A laposföldhívő ugyanúgy hisz a maga tudományában, mint a genetikus – eljött a posztakadémikus tudomány korszaka
Az információ nem ismeret, az ismeret nem feltétlenül tudás, a tudás pedig nem feltétlenül bölcsesség – vezette fel Tillmann J. A. magyarországi német filozófus Arthur C. Clarke nyomán az Agora szabadegyetem második estjét, ahol Wessely Anna művészettörténész-szociológussal és Falus András immunológussal eredtek a tudás és a tudomány nyomába.
Nagy témákról volt szó, nem véletlen, hogy több tudományterületet szólítottak meg a beszélgetésen: a szociológiától a filozófián keresztül a pszichológiáig rengeteg terület vizsgálja, hogy egyáltalán mit vizsgál, a természettudományokról nem is beszélve. Ahogy Falus elmondta: az informatika robbanása és az internet hihetetlen változásokat hozott a tudományos életben – és azzal, hogy jóval több információhoz juthat manapság az ember, nem biztos, hogy több ismerethez és tudáshoz is jut.
Mit tudnak az algoritmusok?
Az információ és a tudás viszonya eleve elég bonyolult: a gépi tanulással egészen újfajta képletek jelentek meg, ezzel pedig új kérdések is felmerülnek a tudás episztemológiai státuszával kapcsolatban – eleve a tudás és a tudomány fogalma is elmosódik, és különböző módokon értelmeződik a nagyközönség számára.
A laposföldhívő ugyanúgy hisz a maga tudományában, mint a genetikus: a 17. század óta beszélhetünk modern tudományról, amelynek a keretrendszere egészen a közelmúltig rögzítettnek tűnt, de ez a rendszer felborult. Tillmann Fehér Mártát idézve posztakadémikus tudományról beszélt: Wessely szerint nagyon nehéz általában a tudományról beszélni, ugyanis a tudományos kulimunka egy részét, amit régebben hosszú éveken keresztül lehetett csak elvégezni, és egy életet lehetett rászánni egy részletkérdés kutatására, az informatika ma már egy nap alatt elintézi.
A kulimunka persze sosem volt érdekes, pedig fontos: Wessely szerint ha már tudományról van szó, nem lehet eltekinteni az elméletalkotástól, és épp itt kerülhet szóba a tudomány sajátosan emberi volta. Itt merül fel a tudománnyal foglalkozó ember erkölcsi felelőssége is: az adatok feldolgozásával, a személyes megközelítéssel bonyolultabbá válik az eldöntendő kérdésekre adott válasz, a tudós ugyanis, ahogy Falus fogalmazott, nem szeret hazudni. Kérdezni viszont kérdezik, és az sem mindegy, hogy hogyan jut el a közönséghez a megfejtés, ami vagy helyes, vagy nem. A tudós korábban tekintély volt, a posztakadémiai korszak pedig éppen ezt a kiváltságos helyzetet szüntette meg.
A tudás felelőssége
Ez nem is feltétlenül baj: a big data új kihívásokkal, de új lehetőségekkel is jár, az adatok adottak, a felhasználásuk pedig már a kutatók dolga – már amennyiben hagyják őket dolgozni. Itt kerül szóba a tudomány autonómiája is, ez az autonómia pedig nem egyedül a politikától való függetlenséget jelenti, hanem azt a lehetőséget, hogy a tudomány a maga szabályainak megfelelően működjön, ne hatalmi vagy kereskedelmi érdekek alapján, és ne is a bürokrácia szorításában nyűglődjön.
A tudással felelősség is jár: a hetvenes évek óta a tudományos élet prominens képviselői is tiltakoznak a környezet pusztítása ellen (itt Brys Gábor Dénes 1972-es nyilatkozatát idézte), viszont úgy tűnik, hogy hasztalan emelték fel a szavukat. A kérdés bonyolult, de Falus optimista: szerinte a nagy cégeknek előbb-utóbb érdekükben áll majd a környezet védelme is – igaz, nem etikai vagy politikai szempontok alapján, hanem tisztán a piac nyomására, ami viszont az eredmény szempontjából majdnem mindegy.
Az Agora következő előadása épp Valentin-napon, február 14-én lesz, a tudás és a tudomány helyzete után a szabadegyetem harmadik kerekasztal-beszélgetésén a felek a vallás nyomába erednek. A Nyitott műhelyben hattól kezdődő beszélgetésen Povedák István antropológussal és Szummer Csaba pszichológussal beszélget majd Mártonffy Marcell teológus és Tillmann J. A. filozófus. Az esemény médiapartnere a Qubit.