A patriarchális társadalmi berendezkedés bebetonozza a szegények és a gazdagok közti jövedelembeli különbségeket
A világ leggazdagabb, alig több mint 2 ezer emberének együtt több a pénze, mint a Földön élők 60 százalékának összesen – olvasható a világ 19 független jótékonysági szervezetét tömörítő szervezet, az Oxfam január 20-án közzétett jelentésében, amit a hamarosan Davosban január 21. és 24. között esedékes Világgazdasági Fórum elé időzítve adtak ki. A szakadék nemhogy a leggazdagabbak és a legszegényebbek, hanem a legnagyobb vagyont birtoklók és az átlagos életszínvonalat hozók között is egyre nőtt az utóbbi évtizedben. Még ha a leggazdagabbak közt akad is néhány nő, a listán a számuk elhanyagolható. Miközben a Földön élő emberek fele nő, a leggazdagabbak listáján a nők száma alig haladja meg a 10 százalékot, és sokan, így például a Walmart-birodalom örököse, Alice Walton, Jacqueline Mars, vagy Steve Jobs özvegye eleve a családi vagyon örököseiként kerültek fel rá.
A gazdagok és a szegények vagyoni helyzete közötti különbséget az Oxfam indiai intézetének vezérigazgatója, Amitabh Behar szerint csakis szándékos kormányzati intézkedésekkel lehetne csökkenteni. Erre azonban a legtöbb állam vezetője minimális hajlandóságot sem mutat.
Munkabér nem jár érte, a gazdaságot mégis előreviszi
Az Oxfam-jelentés elsősorban azt vizsgálja, hogy mindezért az érdektelenségért milyen árat kénytelenek fizetni a nők, hogyan járul hozzá az egyenlőtlenségek kialakulásához és fenntartásához a nők által végzett láthatatlan munka, és milyen következményekkel jár mindez a nőkre magukra nézve. Kiemelték, hogy
- a világ leggazdagabb 22 férfijának nagyobb a vagyona, mint az Afrikában élő összes nőnek együttvéve;
- a nők a világon naponta összesen 12,5 milliárd főzéssel, takarítással, gondozással töltött munkaórát dolgoznak úgy, hogy nem kapnak érte egy fillér fizetést sem;
- a nők fizetetlen munkája viszont cserébe évente 10,8 billió (1000 milliárd!) dollárral járul hozzá a globális gazdasághoz, háromszor annyival, mint a teljes technológiai ipar.
Az Oxfam jelentése szerint a fizetetlen gondozási munka a mai gazdaság rejtett motorja, amely lehetővé teszi a folyamatos gazdasági és társadalmi növekedést. A szóban forgó munka több mint háromnegyedét nők végzik, akiknek emellett már nem jut idejük továbbképezni magukat, jobb állás után kutatni, bármilyen szinten belefolyni a társadalmi döntéshozatalba. A teljes egészében vagy jórészt rájuk háruló otthoni teendők miatt gyakran csak részmunkaidőben tudnak dolgozni, vagy még úgy sem. A dolgozó korú nők több mint 40 százaléka egyáltalán nem tud munkát vállalni, mert teljes mértékben rá hárul gyermekei vagy idős családtagjai gondozásának a terhe. Így aztán önálló fizetéssel sem rendelkezik, ami pedig garantálja, hogy a gazdasági szamárlétra legalján kénytelen várni a csodára. Mindez a világon élő férfiaknak mindössze a 6 százalékára igaz.
Pedig ezen az Oxfam jelentése szerint nem is lenne olyan nehéz változtatni: elég lenne például mindössze fél százalékos extra adót kivetni a leggazdagabbakra. Az Oxfam számításai szerint tíz éves távlatban ez világszerte 117 millió munkahelyet teremthetne az idős- és gyermekgondozásban és az egészségügyi szektorban. Más kérdés, hogy a hivatásos gondozói állások kétharmadát is nők töltik be, egészségügyi dolgozóként vagy házi gondozóként. Ők, még ha kapnak is pénzt a munkájukért, gyakran alulfizetettek, nem számíthatnak extra juttatásokra, cserébe viszont kénytelenek kiszámíthatatlan munkarendben, fizikai és lelki egészségükre is megterhelő körülmények között dolgozni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: