10 millió eurós pályázat keretében kutatják a kora középkori Kárpát-medencében élők génjeit

Az i.sz. 4. század végén a hunok főszereplésével meginduló népvándorlás egyben az ókor utolsó felvonásának kezdetét jelentette az európai kontinensen. Ez a dominószerű népmozgás adta meg az utolsó döfést a kor meghatározó erejének, az ókori Rómának is, amely, miután 12 évszázadon keresztül a Földközi-tenger térségének egyik domináns szereplője volt, előbb két részre szakadt, majd nem sokkal később nyugati része meg is szűnt létezni.

A Kárpát-medencét átszelő Duna több évszázadon keresztül a Római Birodalom határaként funkcionált, de a birodalom kettéválása után a dunántúli Pannonia tartomány viszonylag gyorsan a „barbárok” (gótok, majd hunok) kezére került, amivel egyben megvalósul a Kárpát-medence politikai egyesülése is. A hunok uralma azonban rövidnek bizonyult; őket különböző germán csoportok (gótok, gepidák, langobárdok), majd a térség stabilitását újra évszázadokra biztosító avarok követték. (A vaskori migrációs kavalkádról kárpát-medencei népességmozgásokat feldolgozó impakták-sorozatunk egyik egyik epizódjában beszélgettünk.)

Hogy ez a turbulens időszak milyen hatással volt a térség lakóira, arról mindmáig csak részinformációink vannak. Ezen változtat majd az Európai Kutatási Tanács (ERC) legrangosabb pályázatán (Synergy Grant) pár napja 10 millió eurót elnyerő, magyar érdekeltségű HistoGenes pályázat. (Ilyen nyertes pályázatban lett résztvevő tavaly Lovász László és Barabási Albert-László hálózatkutatási témában, illetve idén a Qubiten is rendszeresen publikáló Sándor Judit, aki az egészségüggyel kapcsolatos összeurópai identitás kialakulását kutatja majd kollégáival.) 

A Patrick J. Geary amerikai és Walter Pohl osztrák történészek, illetve a német Johannes Krause paleogenetikus mellett az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatóját, Vida Tivadar régészt is a témavezetői közt tudó pályázat Kelet-Közép-Európa késő antik és kora középkori népességének integratív paleogenetikai, régészeti, antropológiai és történeti vizsgálatát tűzte ki céljául. A projektbe bekapcsolódnak osztrák, cseh, szlovák, szerb, szlovén, horvát és román kutatók is.

Forrás: Institute of Advanced Studies

A tervezett kutatás nemcsak léptékében egyedi, de kérdésfeltevésében is újszerű. Az eddig lezajlott, elsősorban az őskort érintő paleogenetikai kutatások hosszú távú, egész populációkat érintő folyamatokra (csoportok keveredésére és migrációjára) koncentráltak. A nyertes pályázat az átfogó kérdések mellett nagy hangsúlyt fektet az egyes közösségek teljes mintavételezésére és komplex, vagyis paleogenetikai, geokémiai, fizikai antropológiai és régészeti módszereket egyaránt alkalmazó vizsgálatára. Ez az információhalmaz ugyanis lehetővé teszi a korabeli mindennapok részletesebb megismerését, a rokonsági kapcsolatok csoportszervezésben betöltött szerepének vizsgálatát, de új megvilágításba helyezheti a migrációs események hatását a közösségek szintjén is.

A Tolnához tartozó Mözs Icsei-dűlőjének egyik sírja az V. századból Forrás: Vida Tivadar.

Bár a régióból több mint százezer temetkezés keltezhető a vizsgált időszakra, a változó temetkezési szokások és a változó népességszám következtében a feltárt temetők mérete és így a temetkezések száma nagyon nagy eltéréseket mutat az egyes korszakok között. Míg a római, illetve a kora- és késő avarkori temetők több száz, akár több ezer sírt is tartalmazhatnak, az 5-6. századi Dunántúlon a temetők a 100 sírt is ritkán érik el, átlagos méretük 30-40 sír között mozog, így ezek esetében nem reprezentatív, hanem teljes mintavételre törekszik a projekt. A vizsgálandó régiók kiválasztásakor elsődleges szempont volt, hogy ennek az ötszáz turbulens évnek minden időszakából rendelkezzünk mintavételre alkalmas, jól dokumentált lelőhelyekkel. 

Avar-kori temető feltárása TiszaburánFotó: Rácz Zsófia

A kutatáshoz kapcsolódó DNS-vizsgálatokat az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Régészeti Intézetében lévő archeogenetikai laborban fogják végezni Szécsényi-Nagy Anna és Mende Balázs vezetésével (Annával a már említett podcast-sorozat újkőkort feldolgozó részében, Balázzsal pedig a Honfoglalást-taglaló epizódban beszélgettünk.) A legmodernebb szekvenálási technológiákat használva, már nem csak a kizárólag anyai vagy apai ágról információt adó mitokondriális DNS-t, illetve Y kromoszómát fogják vizsgálni, hanem a temetőkből feltárt emberi leletek teljes genomját, ami lehetővé teszi, hogy az egyes temetőkben levő maradványok pontos rokonsági viszonyait megismerhessük. (Hogy ez milyen érdekes eredményekhez vezethet, azt jól mutatja a napokban szinte egyszerre megjelent két cikk, amelyek a németországi Lech folyó környékén található településeket vizsgálva mutatták ki, hogy késői neolitikum és korai bronzkor folyamán elsősorban a nők utaztak nagy távolságokra, illetve az itt élő tehetősebb családok viszonyai sok tekintetben hasonlítottak a klasszikus görög és római háztartásokra.) 

Mintaelőkészítés DNS-izoláláshoz.Fotó: Mende Balázs

Bár a kutatás már kérdésfelvetése révén is szembe megy a biológiai determinizmussal és a szélsőségesen nacionalista szemléletmóddal, a migrációk kutatása nyilván napjaink eseményei miatt is érdekes. Az 5-9. századi népmozgások okainak és jellegének feltárása fontos tanulságokkal járhat a jelenkorra vonatkozóan is. 

Az integratív megközelítésnek köszönhetően a tervezett közel 6000 kora-középkori minta feldolgozása után igen részletes képünk lesz majd térségünk történetéről (megkockáztathatjuk, hogy talán a világ egyik legrészletesebb ilyen típusú adathalmaza jön majd létre). Épp ezért a projekt egyik hozadéka lesz annak a bemutatása is, miképp tudnak az egyes tudományterületek olajozottan együttműködni, és hogyan segíthetnek az új, biológiai eredmények felülvizsgálni a korábban történészek és régészek által is sokat vitatott olyan fogalmakat, mint a család, az etnikum vagy az identitás.  

Ahogy Szécsényi-Nagy Anna fogalmazott: 

„Nem gondoljuk, hogy a népvándorláskor összes rejtélyét megoldjuk, viszont reméljük, hogy új standardot teremtünk a kutatási területünkön.”

 (A cikk megírásában sokat segített a pályázatban részt vevő Koncz István, Vida Tivadar (ELTE BTK RI), valamint Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BKK), köszönet mindhármuknak.)