A Föld hőháztartásában és az éghajlati folyamatok alakításában is kulcsszerepet betöltő tengeráramlatok egyenként is több vizet mozgatnak meg, mint a világ összes folyója együttesen. 

A Science Advance folyóirat február 6-án közölte azt a tanulmányt, amely szerint ezeknek a gigantikus folyókként viselkedő tengeráramlatoknak a mozgási energiája 1990-től kezdve egyre nagyobb, sebességük évtizedenként 5 százalékkal növekedik. 

Ráadásul globális sebességnövekedésről van szó. A tanulmány szerzői idősoros megfigyelések és számítógépes modellek eredményeinek elemzése nyomán azt állítják, hogy a sebességnövekedés leginkább a szubtrópusi áramlatokban figyelhető meg, de a gyorsulás mindenütt kimutatható.

Lassan, de biztosan

Az áramlatok a közeg sajátosságai miatt ugyan még most sem száguldoznak, átlagsebességük a felszínen is ritkán haladja meg a 10 kilométert óránként. Ugyanakkor a kutatók által bevetett öt különböző számítógépes modell által kimutatott határozott sebességnövekedés elgondolkodtató. 

Az oceanográfusok ugyanis nemcsak a felszínen, de a mélyben is gyorsulást tapasztaltak. Ezt támasztják legalábbis alá az ókori görög mítoszok argonautáit szállító hajóról Argónak elnevezett globális óceánmonitorozó rendszer adatai. A négyezer automata megfigyelőtutajból álló rendszer az óceán 2 kilométer mély felső rétegében zajló folyamatokat kutatja.

A tanulmány szerzői szerint a világtengerek felszínét 1990 óta egyre erősebben korbácsoló szelek a sebességnövekedés első számú felelősei. Elemzésük szerint az elmúlt harminc évben a felső 2 kilométer mozgási energiája összesen 76 százalékkal növekedett.

Ugyanebben az időszakban a legerősebb szelek 10 százalékkal lettek gyorsabbak, aminek a hatására a hullámok átlag- és csúcsmagassága mintegy 30 centiméterrel növekedett az elmúlt 30 évben. A kutatók szerint a változások nagyobbak, mint elvárható lehetne, és minden arra utal, hogy a sebességnövekedés oka a globális felmelegedés. 

Hallgat a mély

A tanulmány szerzői arra is figyelmeztetnek, hogy az óceán felső két kilométerében megfigyelt változásokkal szemben a mélyben zajló folyamatokról szinte semmit sem lehet tudni. 

Más oceanográfiai kutatások azt mutatják, hogy az elmúlt negyed évszázadban a Föld óceánjai évente 60 százalékkal több hőenergiát tároltak el, mint ahogy az a klímaforgatókönyvekben eddig szerepelt.  A különbség óriási: az emberiség energiafogyasztásának nyolcszorosa kerül a világtengerekbe minden évben. Az elnyelt légköri hőenergia jó részét az óceáni vízkörzés rendszere szállítja el a Föld más fertályaira.

A sebességnövekedés fényében durva klímaszcenáriók bontakoznak ki. A sarki jég még gyorsabban és nagyobb mértékben olvadhat, drasztikusabban megemelve a világtengerek szintjét, a melegedő óceánok pedig további szén-dioxiddal terhelhetik meg a légkört, ami tovább fokozza az üvegházhatást. Ezzel párhuzamosan a környezetszennyezésnek leginkább kitett, sok tekintetben az összeomlás határán lavírozó tengeri ökoszisztémák újabb csapásokat szenvedhetnek. 

Az óceáni hőháztartás felborulása nem mellesleg még szélsőségesebb időjárási anomáliákat generálhat, például a ma ismerteknél is pusztítóbb hurrikánok és cunamik formájában.  

Kapcsolódó korábbi cikkeink: