Dunai Andrea nemrég megjelent kötete, a Lovak sorsa páratlanul részletgazdag tudományos látlelet a világégés utolsó periódusáról és annak egy különös szeletéről, a nagy becsben tartott tenyészállatok elhurcolásáról.
Az 1944. október 10-én végrehajtott csoportos kivégzés szélsőséges, bár nem egyedülálló példája annak, hogyan érintette a totális háború a falujukban gyanútlanul éldegélő magyar földműves családokat. Ma minden jel arra mutat, hogy 14 ember halálával járó megtorlás indulati alapon elkövetett, világos cél nélküli háborús bűncselekmény volt.
Felszámolt partizánegység, vadászpuskával kilőtt ellenséges repülőgép és Vaskereszt Vaskereszt hátán: mennyi igaz a második világháborúban híradósként szolgáló író háryjánoskodásaiból? Ungváry Krisztián történész igazság és fikció nyomában.
A helyszínen talált levél szerint a kollekciót az 1945 márciusától az év szeptemberéig tartó okinavai ütközet utolsó napjaiban tulajdonították el.
Hitler a magyarok nemzeti ünnepén, 1944. március 15-én hívatta a klessheimi vadászkastélyba Horthy Miklóst, majd négy nappal később a Német Birodalom megszállta Magyarországot. A Rubicon Intézet konferenciáján azt igyekeztek megfejteni, mi történt a két dátum között, mit tudtak a magyar vezetők a németek terveiről, és hogyan úszott el a remény a kiugrásra.
A Szicíliában lezuhant Myers alhadnagy maradványait egy speciális DNS-elemzési módszerrel azonosították, így halála után 80 évvel eltemethette őt a családja.
Egy friss, átfogó jelentés szerint a nem zsidó német orvosok több mint fele csatlakozott a náci párthoz, ami jóval nagyobb arány bármely más tudományág képviselőihez képest.
Böröndi Gábor vezérkari főnök május elején azt mondta, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, amiért többen történelemhamisítással vádolták. Szakmai tudatlanságról van szó, vagy a tényekkel szemben űzött chicken game-ről?
A közelmúltban egymás után kutathatóvá váló hadműveleti jelentések szerint a szovjet katonák által a magyar fővárosban elkövetett rémségek nem felső parancsra végrehajtott erőszakos megtorlások voltak, hanem alulról szerveződő köztörvényes bűncselekmények, amik a Vörös Hadsereget is nehéz helyzetbe hozták: a felbomló fegyelem sok esetben már a szovjet hatóságokat és a hadsereget akadályozta.
A történelmi dokumentumok megemlékeznek egy 1945-ös vérengzésről, amelyben a megszálló szovjet katonák meggyilkoltak hét lengyel apácát. Egy régészcsoport feltárásokkal bizonyította, hogy a történet nem koholmány. A holttestek azonosításában az áldozatok vallási emléktárgyai is segítettek, de a DNS-analízis még hátravan.
1960 júniusában a magyar hírszerzés jelentős akció keretében, Kádár János tudtával rabolta haza Ausztriából Molnár Istvánt, aki megúszta nyolcéves börtönbüntetéssel, és még a rendszerváltást is megélte. Pótolhatatlan veszteség, hogy a szövevényes kémsztori egyetlen filmest vagy történészt sem ihletett meg, amíg életben voltak az események tanúi.
Az élesedő proletárdiktatúrában 1950 után egyre inkább csak olyanok vállalkoztak kémkedési feladatokra, akik a társadalom alsóbb rétegeibe tartoztak, nem voltak képesek felmérni a kockázatot, vagy csak úgy érezték, hogy nincsen vesztenivalójuk. Ők adták a halálra ítélt és kivégzett kémek túlnyomó többségét – közéjük tartozott Hornyák János is.
A migrációs helyzet elérte azt a pontot, amikor már muszáj foglalkozni vele. Ehhez olyan új narratívára van szükség, ami az emberségességen túl más szempontokat is felvet a meggyőzéshez – hangzott el a Goethe Intézet migrációs narratívákról szóló konferenciáján, ahol német kutatók és Timur Vermes író járta körül a kérdést a kitelepített németek sorsától a Willkommenskulturon át a fikcióig.
A háborúkban tömegesen megerőszakolt nők nem váltak részévé a hivatalos történetírásnak, és a mai napig nincs emlékművük Európában. Évtizedes hallgatás után az elmúlt időszak változást hozott, ám a traumáról folyó diskurzus két véglet között vergődik, ami félreviszi a fókuszt, és nem segít az áldozatokon. A Budapesten kezdeményezett több éves emlékezetprojekt és a 2023-ra tervezett emlékműállítás ezzel kíván szakítani.
Hirosimában nagyszabású rendezvénysorozatot terveztek az 1945. augusztus 6-i atomtámadás 75. évfordulójára, ami sok túlélő számára az utolsó nagy ünnepség lehetett volna, ám a koronavírus közbeszólt. A példátlan háborús csapás megítélése a mai napig vitatott, a világpolitikai helyzet pedig nem igazán kedvez az évforduló fő üzenetének: a békének.