszerepet játszik a dél-amerikai madárfaj alfajainak különválásában.
Az evolúciós átmenetek néven ismertté vált elméletet továbbfejlesztő budapesti iskola tagjai az elmúlt három évtized hazai eredményeit foglalták össze a Nature Reviews Chemistry-ben megjelent cikkükben. A tanulmány társszerzőjét, Szilágyi András biofizikust kérdeztük az élet eredetét firtató kutatásokról.
A Nature Review Chemistry vaskos tanulmányban ismerteti a Szathmáry Eörs nevével fémjelzett magyar elméleti biológiai iskola eredményeit, amelyek feltárják a földi élet kialakulásának biokémiai folyamatait.
A rovarvilágon belül sajátos csoportot alkotó kérészek genetikai vizsgálata alapján a lábakból alakultak ki a levegő meghódításához szükséges végtagok – állítja egy most publikált spanyol kutatás.
Az állat egyedi jellemzői az után alakulhattak ki, hogy Madagaszkár szigetté vált, így az Adalatherium hui izoláltan fejlődhetett közel 20 millió éven keresztül.
A cápák legfiatalabb családjába tartozó bambuszcápa-félék genetikai vizsgálata derített fényt arra, mikor és miért tanultak meg ezek az egzotikus fajok szárazföldön járni.
A ganajtúróknál ugyanannak a két génnek a kifejeződése a szárny és a szarv is.
Garamszegi László Zsolt ökológus evolúciós szempontból vizsgálta a kutyafajták viselkedési elemeinek együttállását.
Rendkívül gyors növekedésre alkalmas csodaszövetet találtak a kacsák lábában, amely eddig csak speciális, leginkább patológiás struktúrákban fordult elő. A chondroid csont beépítése a csontváz fejlődésének folyamatába fontos evolúciós lépés lehetett.
Az emberi kezet az teszi különösen ügyessé, hogy a hüvelykujj teljesen szembefordítható a tenyérrel. Az embriogenezist vizsgáló fejlődésbiológusok most azt állítják, hogy ez a képesség egy 250 millió éves hüllőizomnak köszönhető.
Az eddig fellelt legősibb emberelőd maradványai alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy fajunk törzsfejlődése nem volt egyenes vonalú. Az Australopithecus anamensis bizonyíték arra, hogy az emberfélék nem egymásból alakultak ki, az evolúció több, egymással párhuzamosan megjelenő fajjal is próbálkozott.
Itt az ideje, hogy a természettudományos eredmények birtokában az emberiség kilépjen az evolúció nyomása alól, állítja Alasdair MacKenzie. A skót molekuláris biológus provokatív véleménye az ember törzsfejlődésének végéről folytatott évtizedes vita legújabb fejezete.
Az együttműködés a versengés, a verseny pedig a kooperáció szükséges feltétele – fejtegeti egy norvég biológus-szociálantropológus szerzőpáros közös esszékötete, A versengés paradoxonjai.
Hüvelykünket a gorillákkal, mutatóujjunkat a csimpánzokkal közös ősünktől örököltük, csupán kezünk középső ujja az emberré válás evolúciós terméke – írja a mellső végtag törzsfejlődéséről szóló, frissen megjelent kötetében egy norvég biológus.
Nemcsak a beszédnek, hanem a mentális időutazásnak nevezett, kisgyerekkorra kifejlődő kognitív képességnek is köszönheti sikerét a Homo sapiens. A kísérletekkel alátámasztott elmélet Ausztráliában dolgozó atyja, Thomas Suddendorf a múlt héten járt Magyarországon.
Az Amerikai Paleoantropológai Társaság folyóirata egy teljes lapszámon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy a 2008-ban megtalált Australopithecus sediba köti össze a majomszerű emberelődöket a mai emberrel. A közel egy évtizede zajló vitának ezzel még mindig nincs vége.