Magyar szociológusok: Nem csoda, hogy az idősek nehezen maradnak otthon a járvány idején

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A Qubiten nemrég megjelent írásunkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az eleve kapcsolathiányos magyar társadalomban a járvány idején javallt „társas távolságtartás” lehetőleg csak fizikai elkülönülés legyen, hiszen az emberi kapcsolataink nyújtotta érzelmi támaszra és gyakorlati segítségnyújtásra a koronavírus-járvány idején kiváltképp szükségünk van. 

Ezzel szemben főleg az egyedül élő idősek különösen sok olyan kapcsolattal rendelkeznek, amelyek fenntartása a jelen körülmények között egész egyszerűen ellehetetlenül. A járvány szempontjából különösen veszélyeztetett, 65 évesnél idősebb korosztálynál az elszigetelődés veszélye európai összehasonlításban is igen magas (a magyar statisztikai hivatal, a KSH külön honlapot is indított, ahol az érintett korosztályról bővebb információ is rendelkezésre áll).

Naplót vezettek arról, hogy kivel kerültek kapcsolatba 

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Szociológiai Intézetében folytatott, az Integrációs és dezintegrációs folyamatok a mai magyar társadalomban című kutatás keretében 2015-ben nyílt lehetőség arra, hogy Magyarországon először reprezentatív országos mintán az úgynevezett kapcsolati napló módszerét alkalmazzuk. A válaszadóknak két egymást követő napon rögzíteniük kellett egy naplóban az összes olyan ember nevét, akikkel az adott napon a puszta köszönésen kívül beszéltek. Amennyiben valaki munkaköréből fakadóan ügyfelekkel, vevőkkel beszélt, csak abban az esetben kellett feljegyezenie az adott személyt, ha a beszélgetés során nem csak a munkájához kapcsolódó témáról volt szó. A személyesen megvalósuló, hús-vér találkozásokon kívül a  telefonbeszélgetéseket, az sms-eket, a Skype-on, Viberen, Messengeren és egyéb, interneten folytatott beszélgetést, csetelést is rögzíteni kellett. Ha valakivel többször vagy több módon beszéltek az adott napon, azt is mindannyiszor feltüntették. A naplókban megemlített személyekről, illetve az adott kapcsolatfelvételről, beszélgetésről további adatokat is rögzítettünk.

Az öt évvel ezelőtti kutatás során 356, 18 évnél idősebb személytől gyűjtöttünk adatokat, akik két nap alatt összesen közel 2000 olyan embert jegyeztek fel naplójukban, akivel kapcsolatba léptek. Azaz a megkérdezett felnőtt válaszadók naponta átlagosan 2,8 személlyel álltak kapcsolatban, de mivel egy emberrel többször, illetve többféle módon is érintkezhetünk egy nap folyamán, ez egy napra lebontva átlagosan 5,5 kapcsolatfelvételt jelentett. 

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

A 60 éves és idősebb korosztály tagjai  naponta az átlaghoz képest kevesebb, 2,5 személyt jegyeztek fel, és kevesebb, 4,5 kapcsolatfelvételt említettek. Az adatfelvétel világosan megmutatta, hogy a virtuális világ és az új kommunikációs technológiák széles körű elterjedése ellenére személyes kapcsolataink még mindig leginkább fizikai kontaktussal járnak: a bejegyzések háromnegyede személyes, hús-vér találkozás volt. A 60 év felettieknél ez az arány még magasabb, és az életkorral emelkedő tendenciát mutat, a négyötödöt is meghaladja. Ez azt jelenti, hogy normál körülmények között az idősek kapcsolattartása majdnem kizárólag személyes formában történik. A nem személyes kapcsolatfelvételek 18 százaléka vezetékes vagy mobiltelefonon zajlik. Az internetes telefonálás, esetleg csetelés előfordulási aránya a 60 év felettiek körében nagyon alacsony, szinte elhanyagolható. Ennek fényében rögtön érthető, miért nőtt a vezetékes telefonhasználat majdnem duplájára a járvány kitörése óta: a jelen helyzetben a telefon vált az idősek fő kommunikációs csatornájává.

Hol találkoznak másokkal az idősek? 

A személyes kontaktusok helyszíne a 60 évesnél idősebb válaszadók esetén túlnyomó részben a saját lakásuk (a 60-69 évesek esetében 62 százalék, 70 év felett 66 százalék). Érdemes kiemelni ugyanakkor, hogy az üzletekben, szolgáltató egységben létrejött kontaktusok (7 százaalék), illetve az emlí személy lakásán lefolytatott beszélgetések aránya is (10  százalék) az idősebbek körében volt a legmagasabb. 

Nagyon nem mindegy, hogy egy idős ember egyedül vagy másokkal él-e egy háztartásban. Akik egyedül élnek, eleve kevesebb napi kapcsolatfelvételt említenek (3,2 az 5,2-vel szemben) illetve személyes kontaktusaik aránya is alacsonyabb.

Ahogy a fenti ábrán látható, a két idős korosztályban érthető módon az egyedül élők körében alacsonyabb a saját lakásban történő kapcsolatfelvételek aránya, ugyanakkor magas az üzletekben, a közterületen és a nyilvános helyen létrejövő kontaktusoké. A mostani járvány szempontjából fontos információ, hogy 2015-ben a 70 évnél idősebb egyedül élők személyes kontaktusainak mintegy negyede (!) közterületen, nyilvános helyen zajlott, ráadásul a 60 év feletti egyedül élők által két nap alatt említett összes személy csaknem fele (45 százaléka) a szolgáltató szektorhoz kapcsolódik (a nem egyedül élőknél ez az arány „csak” 25 százalék). Esetükben ezeknek a kapcsolódási lehetőségeknek az elvesztése, beszűkülése különösen nagy veszteség kapcsolati szempontból, nem véletlenül ragaszkodnak hozzájuk annyira.

Jelentős különbségek vannak abban, hogy kik azok, akikkel a felnőtt lakosság különféle korcsoportjai az adott napokon kapcsolatba kerültek. Társukat (házastárs, élettárs) leginkább a középosztályba tartozók (40-59 évesek) jelölték meg a naplóban, míg a szülők említése a legfiatalabb korosztályban jelentős. A gyermekeikkel való kapcsolattartást a két vizsgált nap alatt leginkább a legidősebb korcsoporthoz tartozók említették – más vizsgálatok is kimutatták, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországon az idős szülők kapcsolathálózataiban kiváltképp fontos szerepet játszanak a gyermekeik. A barátok, barátnők a fiatalok említései között szerepelnek magas arányban, míg a szomszédokat a legidősebb korosztályba tartozók említették a leggyakrabban. Jelenlegi munkatársakat is a fiatalabb korosztályok említették leginkább a kétnapos naplóban. 

Az egyedül élő idősek csaknem fele említett a két nap folyamán ismerősöket - ez az arány a nem egyedül élők között mindössze 17 százalék, ahogy az az alábbi ábrán látható.

Azaz az egyedül élő idősek kapcsolathálózatában  a népesség más csoportjaihoz képest kiemelkedően fontosak a szolgáltató szektorhoz (beleértve a szociális szolgáltatásokat is) kötődő, illetve a lazább, ismerősi kapcsolatok: napi szinten működő kapcsolataik jelentős részét ezek alkotják, csakhogy az ilyen kapcsolatok fenntartása a jelenlegi járványügyi korlátozások hatására nagyrészt ellehetetlenült. 

Milyen erősek a kapcsolatok?

Adatainkból a kapcsolatok erősségét mérő indexet is szerkesztettünk, ezekről bővebben korábbi tanulmányainkban írtunk. Az aktív korú, 60 évnél fiatalabb népességben egyértelműen a társkapcsolat a legerősebb, ezt követik a többi közeli családtaghoz (szülők, gyermekek, testvérek) kötődő viszonyok. A baráti kapcsolatok erőssége ezek után következik, de megelőzi a tágabb rokoni körhöz fűződő kapcsolatok erősségét. 

Az 60 évnél idősebbek körében, amennyiben élnek még a szülők, a velük való kapcsolat a legerősebb, majd a házastársak, élettársak, illetve a gyerekek következnek, ahogy az alábbi ábrán látható. 

Az egyéb rokonokhoz fűződő kapcsolatok megerősödnek a fiatalabb korcsoportokhoz képes. Ennél is érdekesebb, hogy az idősek által említett barátok, barátnők esetén a kapcsolaterősségi index nagyon magas: magasabb, mint a fiatalok által említett barátok, barátnők esetén. A felnőtt népességen belül a legidősebb korcsoportban a legerősebb a szomszédokhoz, illetve  a különböző szolgáltatásokat nyújtókhoz fűződő kapcsolat is.

A kapcsolati naplók adatai alapján tehát a 60 évesnél idősebbeknek viszonylag kevés napi kontaktusuk van. Ezek nagy része személyes, és elsősorban a lakásukon jön létre. Ritka a vezetékes és mobiltelefonon zajló kapcsolatfelvétel, és elenyésző az internetes beszélgetés. 

A társ hiánya, az egyedüllét alapjaiban határozza meg az egyén kapcsolatrendszerét és mindennapi életét: az egyedül élők esetén kevesebb a napi kapcsolat, és ezek között jelentős a lakáson, házon kívüli kontaktusok aránya, amelyek főleg üzletekben, közterületen, nyilvános helyeken valósulnak meg. 

Az idősödő korosztály napi kapcsolataiban magas a gyermekek és a szomszédok aránya - ők valószínűleg a gyakorlati segítséget és támogatást jelentik a mindennapokban. Az egyedül élők esetén ezen kapcsolattípusok mellett azonban kiemelkedő a szolgáltató szektorhoz kapcsolódó személyek és az ismerősök aránya is. A napi szinten létrejövő kapcsolatok között az egyéb rokon, a barát-barátnő, továbbá a szomszédok és a szolgáltatást nyújtók válnak egyre erősebbé. 

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tudományos eredmények bemutatását az Oriens támogatta. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: