A kutyák tudják magukról, hogy mekkorák

Az önreprezentáció megléte vagy hiánya az etológia egyik alapkérdése. A gyermekpszichológusok által szabványosított tükörteszt a vizualitás miatt nem mindig a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy a kutatók kiderítsék, tisztában van-e egy állat saját magával.

Lenkei Rita, az ELTE Etológia Tanszék doktorandusza és kutatótársai  még decemberben tették közzé ez irányú kutatásaik eredményeit az Animal Cognition folyóiratban. Az ELTE honlapjának cikkszemléje szerint az állati önreprezentáció felmérésében mérvadó tükörtesztben korábban „csimpánzokat állítottak tükör elé, miután homlokukra foltot festettek, és azt figyelték, észleli-e a (tapogatással, vizsgálgatással) a foltot saját magán az állat. A saját képmás felismerését vizsgáló kísérlet olyannyira hozzákapcsolódott az állati önreprezentáció kutatásához, hogy sokan »mindent vagy semmit« kérdésnek tekintik: ha az állat sikerrel teljesít a tükörtesztben, akkor képes az önreprezentációra, ha pedig nem, akkor nincs meg benne ez a képesség”.

Az ELTE kutatói ezzel szemben abból indultak ki, hogy a kutya (Cannis familiaris), fejlett központi idegrendszerű, komplex fizikai környezetben mozgó állatként jó eséllyel rendelkezik testtudattal, ami azt jelenti, hogy elméjében kialakult egy kép arról, milyen kiterjedéssel bír a teste, és ez miként befolyásolja a környezetével való interakcióit. Ezért egy olyan, a gyermekpszichológusok által használt teszttel vizsgálták az ebeket, amely során különféle méretű nyílásokon kellett átbújniuk. Előzetes feltevésük szerint ugyanis „amennyiben a kutya tudja magáról, hogy mekkora, előre, próbálkozás nélkül is el fogja tudni dönteni, átfér-e az előtte lévő nyíláson. Ha a nyílás túl kicsi, a kutyák lassabban, vonakodva közelítik meg, és esetleg meg sem próbálnak átbújni rajta”.

Nagykutya kiskutyávalFotó: HOLGER HOLLEMANN/DPA/AFP

A kísérletben két térfélre osztott helyiségben tesztelték a kutyákat. A válaszfalon állítható méretű ajtót alakítottak ki, melynek méretét mindig az adott tesztalany magasságához és szélességéhez képest igazították kisebbre-nagyobbra. A válaszfal túloldaláról a kutyát az adott tesztnek megfelelően a gazda vagy a kísérletvezető hívta, biztatta az átbújásra. A kutyák kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy nem találkozhattak még pontosan ezzel a helyzettel, nem lehetett alkalmuk tanulmányozni az ajtóméreteket. 

Az eredmények szemléletesen igazolták, hogy a kutyák akkurátusan különbséget tesznek az átbújásra alkalmas, illetve az erre alkalmatlan méretek között. A kutatók szerint az eredmények azt bizonyítják, hogy „a tükörtesztben – ahol a kutyák rosszul teljesítenek – mért vizuális önreprezentáció nem minden fajnál játszik meghatározó szerepet, az evolúciós és ökológiai kényszerek azonban az önreprezentáció más típusait kialakíthatják az állatokban”.

Neked is fontos, hogy hitelesen tájékozódj tudományról, technológiáról, klímaharcról: az emberiség jövőjéről? Nekünk az. Támogasd a munkánkat Te is!

Kapcsolódó korábbi cikkeink: