Helyek, ahol még nem jelent meg a koronavírus: Nauru
A mikronéziai szigetállam, Nauru a Csendes-óceán nyugati részén található, mindentől távol: a legközelebbi szárazföld, a Kiribati Köztársasághoz tartozó Banaba Island 320 kilométerre található, míg a legközelebbi város, ahonnan közvetlen repülőjáratok indulnak Nauruba, a délnyugati irányban nagyjából 4000 kilométerre fekvő Brisbane, Ausztrália harmadik legnagyobb városa.
Nauru a maga 21 négyzetkilométerével az ENSZ második legkisebb területű tagállama Monaco után, és 13 ezer lakosával a második legkisebb a népességet tekintve – csak a polinéziai szigetállam, a 11 ezer lakosú Tuvaluban élnek kevesebben. Bár a turizmust illetően az ENSZ adatai között nem is szerepel, egy turisztikai ügynökség szerint évente 160 turista látogat a szigetországba.
Így nem csoda, hogy a hivatalos adatok szerint az új típusú koronavírus még nem jelent meg Nauruban. Nem mintha a mikronemzet vezetői tétlenül néznék a világot végigfertőző járványt:
- március 2-án megtiltották a beutazást Kína, Dél-Korea és Olaszország irányából, majd öt nappal később Iránból is;
- március közepén a Nauru Airlines felfüggesztette a Fidzsi-szigetek, Kiribati és a Marshall-szigetek felé közlekedő járatait, míg az egyetlen maradék útvonalon, Brisbane irányába a heti három járat helyett csak kéthetente egyet indít;
- az Ausztráliából érkezőket pedig helyi szállodákban helyezik karanténba 14 napig.
A nemzeti veszélyhelyzetet kihirdető naurui elnök, Lionel Aingimea egyszerűen az „elkapni és elkülöníteni” névvel illeti az állam víruspolitikáját, amit már csak azért is szigorúan kell venni a távoli szigeten, mert ott egyetlen kórház működik, ahol egyébként is ápolóhiánnyal küzdenek, lélegeztetőgép pedig nincs egy darab sem.
A karanténban elkülönített embereknél naponta ellenőrzik a koronavírusos tünetek megjelenését, és azokat, akik belázasodnak, még jobban elzárják a közösség többi tagjától, és COVID–19-teszt alá vetik. Az eddig elvégzett tesztek, amelyeket ausztráliai laborokba küldenek, mind negatívak lettek.
Aingimea a BBC-nek elmondta, hogy a naurui polgárok a veszélyhelyzet ellenére nyugodtak és kiegyensúlyozottak, mint mindig. Az elnök hálás a Nauruval egyaránt jó kapcsolatot ápoló Ausztrália és Tajvan segítségéért, valamint elmondta, hogy vallásossága is erőt ad ebben a helyzetben: „Amikor elkezdtük az elfogni és elkülöníteni politikáját, Istenhez fordultam imával, és egy szívemnek kedves igét adott nekem, a 147. zsoltár 13. és 14. versszakát. Ez nagy segítség ezekben az időkben, amikor – ahogy a Biblia mondja – a halál völgyén kelünk át.”
A 147. zsoltár 13. és 14. versszaka a következő: „Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. / Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.”
De ahogy Andy Tatem, a Southamptoni Egyetem epidemiológusa a BBC-nek elmondta, a dél-csendes-óceáni szigetektől az imák sem tarthatják távol örökké a koronavírust, így valószínűleg ezeken a helyeken jelenik majd meg utolsóként a járvány. „A legtöbb ilyen ország gazdasága a saját árucikkeik exportjára vagy valamilyen külföldi importra támaszkodik, legyen szó turistákról, élelmiszerről vagy más árukról. Elképzelhető, hogy teljesen el tudják zárni magukat, de azt meg fogják szenvedni, és idővel újra meg kell nyitni a határaikat” – mondta Tatem.
A szakértő szerint az egészségügyi rendszernek mindenképpen jót tesz a járvány távol tartása, de mivel a helyi populáción így nem megy át a vírus, nem alakulhat ki a nyájimmunitás sem: „Ez azt jelenti, hogy sok fertőződésre hajlamos ember marad, pedig ezzel a vírussal még együtt kell élnünk egy jó darabig.”