Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy holnap kihal az egész emberiség, mint hogy valakivel villámcsapás végez

Kizárólag abból az információból, hogy a Homo sapiens sapiens, vagyis a ma élő értelmes ember legalább 200 ezer éve létezik, majdnem biztosan következik, hogy kevesebb mint 1 a 14 ezerhez az esélye annak, hogy egy adott évben, például idén vagy jövőre kihaljon. Egy adott évre vetített kihalási valószínűség még kevesebb, mindössze 1 a 87 ezerhez, ha azzal is megelégszünk, hogy nem a közel biztosra, csak a nagyon valószínűre keressük a választ. Tovább nőnek a Homo sapiens túlélési esélyei, ha azt a teljes Homo nem biológiai sikerességének a fényében vizsgáljuk. Akkor a kihalás esélye adott évben már csak 1 a 870 ezerhez – írták idén nyáron az Oxfordi Egyetem kutatói az emberi faj alapkihalási mutatójáról a Nature Scientific Reportsban. 

Toby Orb jövőkutató filozófus, valamint Andrew Snyder-Beattie és Michael Bonsall matematikai ökológusok úgy folytatják a gondolatmenetet, hogy a fentiek kizárólag arra az esetre érvényesek, ha csak egy esetleges kihaláshoz vezető természeti okokat vesznek figyelembe a számításokhoz. Nem vállalható hasonló garancia az emberi tényezők által kiváltott, potenciálisan a faj kihalásához vezető okok, például az éghajlatváltozás, illetve a nukleáris vagy biológiai hadviselés esetében.

A kihalási esélyek latolgatásánál érdemes figyelembe venni, hogy a Homo sapiens sapiens kihalásának egy adott évre vetített valószínűsége nagyjából összemérhető annak a valószínűségével, hogy egy terhességből – külső segítség, például mesterséges megtermékenyítés nélkül – egypetéjű hármasikrek szülessenek. Sokkal nagyobb viszont annál, hogy valaki egyetlen lottószelvény kitöltésével elvigye az öttalálatos nyereményt, megtámadja a cápa, vagy belecsapjon a villám. A lottó ötösre 1 a 44 millióhoz az esély szelvényenként, a cápatámadásra 1 a 3,7 millióhoz a villámcsapásra 1 a 700 ezerhez az esély egy-egy ember teljes életében. 

Egyszer minden élőlény kihal

A Földön valaha élt fajok 99 százaléka kihalt. Az oxfordi kutatók a már kihalt fajok összélettartama alapján próbálták meghatározni, mennyi az esélye annak, hogy a ma élő ember valamilyen elkerülhetetlen természeti eseménysorozat hatására eltűnjön a Föld színéről. Mindehhez nem elégedtek meg azzal, hogy a fajkihaláshoz vezető összes ma ismert természeti eseménysorozat valószínűségét súlyozzák, mert, mint írták, számos olyan esemény is kihaláshoz vezethet, amelyről ma még nem áll rendelkezésre elegendő tudományos információ. Ehelyett a Földön található fosszíliák adatainak elemzésével meghatározták a Homo nem és azon belül a Homo sapiens faj alapéletciklusát, majd az így kapott értéket más adatsorok valószínűségi arányai alapján korrigálták. A korrekciós számításoknál egyebek mellett figyelembe vették például más, már kihalt emlős fajok és emberfélék összélettartamát, vagy a tömeges kihalással együttjáró természeti katasztrófák előfordulási valószínűségét is. 

Extinction Rebellion, Dublin, 2018. november 17.Fotó: Sebastian Dooris /Flickr

Az előrejelzések pontosságát némiképp csökkentheti, teszik hozzá maguk a szerzők, hogy néhány természetes kockázat előfordulási valószínűségét nagyban növeli az emberi tevékenység. Nehéz kiszámítani például annak az egyedi kockázatát, hogy mennyit ront az emberiség túlélési esélyein, ha egy ország vezetője atomtámadásnak véli egy meteor becsapódását, és ellentámadásba lendül. De a korábban többnyire csak kisebb földrajzi területeken terjedő, magas halálozási aránnyal járó betegségek valós kockázata is megsokszorozódott a 21. századi utazási lehetőségek és szokások miatt. A kutatók például ez utóbbi miatt az emberiség kihalási valószínűségének a számításánál egy-egy potenciálisan kihalást okozó betegség kockázatát 14-870-szeres szorzóval számolták.

A legnagyobb veszély az emberre az ember maga

Összegzésükben a kutatók arra jutottak, hogy az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély az emberiség maga. 1962-ben például John Kennedy amerikai elnök 33-50 százalékra becsülte egy atomháború kitörésének az esélyét. Miután az oxfordi kutatók számításaik szerint az atomháborúk 1 ezreléke vezetne az egész emberiség kihalásához, a Kennedy-féle esélylatolgatás alapján abban az évben a kutatók által számított kihalási alapszám az emberiségnek jósolt optimista becslést 250-szeresével rontotta volna le. 

Száz évvel ezelőtt ráadásul az atomháborúk és az éghajlat emberi tevékenység számlájára írható drasztikus megváltozása felettébb valószínűtlennek tűnt volna, ma pedig ez a valóság. „Emiatt rendkívüli odafigyeléssel kell kezelni az esélylatolgatás során azokat a potenciális veszélyeket, amelyeket az elkövetkező évszázadok fejlődése, például a biotechnológiai áttörések vagy a mesterséges intelligencia hozhat.”

(Forrás: Nature)

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: