A kondenzcsíkok nem a gonosz kormányok művei, viszont fokozzák a globális felmelegedést

2020.03.03. · tudomány

A repülők kondenzcsíkjai csapdába ejtik a hőt a Föld felszínén, de egy apróbb módosítás a repülési magasságon csökkentheti a hatást – derült ki egy új brit tanulmányból, amelyet a Wired dolgozott fel.

Az összeesküvés-elméletek legmakacsabb tárgya, a kondenzcsík olyan mesterséges felhő, amely akkor áll össze, ha a repülők hajtóművei által kilehelt égéstermékekre (oxidok, kén, nitrogén, szén-dioxid, víz, korom) kicsapódik a légköri vízpára, tehát megfelelő repülési magasság és páratartalom kell hozzá.

Az elmúlt években több tanulmány bizonyította, hogy maguk a kondenzcsíkok legalább annyira, ha nem jobban hozzájárulnak a bolygó felmelegedéséhez, mint maga a repülés. Bizonyos körülmények között ugyanis ezek a mesterséges felhők igen kiterjedtté válhatnak, több tíz kilométerre elnyújtózhatnak, a szél szétterítheti őket, akár órákig is ott maradhatnak. Így aztán ahogy újabb és újabb gépek szelik át ugyanazt a légi folyosót, a kondenzcsíkok összekeveredhetnek és felgyűlhetnek, ezek az emberi eredetű felhők pedig több száz négyzetkilométerre kiterjedhetnek, és így már eléggé problematikusak is. 

A felhők ugyanis csapdába ejtik a Föld felszíne felől érkező meleget, amely amúgy az űr felé távozna – a NASA szerint ez adja időjárást befolyásoló erejüket. Egy tanulmány arra jutott, hogy a légi forgalom jelenlegi növekedésével számolva 2050-re háromszor akkora lesz a kondenzcsíkokból kialakult felhők hőcsapda hatása, mint 2006-ban volt.

A repülési magasság a kulcs?

Egy új brit kutatás némi vigaszt nyújt az aggódóknak: az Environmental Science & Technology című folyóiratban publikáló kutatók azt találták, hogy a kondenzcsíkkal összefüggő melegedés 80 százalékát a légi járatok mindössze 2,2 százaléka okozza. A legnagyobb bajkeverők azok a járatok, amelyek késő délután, kora este szállnak fel, ezeknek a kondenzcsíkjai ugyanis este terülnek szét, amikor a hőt még képesek csapdába ejteni, viszont már nem verik vissza a napfényt, ami pedig egy kicsit javítana az egyenlegen.

A tanulmány vezető szerzője, a londoni Imperial College mérnöki karán közlekedést kutató Marc Stettler szerint az az igazán jó hír, hogy még ez a kiemelt melegítő hatás is csökkenthető, ha a kérdéses járatok nem abban a magasságban repülnek, ahol szoktak. A kondenzcsíkok ugyanis csak vízzel erősen telített levegőben alakulhatnak ki, ez azonban gyakran csak egy keskeny sáv a légkörben, alatta vagy fölötte szárazabb légrétegeket találhatnak a pilóták.

A kutatók számításai szerint ha a repülők kevesebb mint 2 százaléka 600 méterrel eltérne a szokásos repülési magasságától, az 59 százalékkal csökkentené a kondenzcsíkok klimatikus hatását. Stettler szerint ezzel nagyon gyorsan lehetne javítani az iparág klímateljesítményén.

Az eredményeket úgy kapták, hogy 2012-ben figyelték Japán légterét, ahol a legpontosabban jelzik a repülők pillanatnyi helyzetét. Az információkat összevetették az időjárási adatokkal, majd számítógépes modellel megjósolták, hogy mikor képződnek kondenzcsíkok, hogy lássák, mely járatok okozzák a legnagyobb kárt.

Megérné a légitársaságoknak?

Következő lépésként azt kell tisztázni, hogy vajon a kapott eredmények a Föld más pontjaira is érvényesek-e, és hogy valóban megéri-e a légitársaságoknak módosítani a repülési útvonalakon. Az egyik még megválaszolandó kérdés, hogy hogyan érzékeljék a pilóták, hogy a gép éppen kondenzcsíkot húz maga után, ha egyszer nincs visszapillantó tükör. 

Még komolyabb problémának tűnik, amit Les Westbrooks, a floridai Embry-Riddle Repülési Egyetem repüléstudományi és légi közlekedési szakértője említett: szerinte kétséges, hogy a légitársaságok hajlanának az útvonalak módosítgatására, hiszen a fő elvük, hogy minél kevesebb (vagy legalább olcsóbb) üzemanyagot használjanak, ez viszi el ugyanis a költségeik egyharmadát. Mint nemrég kiderült, a költségcsökkentés érdekében akár azt is vállalják, hogy jelentősen túltöltsék a gépeket ott, ahol olcsóbb a kerozin, nem törődve a többletsúly miatti kibocsátásnövekedéssel. Valószínűtlen tehát, hogy le-föl manővereznének csak azért, hogy megtalálják a legideálisabb magasságot a repüléshez.

Katherine Estep, az amerikai iparági szövetség kommunikációs igazgatója azt mondta, hogy a légitársaságok a NASA-val és az amerikai légi közlekedési hatósággal (FAA) közösen dolgoznak „az esetleges kondenzcsíkhatások csökkentésén”, de szavai szerint nem a repülési magasság változtatásában, hanem hatékonyabb repülőgépek fejlesztésében, a légi forgalom okosabb irányításában, illetve a fenntarthatóbb üzemanyagokra való átállásban gondolkodnak.

Stettlerék becslései szerint a repülési magasság általuk javasolt módosítása csak 0,27 százalékkal növelné a gépek üzemanyag-fogyasztását és szén-dioxid-kibocsátását.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás