Az Exeteri Egyetem kutatója szerint a gördeszkázás mindig egy lázadó szubkultúra marad, hiába lett belőle olimpiai szám. James O’Connor szociológus, veterán deszkás szerint a sport csak akkor kap igazán erőre, amikor más szabadidős elfoglaltságok népszerűsége csökken: az olimpia elhalasztása, a földrengés és a covid meg se kottyan neki.
A 2017-ben pusztító Mária nevű trópusi ciklont ép bőrrel átvészelő Puerto Rico-i rézuszmajmok vizsgálata azt mutatja, hogy az időjárási szélsőségek fizikai sérülések nélkül is maradandó, a várható élettartamot akár évekkel is évekkel lerövidítő károsodásokat okozhatnak.
A Meteorológiai Világszervezet friss jelentése szerint az 1970-es években évente átlagosan 711 természeti csapást jegyeztek fel, 2000 és 2009 között évi 3536-ot, 2010-19 között pedig 3165-öt.
Jégdarabokat köpködő pusztító forgószél rombolta földig csütörtökön a magyar határtól 100 kilométerre fekvő cseh kisvárost, Hodonínt és környékét. Bár az európai tornádók ritkábbak, és nem is annyira pusztítók, mint az észak-amerikaiak, az évente észlelt tornádók száma folyamatosan nő, így mi sem számíthatunk sok jóra.
A tavaly pusztító amerikai erdőtüzek által okozott károkat még csak most mérik fel a kutatók: egy friss műholdas vizsgálat szerint egyetlen ilyen tűzben a világ óriás mamutfenyőinek 10-14 százaléka éghetett el. A növények belátható időn belül pótolhatatlanok, de lesz minek örülni kétezer év múlva, ott ugyanis, ahol nem égett olyan forrón a tűz, új fenyők kelnek ki.
Julius Caesar a viharos szelek miatt nem tudta bevenni Britanniát, Amszterdamot egy 14. századi áradás és egy elsüllyedt város tette a világ kereskedelmi központjává, Dzsingisz kán pedig hiába hódította meg a fél világot, a mongol hordák Európa zordra fordult időjárása miatt fordultak vissza kelet felé. Az időjárás és a történelem című könyvből kiderül, hogyan változtatta meg a birodalmak és a hatalmi pozíciók alakulását a klímaváltozás és a különböző természeti csapások.
A Christian Aid nemzetközi segélyszervezet friss jelentése szerint a klímaváltozással járó időjárási szélsőségek egyre nagyobb anyagi veszteségeket okoznak világszerte.
A szociálpszichológiában és a közgazdaságtanban is használt diktátorjátékos kísérletek azt mutatják, hogy a természeti katasztrófa nem akárkivel szemben teszi adakozóvá az embert: elsősorban a „mieinknek” fogunk segíteni, vagyis azokra koncentráljuk segítő energiáinkat, akikkel egy közösségbe tartozónak érezzük magunkat.
Oxfordi kutatók számításai szerint nagyjából 1 a 14 ezerhez az esélye annak, hogy egy adott évben, például idén vagy jövőre kihal az emberiség. Egy-egy ember életében a lottó ötösre szelvényenként 1 a 44 millióhoz, a cápatámadásra 1 a 3,7 millióhoz, a villámcsapásra 1 a 700 ezerhez az esély.
Miközben amerikai techóriások éhínség-előrejelző algoritmust fejlesztettek ki, a Világbank új mutatót vezet be következő jelentésében: az emberitőke-indexet, amely megmutatja, mennyire állnak készen az országok az automatizációval járó változásokra.
Bár a sáskahad és az égből potyogó békák egyre ritkábban, más természeti katasztrófák továbbra is rendszeresen megkeserítik az emberiség életét. De melyik szedte a legtöbb áldozatot?