Szükségállapotot hirdettek Velencében, 1966 óta nem volt ekkora árvíz
Giuseppe Conte olasz miniszterelnök csütörtökön szükségállapotot hirdetett Velence városában, amely területének 80 százaléka víz alatt volt a héten történt áradás csúcsán. Az 1,87 méter magas vízszint több világörökségi helyszínben is károkat okozott, miközben a turizmustól függő lakosok otthonai és üzletei is áram nélkül maradtak. Conte elmondta: a lakosok 5000, az üzletek 20 ezer euróig kérhetnek kártérítést.
Velence polgármestere, Luigi Brugnaro a klímaváltozást tette felelőssé az 53 éve legnagyobb árvízért, és az okozott károkat több százmillió eurósra becsülte. A Szent Márk-székesegyházat a több mint 1000 éves történelme alatt mindössze hatszor árasztotta el a víz a nem túl ritka dagályok során – ebből négy alkalom az elmúlt húsz évben történt.
A Washington Post helyszíni riportja a főtéren térdig álló vízről ír, miközben a székesegyház kriptájából egy napos szivattyúzás után sem sikerült teljesen kivezetni a vizet. A várost elárasztotta a csatornaszag, de a turisták nem özönlöttek haza: az árvízzel való pózolást tetemes mennyiségű lájkra lehet váltani a közösségi médiában, de volt, aki az esküvői fotózását sem halasztotta el, és a saras-kormos vízben tapicskolva fényképeztette magát.
A helyiek szerint nemcsak az üzletekben és az építészeti műremekekben keletkezett károk miatt egyre súlyosabbak a város számára a sorozatos áradások, de azért is, mert kezd kérdésessé válni az a mindig is a képtelenség határán mozgó, de eddig elfogadott vélekedés, hogy a vízi város teljesen alkalmas arra, hogy emberek éljenek benne. „Ezen csak sírni lehet. Attól félek, nincs megoldás. Amikor az áradás utáni napon kimerészkedtem, egyfajta temetési szertartássá változott a város” – mondta a lapnak a gyermekkora óta Velencében élő 77 éves Flavia Feletti.
Az elárasztott területekre átmeneti hidakat húztak fel, és az itt szűk sorokban átkelő turistákat folyamatosan figyelmeztetik a rendőrök, hogy ne álljanak meg árvízszelfik kedvéért feltartani a többieket. A helyiek eközben seprűvel tüntetik el az áradás utolsó nyomait házukból vagy boltjukból, és leltárazzák a károkat. A bazilika előtt talált, a sós víz által lemart márványdarabokat az ezeréves épület állapotáért felelős szakemberek az oltárnál gyűjtik egy helyre.
Az 1966-os rekordáradásra néhány lakos még tisztán emlékszik, egy 65 éves férfi szerint az esemény „nagyon erős közös traumaként él bennünk, egy háború emlékéhez hasonlóan.” Az 53 éve történt árvíz alatt mindössze hét centiméterrel volt magasabb a vízállás a mostaninál, viszont azt 12 órás esőzés eredményezte, míg az idei áradás 5 óra alatt érte el a csúcsot.
Az évek óta menetrendszerűen érkező árvizekre kitalált megoldás, a körülbelül másfél kilométer hosszú, MOSE (Modulo Sperimentale Elettromeccanico, elektromechanikus kísérleti modul) nevű gátrendszer a tervek szerint akkor lépne működésbe, ha a várost fenyegető Adriai-tenger szintemelkedése eléri az egy métert, és ez elvben plusz három méteres vízszintig meg tudná védeni a várost a betörő víztől.
A MOSE azonban becslések szerint 6 milliárd euróba kerülne, a velencei önkormányzat szerint ráadásul nem is biztos, hogy hatékonyan meg tudná óvni a várost az áradásoktól. Emellett a környezetvédők és az Európai Bizottság sincs oda a gátrendszerért, mivel az veszélybe sodorhatja a helyi élővilágot. A 2003-ban elindult, korrupciós botrányokkal is átitatott projekt befejezését eredetileg 2011-re ígérték, most 2022 a céldátum.
Már halálos áldozatokat is hozott a mérések 1923-as kezdete óta második legnagyobb áradás: Pellestrina szigetén egy ember halálos áramütést szenvedett, amikor a szivattyút próbálta bekapcsolni otthonában, míg egy másik embert a sziget egy másik pontján találták holtan.
Kapcsolódó cikkek
Tíz éve nem volt ekkora árvíz Velencében
