Ha Anne Frank megérte volna a felnőttkort – hogyan hat képregényben az egyik legfontosabb holokauszttörténet?
Sajátos időpontot választottak a Képregénykönyvtár szervezői a tizedik Formabontó képregényes ki/be/megbeszélésükhöz, hiszen a sokak idegeit borzoló becsület napjára, február 11-re sikerült szervezniük az egyik legnagyobb hatású holokausztszöveg képregényes adaptációjáról szóló programot. Véletlenül? A szervezők állítása szerint igen!
1945. február 11-én a német és magyar katonák, valamint a nyilasok végső elkeseredésükben kitörtek a Budai várból, egyenesen az őket lekaszaboló orosz katonák fegyverei elé. A húszezer áldozatot követelő kitörésre emlékezve szervezi meg a hazai szélsőjobb a becsület napját minden évben. Az Anne Frank-képregényekről szóló beszélgetést már januárra tervezték, és különféle okok miatt csúszott végül februárra, tehát nem egy jól megtervezett riposzt volt ez a nácik felvonulására. Bár a februári időpontra okot adhatott volna még Anne testvére, Margot születésnapja (február 16.), illetve a testvérpár halálának feltételezett ideje (február vagy március) is.
Erős nyitás
A találkozón úgy beszélgettünk egy művészeti albumról, hogy valójában nem vagyunk esztéták, de a képregényes eszmecserék nem is a szakértelemről szólnak – ez fontos szempont. Képregényrajongók cseréltek kötetlenül gondolatokat, de úgy, hogy az egy képregényékért nem rajongó ember számára is érdekes lehetett. Az Anne Frank-os alkalmon például részt vett valaki, aki félreértésből ült le közénk, mert azt hitte, hogy a holokausztról szóló filmvetítésre érkezett – majd kezébe vette a napló képregényes adaptációját, és annyira elbűvölte, amit látott, hogy a nagyjából egyórás beszélgetés során le sem tette, és aktív résztvevője lett a találkozónak.
Olyan szempontok mentén beszéltünk a kiadványokról, mint: történelmiség; dramaturgia; karakterek és nézőpontok; szöveg és képiség; összehasonlítás más képregényekkel, szövegekkel. Megegyeztünk abban, hogy ezek a hirtelen jött szempontok tovább bonthatók.
Én egy erős nyitással bevallottam, hogy tinédzser koromban olvastam az Anne Frank naplóját, és úgy emlékszem, hogy kifejezetten untam, nem tudtam kapcsolódni egy 12 éves kislány problémáihoz. A beszélgetés résztvevői erre javasolták, hogy olvassam el újra, végül megegyeztünk abban, hogy a mű képregényes átirata annyira vonzó, hogy ez ki tudja egészíteni, sőt akár túl is tudja szárnyalni az eredeti szöveget.
Mit üzen ma Anne Frank?
Anne Frank története világszerte ismert. A németországi tehetős zsidó családba született, írói álmokat dédelgető tinédzser tragédiája folyamatosan emlékeztet arra, hogy milyen szörnyűségeket kellett átélniük embereknek a második világháborúban. Története drámaian banális: családjával Németországból menekült a biztonság reményében Hollandia felé, ahol éveket éltek egy ház hátuljában összezárva egy másik, baráti családdal. Anne a költözés előtt nem sokkal naplót kezdett írni, amit szinte az elhurcolása előtti pillanatig folytatott.
Ezt a naplót jelentették meg könyvben, bár eleinte a háborút túlélő és az irodalmi örökséget gondozó édesapja cenzúrázta a szöveget, hogy a családra nézve kellemetlen részek, illetve a szerelemmel és szexualitással kapcsolatos bejegyzések kikerüljenek belőle. Később már teljes oktatási program épült Anne és családjának történetére, és az amszterdami Anne Frank Ház is támogatta a képregényes formában létrehozott, magyarra is lefordított oktatási segédanyagot, amelynek címe Az igazság nyomában.
A napló igazi történelmi örökség, hiszen személyes szinten, egy 12 éves, bujdosó kislány szemszögéből jelennek meg benne a második világháború eseményei. Anne ugyanakkor túllépett a pusztán történelmileg értelmezhető szinten, története irodalmi, filmes és művészeti színezetet kapott. Hatására olyan könyvek jelenhettek meg vagy kaphattak nagyobb figyelmet, mint az Anne-nal egyidős prágai zsidó Helga Weiss vagy a nagyváradi Heyman Éva naplója. Mindkettő egy tinédzser zsidó lány szemszögéből mutatja be a holokausztot.
Anne képekben
Anne történetéről készültek már képregényes feldolgozások (például mangák), amelyekből kettő megjelent magyarul is. Az egyik az Anne Frank életét bemutató, Sid Jacobson és Ernesto Colón nevéhez fűződő kötet, a másik pedig – Ari Folman és David Polonsky műve – a naplóra koncentrál. A Képregénykönyvtár beszélgetésén mindkettő oda került az asztalra, és mindkettő szóba is került. Jacobson és Colón műve, amely korábban jelent meg, inkább Anne korszakára koncentrál, és kevésbé veszi alapul a naplót. A két szerző korábban olyan társadalmi kérdésekkel és történelmi szereplőkkel foglalkozó projekteken dolgozott együtt, mint a 9/11 Report: A Graphic Adaptation, Che: A Graphic Biography vagy az afrikai-amerikaiakról szóló Three-Fifths a Man.
A képregény körül kisebb vita alakult ki, mivel grafikai megoldásai a közelébe sem érnek a másik kiadványnak, sőt volt, aki egyenesen vizuális környezetszennyezéssel vádolta a művet. Később sikerült kicsit enyhíteni a képregényt övező ellenszenven, hiszen míg a naplóadaptáció elsősorban egy szabadon értelmezett művészeti alkotás, addig Jacobson és Colón kötete inkább oktatási segédanyagnak tekinthető. A kiadását támogató Anne Frank Háznak is egyik legfőbb célja, hogy Anne örökségére oktatási programokat építsen.
A szerzőpáros bemutatja a második világháború kitörésének történelmi hátterét, kitérnek az NSDAP növekedésére, a német gazdaság összeomlására. Ezért az anyag könnyen és jól használható akár történelemórákon is, a képregényes forma megkönnyíti a történelmi események feldolgozását. Az életrajz képi világa egyszerű és homogén, nincsenek benne nagy váltások, meglepetések, bravúrok, sematikus logikával követik egymást a panelek. Érezhető, hogy a cél nem a művészi szabadság megélése volt Anne Frank és családja élete kapcsán, hanem a történelmi események bemutatása.
A beszélgetésen nagyobb figyelmet szenteltünk a második kiadványnak, amely nagyon bátran nyúl hozzá a naplóhoz. A két alkotó közül Ari Folman írója és rendezője, David Polonsky pedig grafikusa a Libanoni keringő, illetve A futurológiai kongresszus című animációs filmeknek. Filmes szemléletük az Anne Frank naplóján is látszik, a panelek szinte megmozdulnak, élő, áramló az egész könyv. Nagy kihívás lehetett mindez, hiszen egyrészt be kellett mutatni egy tizenéves, gyógyszerfüggő, szorongó, bezárt lány mindennapjait, másrészt sűríteni kellett a történetet, hiszen ha szöveghűen szerették volna az alkotók átalakítani a naplót, akkor több mint 3500 oldalnak kellett volna lennie.
Anne naplója nem azért megrázó, mert irodalmilag vagy gondolatiságában különleges, hanem a drámai hiány miatt, hogy egy 12 éves lány nem élhetett teljes életet. Erre egy megrázó oldalt is szánnak Folmanék, amelyen Anne már érett nőként ül egy irodában, és talán szerkesztő, talán írónő.
A pesti képregénykönyvtár
Látható, hogy nem csupán a Pókember miatt szerveznek Budapesten képregényekkel kapcsolatos programokat a Képregénykönyvtár működtetői – bár szerintük az is értékelhető, ha valaki ismeri a Pókembert, és a szuperhősökön keresztül van legalább valamilyen viszonya a műfajhoz. Ennek a kapcsolódásnak a mentén már el lehet juttatni a képregények más fajtáit is az emberekhez.
A könyvtárban életrajzi, politikai, történelmi, kifejezetten művészi céllal készített alkotások is helyet kaptak, ráadásul mindezek nemcsak magyarul, hanem angolul, franciául, németül, japánul, katalánul és akár csehül is – több mint ezer cím szerepel jelenleg a katalógusban. Ekkora gyűjtemény már alkalmas arra, hogy egy-egy nyelvet gyakorolni is lehessen, hiszen a képregények és a nyelvtanulás hatékonyságának kapcsolata nyilvánvaló a képiség és a rövid szövegek miatt.
A könyvtár 2018 decemberében nyílt meg a budapesti Nem adom fel kávézóban, és szinte azonnal hozzákapcsoltak a kínálathoz egy havi rendszerességgel megszervezett beszélgetést. Szép Eszter, az egyik főszervező szerint célként azt határozták meg, hogy a résztvevők hatással legyenek egymásra, őszintén elmondhassa mindenki a véleményét. Törekednek arra, hogy a találkozók valóban havi rendszerességgel történjenek, és a következő alkalom témáját mindig az előző beszélgetés résztvevői választják ki.
További távlati cél, hogy ismertebbé tegyék a beszélgetéssorozatot, aminek egyik akadálya szervezők szerint, hogy túl sok jó program van Budapesten, és az emberek leszoktak kicsit a beszélgetős időtöltésről, ahol akár meg is kell nyilvánulni – amellett, hogy sok érdeklődő vidéken él.
A megbeszéléseken szóba került már a feminizmus történetét bemutató Nagyszerű nők (ami a szervezők szerint az eddigi leglátogatottabb összejövetel volt), a V mint Vérbosszú, vagy a Watchmen megírását jegyző Alan Moore Mocsárlénye, Art Spigelman klasszikus Mausa, vagy a tinédzserkor drámáját pszichohorrorba ágyazó Black Hole.
Az Anne Frank-feldolgozásokról szóló beszélgetés végén kiválasztottuk a következő találkozó szövegeit, amire minden résztvevő szavazhatott: legközelebbi, március 10-én három szöveg nélküli képregény kerül terítékre. A könyvtár üzemeltetői minden hónapban felkérnek képregénnyel foglalkozó embereket, hogy ajánljanak olvasnivalót. Februárban a Blue is the warmest color az ajánlott mű, amiből film is készült, Adèle élete címen. A képregény olvasható a Nem adom fel kávézóban, ahol a beszélgetések is zajlanak.
A szerző tanulásszervező, az Újpedagógia program alapítója és trénere. Korábbi cikkei a Qubiten itt olvashatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: