A háziorvosok hiánya még az antibiotikumok fogyasztására is kihat

A háziorvosok hiányának jelentős egészségügyi következményei vannak olyan területeken is, amire elsőként nem gondolnánk. A praxisok betöltetlenné válása csökkenti az antibiotikum-fogyasztást, viszont a felírt antibiotikumok minőségi összetétele romlik – derült ki kutatásunkból, amelynek eredményeit a BMJ Open orvosi folyóiratban megjelent tanulmányban foglaltuk össze szeptemberben. A kutatásban a háziorvosi praxisok betöltetlenségének hatását vizsgáltuk az antibiotikum-fogyasztásra magyarországi adatok alapján. 

Az antibiotikum-rezisztencia a WHO 2019-ben kiadott listája szerint egyike a világot fenyegető 10 legfőbb egészségügyi kockázatnak. 2000 és 2010 között az antibiotikumok fogyasztása világszerte 35 százalékkal nőtt, ezért a túlfogyasztás visszaszorítása alapvető népegészségügyi érdek. 

Ugyanakkor az antibiotikumok egy sor betegség esetén életmentőek: feltalálásuk, majd elterjedésük nagyban hozzájárult a várható élettartam múlt századbeli drasztikus növekedéséhez. Az lenne kívánatos, hogy szükség esetén mindenki hozzájuthasson antibiotikumhoz, viszont ne legyen indokolatlan túlfogyasztás.

Clostridium difficile baktériumok számítógépes illusztrációja. Ez a baktérium normál része a bélflórának, különösen kisgyerekeknél, mégis az antibiotikum-szedéssel összefüggő hasmenés legfőbb okozója. A C. difficile ma már egyre több antibiotikumnak ellenáll.Fotó: KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRA/Science Photo Library

Az antibiotikum-felírás mértékletessége a háziorvosi ellátás minőségének egyik indikátora Magyarországon is. Európai összehasonlításban itthon nem fogy sok antibiotikum (2016-ban 30 EU/EEA ország között a 9. legalacsonyabb volt az egy főre jutó antibiotikum-fogyasztás), ugyanakkor a felírás minőségében nem állunk jól. Az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében az lenne kívánatos, hogy az orvosok minél több indikációban az úgynevezett széles spektrumú antibiotikumok helyett inkább szűk spektrumú antibiotikumot írjanak fel, de a széles és szűk spektrumú antibiotikumok fogyasztásának arányában Magyarország nagyon rosszul teljesít a többi EU-tagországhoz viszonyítva – a széles spektrumú antibiotikumok felírási aránya túl magas.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a háziorvosi ellátáshoz való hozzáférés, különösen pedig a háziorvosok hiánya befolyásolja-e a fogyasztott antibiotikumok mennyiségét és a felírt antibiotikumok összetételét. Magyarországon a betöltetlen háziorvosi praxisok száma 2008 és 2017 között 150-ről 350-re, az összes praxis 2,3 százalékáról 5,5 százalékra nőtt. Hasonló tendencia figyelhető meg szerte Európában: Nagy-Britanniában például már a praxisok 10 százaléka volt betöltetlen 2015-ben.

Kutatásunkban az Állami Egészségügyi Ellátó Központtól kapott adatokból dolgoztunk. A mintát a községekre szűkítettük, mivel ezek többségében csak egy háziorvosi praxis van (ami vagy betöltött, vagy betöltetlen), így itt könnyebben mérhető a praxis betöltetlenségének hatása. Becslési módszerünk azon alapul, hogy a betöltetlen praxisok eloszlása térben és időben is változik. Így össze tudjuk hasonlítani egy település antibiotikum-fogyasztását akkor, amikor helyben elérhető volt a háziorvos, azzal az időszakkal, amikor a praxis betöltetlen volt. Emellett össze tudunk hasonlítani olyan településeket, amelyek csak abban különböznek, hogy praktizál-e ott háziorvos, vagy sem – más jellemzőikben (például méretükben, gazdagságukban) viszont nem nagyon térnek el egymástól.

A vizsgált időszakban az egy főre jutó, társadalombiztosítás (tb) és beteg által fizetett antibiotikum-kiadás 1350 forint volt átlagosan évente, ami a vényköteles gyógyszerekre fordított összkiadásnak mintegy 3 százaléka. Az antibiotikumokra fordított összegnek körülbelül 30 százalékát a tb fizette. Egy főre átlagosan 14,2/1000 naptári nap antibiotikumos kezelési idő jut Magyarországon. 

Betöltetlen praxis – alacsonyabb antibiotikum-fogyasztás

Becslési eredményeink alapján ha egy település egyetlen háziorvosi praxisa betöltetlenné válik, akkor az egy főre jutó antibiotikum-fogyasztás (terápiás napokban mérve) 3,2 százalékkal csökken, az antibiotikumra fordított – tb és beteg által összesen költött – összeg pedig 2,5 százalékkal mérséklődik. Ezek a hatások erősebbek azokban a járásokban, ahol helyben nem elérhető a szakorvosi ellátás – tehát ahol a betegek kevésbé tudják a háziorvos hiányát a járóbeteg-szakellátás igénybevételével kompenzálni.

Hogyan jön létre ez a hatás? Ha betöltetlenné válik egy település háziorvosi praxisa, akkor a páciensek átlagosan 9,3 százalékkal kevesebb alkalommal veszik igénybe a – jellemzően helyettes orvos által nyújtott – ellátást. Ugyanakkor a betöltetlenség következtében az egy vizitre jutó felírt antibiotikum-felírás 7,5 százalékkal nő. Tehát a negatív teljes hatás úgy jön létre, hogy jelentősen csökken a háziorvosi vizitek száma, viszont a helyettes háziorvosok egy vizit alkalmával a korábbinál több antibiotikumot írnak fel. 

Betöltetlen praxis – nő a széles-spektrumú antibiotikumok aránya 

Következő lépésként megvizsgáltuk, hogyan változik a felírt antibiotikumok összetétele a háziorvosi praxis betöltetlenné válásával. Az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának szempontjából különösen fontos eredmény, hogy a háziorvosi praxis betöltetlensége esetén romlik a felírt antibiotikumok minőségi összetétele. A szűk spektrumú antibiotikumok fogyasztása 7,5 százalékkal, míg a széles spektrumú antibiotikumok fogyasztása csak 1,4 százalékkal csökken. 

A bemutatott kutatásban az antibiotikum-fogyasztásra találtunk jelentős hatást: kevesebb antibiotikumot fogyasztanak az érintett településeken, ami akár jó is lehetne az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben – de csak akkor, ha ez az antibiotikum-felírás minőségi javulásának eredménye lenne. Eredményeink azonban azt mutatják, hogy a betöltetlenség következtében a felírt antibiotikumok minőségi összetétele romlik, ami viszont éppen a rezisztencia kialakulásának esélyét növeli. 

Bíró Anikó közgazdász, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa. Elek Péter közgazdász, az MTA  Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa,az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszékének egyetemi adjunktusa.  

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: