A koronavírus-járvány idején nehéz követni az aktuális ajánlásokat, mert a helyzet tényleg napról napra változik – sőt akár egy napon belül is előfordul, hogy a hivatalos kommunikációt (például: az iskolák bezárását semmi sem indokolja) felülírja egy később bejelentett intézkedés (például: bezárják az iskolákat). De ha van valami, ami a kezdetektől nem változott, akkor az – a kézmosás reneszánsza mellett – az idősebb korcsoportok kiemelt veszélyeztetettségének hangsúlyozása.

Ennek ellenére szinte mindenhol ugyanaz történik: míg a fiatalabbak önkéntes karanténba zárják magukat, hogy ne fertőződjenek meg, és ami talán még fontosabb, ne fertőzhessék tovább a közvetlen környezetükben lévőket; az idősebbek egyre nagyobb arányban vannak jelen a látványosan kiürült utcákon. Hiába figyelmezteti mindenki a szülőket, nagyszülőket, az indokok sokfélék: „nem az életkor számít”, „a tévében azt mondták, hogy”, „túléltem már keményebb dolgokat is” vagy épp „rekordnyeremény van az ötöslottón”.

A személyes tapasztalatok mellett a Facebook-csoportokban megosztott vagy ismerősöktől hallott sztorik is olyan sztereotíp képet festenek a nyugdíjaskorú magyarokról, amibe még Ihos József is belepirulna. Kibuszoznak a városszéli piacra, hogy legyen friss gyökér a tyúkhúslevesbe, hiába mondták a gyerekek, hogy most egy darabig elmaradnak a vasárnapi közös ebédek. Naponta kétszer megnézik, hogy van-e már liszt a lidliben, hiába mondták a gyerekek, hogy majd ők elmennek nagybevásárolni. Amikor pedig rajtakapják őket, hogy már megint a Molnárékkal vacsoráztak, akkor azzal nyugtatnak, hogy a Molnárék nagyon vigyáznak, kézfogás után is egyből kezet mostak, nekik aztán nem lehet bajuk.

Mivel egyelőre nincs hatásos gyógyszer vagy vakcina az új típusú koronavírus ellen, és várhatóan a következő hónapokban ez még nem is várható, a világ járványügyi szakértői szerint egyedül a társasági távolságtartás és a (hol kötelező, hol önkéntes) karanténba vonulás betartásával lehet lassítani a járvány terjedését.

Ez természetesen mindenkire vonatkozik, hiszen bármelyik korosztály tagjai képesek elkapni a vírust és átadni a fertőzést, de a koronavírus okozta COVID-19 betegség súlyos tünetei leginkább a szív- és tüdőbetegséggel küszködő, valamint eleve gyenge immunrendszerrel rendelkező embereknél jelentkeznek. A járvány ennek megfelelően leginkább az idősebbekre jelent veszélyt. A kínai statisztikák alapján a koronavírus halálozási aránya 50 éves kor alatt 1 százalék alatti, addig a 60-70 év közöttieknél 4,6 százalék, 70-80 között 9,8 százalék, míg 80 éves kor fölött 18 százalék.

Az amerikai és európai járványügyi központok (CDC, ECDC) 65 évnél húzzák meg a kritikus határt – a KSH adatai szerint Magyarországon a népesség 19,34 százaléka, összesen 1 millió 890 ezer fő tartozik a 65 évesek vagy annál idősebbek csoportjába. Ha kicsit szigorúbban állunk hozzá, és a 60 fölöttieket nézzük, akkor máris a magyar lakosság 26,45 százalékáról, 2 millió 585 ezer főről beszélünk.

Persze az életmódrovatok már rég a fejünkbe verték, hogy a 40 az új 20, vagyis egy kis népi matekkal a 70 az új 50 is, és mindig csak az számít idősnek, aki egy tízessel fölötted jár. Hatvanévesen futni járnak az emberek, hetvenévesen megy a foci az unokákkal, a nyolcvanasok pedig azért érzik magukat fiatalnak, mert már tök ügyesen kezelik a tabletet, és segítség nélkül szkájpolnak a londoni rokonokkal. És aki lélekben fiatal, azt nem dönti le holmi koronavírus.

Ebben a gondolkodásmódban a pszichológusok szerint benne van az, hogy a SARS-tól a H1N1-ig mindent túléltek, pedig a korábbi járványokat is nagy médiafelhajtás övezte, ráadásul a közösségi média felerősítette a járvány komolyságát különböző indíttatásokból megkérdőjelező hangokat; és az is, hogy az emberek hajlamosak olyan makacsok lenni, hogy nem fogadják el a nevelő szándékú javaslatokat, a kioktatást azoktól, akiket ők maguk neveltek fel, és akiknek a kioktatásába súlyos éveket öltek.

Ha mindig veszély van, nagy baj nem lehet

Bár Magyarországon nem volt annyira eljelentéktelenítve a vírus a hivatalos kommunikációban, mint például az Egyesült Államokban, ahol a konzervatív média még március 10-én is a demokraták Trump-ellenes hisztijének állította be az állítólagos járvány körüli felhajtást, a magyar lakosságot az elmúlt években hozzászoktatták ahhoz, hogy ha valami nagyon fontos dolog történik, és veszélyben a magyarság, akkor arra óriásplakátokon és névre szóló levelekben figyelmeztetik a népet, és a tévében, rádióban sem lehet másról hallani.

Viszont ahhoz is hozzászoktatták a lakosságot, hogy távoli ellenségek ellen uszítják, és olyan fenyegetésekre hívják fel a figyelmét, amelyek még nem érintik közvetlenül az országot, de a határozatlan idejű jövőben bármikor lecsaphatnak a nemzetre. A félelemkeltés tehát bizonyítottan működik, de ez eddig azzal a bónusszal járt, hogy az állampolgároknak nem kellett semmit aktívan tenniük a fenyegetés ellen, mert a vezetőik folyamatos készültségben vannak, és megvédik őket.

Járványhelyzetben azonban már nem működik ez a taktika, így nincs is abban semmi meglepő, hogy azok, akiket éveken át folyamatos veszélyről tájékoztattak nyakkendős elemzők, már nem érzik a súlyát egy valódi veszélyhelyzetnek. A koronavírus (kínai, ráadásul) sokaknak csak egy újabb ellenségkép, amit aggódó fennhangon ki lehet beszélni a patikában, sorban állás közben.

Ahogy a sokszor diadalittas, a félreértéseknek teret engedő (Magyarországon izolálták először, vagy Magyarországon először izolálták?) kommunikáció sem segít elérni, hogy mindenki komolyan vegye a járványt, de még amellett sem nehéz érvelni, hogy az egyenruhás tisztek tájékoztatási frontvonalba állításának is van egy olyan üzenete, hogy a vírusellenes háború a legjobb kezekben van, és ha kell, tankokkal megyünk neki ennek a koronának.

A fake news korában persze már a számoknak sem hisz mindenki, de még ha hinne is, a régiós viszonylatban is nagyon alacsony magyar esetszámok láttán úgy tűnhet, nincs ok a pánikra. Az igazoltan fertőzöttek száma és a lefolytatott vizsgálatok száma közötti összefüggés megértése viszont már egy kis továbbgondolást igényelne, a statisztikai trükköket pedig érthető módon nem rágják a nép szájába.

Győrfi Pál → beszélgetés → pánik

De mit csináljon az ember, ha a papa-mama sem a nemzet Gyurta Danijának, sem Bodrogi Gyula Művész Úrnak nem hajlandó elhinni, hogy otthon kell maradni? Vagy ha még súlyosabb a helyzet, és az önkéntelen youtuberré vált Győrfi Pál intelmeire is csak legyintenek?

Ajánljuk a különböző önszerveződő Facebook-csoportokat és -oldalakat, például az idősek otthon tartásához szükséges tudnivalókat, tippeket gyűjtő, és a tapasztalatokról beszámolókat közzétevő „Tartsd otthon a nagyit” oldalt. De a Vox készített egy részletes útmutatót is ahhoz, hogy mire kell figyelni, amikor az idősebb családtagokat megpróbálod rábírni az otthon maradásra:

• Te magad is legyél tisztában a tényekkel!
• A tények, adatok hangsúlyozása mellett konkrét cselekvésekről („Még a szomszédba se menj át!”, „Írd fel, milyen gyógyszereket hozzak!”, „Ne fogdosd az arcod!”) is beszélj!
• Ha nem tetszik nekik, hogy meg akarod mondani, mit tegyenek, akkor beszélj arról, hogy te milyen lépéseket tervezel annak érdekében, hogy ne fertőződj meg, és miért! (Pl. „Lemondtam a születésnapi bulimat, mert hiába vagyok fiatal, ugyanúgy hordozhatom a vírust, és téged is megfertőzhetnélek.”)
• Segíts nekik átlendülni a technológiai akadályokon! (Pl. vedd be őket a városi/kerületi/falusi Facebook-csoportba, ahol segítséget kérhet a bevásárláshoz; mutasd meg nekik, milyen oldalakon, csatornákon tájékozódhatnak a legjobban; vagy tanítsd meg online lottózni őket, hogy kimozdulás nélkül is legyen esélye a milliárdokra.)

Ha azonban a szép szó, az empatikus beszélgetés, a higgadt érvelés nem éri el a célját, más módszert kell keresni. A pánikkeltés például kevés helyzetben megengedhető, de talán egy halálos világjárvány egy ilyen helyzet. Lehet iráni tömegsírokat vagy koporsókat szállító olasz katonai konvojt nézegetni.

Ha valakit csak a pánik képes otthon (és így nagyobb eséllyel életben) tartani, akkor nincs kérdés. Legyen pánik!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás