Törökország és Izrael már csak lépésekre van a gyilkos robothadsereg bevetésétől

A hollandiai székhelyű nemzetközi békeszervezet, a PAX augusztus után most újabb jelentést adott ki arról, hogy a világ (ezúttal kifejezetten a fegyvergyártásban érdekelt) techcégei milyen fejlesztésekben vesznek részt, amelyek a mesterséges intelligencia (AI) segítségével halálos fegyverrendszerek építésére és üzembe helyezésére irányulnak.

A jelentés szerint hosszú évtizedekig az Egyesült Államok és Izrael fordította a legtöbb pénzt az autonóm fegyverrendszerek (közkeletű nevükön a gyilkos robotok) fejlesztésére, de az utóbbi években Kína, Oroszország, Lengyelország és Törökország is feltörekvőben van az AI alapú fegyverkezési versenyben.

Állami szinten két szereplőt emel ki a jelentés. A török állami tulajdonú STM egyre pontosabb kamikaze drónrendszere, a Kargu már arcfelismeréssel is képes azonosítani a célpontokat, a 30 fős drónhadsereget egy célra irányító rendszert pedig hamarosan a szír határ közelében is bevethetik. A jelentés szerint ez lehet az első élesben is használt fegyverrendszer, amely „emberi beavatkozás nélkül képes megtalálni, követni és megölni embereket.”

Az űrtechnológiával foglalkozó izraeli IAI ezzel szemben egy olyan drónrendszert fejleszt Mini Harpy néven, amelynek darabjai 100 kilométeres hatótávolságban akár két órán keresztül is képesek a levegőben várakozni, és megvárni, amíg a célpont láthatóvá válik, hogy aztán másodperceken belül lecsapjanak.

Az 50 közül csak 4 cég tiszta

Bár a legnagyobb techcégek többször biztosították már a nyilvánosságot arról, hogy nem vesznek részt olyan mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztésekben, amelyek célja gyilkos robotok építése, a PAX szerint közülük többen „ingoványos talajon járnak a teljesen autonóm fegyverrendszerek gyártása felé.” A jelentés készítői most 50 olyan technológiai céget vizsgáltak, amelyek fegyvergyártással is foglalkoznak, és aszerint csoportosították őket, hogy milyen garanciát nyújtanak az AI alapú halálos fegyverrendszerektől való tartózkodásra.

A jelentés szerint az 50 cég közül mindössze négyen fértek be a zölddel jelzett „jó gyakorlat” kategóriába, 16-an közepes fenyegetést jelentenek, a 30 vállalatot jelentő többség viszont a legsúlyosabb, „magas kockázat” kategóriába került.

Az izraeli Mini Harpy egy szingapúri konferencián kiállítva, 2019 májusábanFotó: ROSLAN RAHMAN/AFP

A kutatók három kérdés alapján osztályozták a cégeket:

  1. Fejleszt-e a cég olyan technológiákat, amelyek relevánsak lehetnek a halálos autonóm fegyverek kontextusában?
  2. Dolgozik-e a cég olyan fegyvereken, amelyeknél egyre kevésbé fontos az emberi irányítás?
  3. Nyilatkozott-e a cég arról, hogy nem kíván részt venni halálos autonóm fegyverek fejlesztésében?

A négy cég, amely etikai vállalást tett az autonóm fegyverek gyártásának tiltása mellett: az olasz Leonardo, az észt Milrem, a brit QinetiQ és a svéd Arquus, amely a Volvo cégcsoport része.

Földön, vízen, levegőben

A jelentés szerint a fegyvergyártásban jelenleg az úgynevezett „várakozó muníciók” trendje jelenti a legégetőbb problémát: ezeket a rendszereket a PAX a drónok és az irányított rakéták keverékeként jellemzi, amik nem egy bizonyos célpontra, hanem egy meghatározott területre összpontosítanak, és csak akkor csapnak le, ha a célszemély feltűnik a láthatáron. Ilyen, arcfelismerő technológiával is felturbózott fegyverrendszereken dolgozik a török STM, a lengyel WB Group és az amerikai Dynetics is.

A világ öt legnagyobb fegyvergyártó technológiai cége, az egyaránt amerikai Lockheed Martin, Boeing, Raytheon és Northrop Grumman, valamint a brit BAE Systems összesen 159 milliárd dollár értékben rendelkezik katonai szerződésekkel, és többek között robotrepülőgépek és önvezető hadihajók, tengeralattjárók gyártásában is részt vesznek.

A Lockheed Martin által 2015-ben megvásárolt Sikorsky Aircraft Corporation például 2020-ra ígérte a legendás UH-60 Black Hawk katonai helikopterének teljesen önvezető változatát, a Raytheon pedig a Coyote nevű drónrendszeréről állítja, hogy szárazföldről, a levegőből és hajóról is indítható, egyenként és csapatban is bevethető, formációban képesek együtt repülni és csatatéri környezetben mozgó célpontok ellen is felhasználható.

Forrás: Wikimedia Commons

A fejlesztés alatt álló szárazföldi robotkatonákat nem a Star Warsban látott droidhadsereghez kell hasonlítani, inkább kisebb önvezető tankokra emlékeztetnek. A kínai Norinco által fejlesztett Cavalry például egy távolról irányítható könnyű lánctalpas eszköz, géppuskával és rakétavetőkkel felszerelve – bár a cég állítja, hogy egyelőre minden esetben emberi irányítással vetnék be a gépet, a cégnél zajló AI-fejlesztések idővel lehetővé tennék, hogy teljesen önhatalmúvá tegyék a járművet. Hasonló gépet, az Uran nevű ember nélküli minitankot vetett be Oroszország a szír háborúban is, ezt a Rosztekhez tartozó Kalasnyikov gyártja.

A probléma meglehetősen nemzetközi: a már említett cégeken kívül a legmagasabb kockázatot jelentő kategóriába került a hasonló fegyverrendszerek fejlesztésében érdekelt európai Airbus, az ausztrál DefendTex, a francia Dassault, a koreai DoDAAM Systems, az izraeli Elbit, az amerikai General Atomics, a norvég Kongsberg és a tajvani NCSIST is.

Az Uran-14 nevű orosz autonóm minitank egy kubinkai haditechnológiai fórumon kiállítva, 2019 júniusábanFotó: Mikhail Voskresenskiy/Sputnik

A PAX arra hívja fel a kormányok figyelmét, hogy támogassák egy törvényi kötelezettséggel járó nemzetközi egyezmény létrehozását, amely tiltja a halálos autonóm fegyverrendszerek fejlesztését és gyártását. A fegyvergyártó cégeknek emellett azt javasolja a szervezet, hogy tegyenek nyilvánvaló lépéseket annak biztosítására, hogy az autonóm technológiáik minden esetben emberi irányítással együtt járjanak – ezt megtehetik etikai bizottságok felállításával, nyilvános vállalással, valamint a fejlesztéseken dolgozó emberek folyamatos és részletes tájékoztatásával, hogy a legalsó szinteken alkalmazott programozó is tudja, milyen célokra felhasználható technológián is dolgozik pontosan.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: