Kedves nagyi, most tényleg tessék szíves lenni otthon maradni!

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A koronavírus-járvány idején nehéz követni az aktuális ajánlásokat, mert a helyzet tényleg napról napra változik – sőt akár egy napon belül is előfordul, hogy a hivatalos kommunikációt (például: az iskolák bezárását semmi sem indokolja) felülírja egy később bejelentett intézkedés (például: bezárják az iskolákat). De ha van valami, ami a kezdetektől nem változott, akkor az – a kézmosás reneszánsza mellett – az idősebb korcsoportok kiemelt veszélyeztetettségének hangsúlyozása.

Ennek ellenére szinte mindenhol ugyanaz történik: míg a fiatalabbak önkéntes karanténba zárják magukat, hogy ne fertőződjenek meg, és ami talán még fontosabb, ne fertőzhessék tovább a közvetlen környezetükben lévőket; az idősebbek egyre nagyobb arányban vannak jelen a látványosan kiürült utcákon. Hiába figyelmezteti mindenki a szülőket, nagyszülőket, az indokok sokfélék: „nem az életkor számít”, „a tévében azt mondták, hogy”, „túléltem már keményebb dolgokat is” vagy épp „rekordnyeremény van az ötöslottón”.

A személyes tapasztalatok mellett a Facebook-csoportokban megosztott vagy ismerősöktől hallott sztorik is olyan sztereotíp képet festenek a nyugdíjaskorú magyarokról, amibe még Ihos József is belepirulna. Kibuszoznak a városszéli piacra, hogy legyen friss gyökér a tyúkhúslevesbe, hiába mondták a gyerekek, hogy most egy darabig elmaradnak a vasárnapi közös ebédek. Naponta kétszer megnézik, hogy van-e már liszt a lidliben, hiába mondták a gyerekek, hogy majd ők elmennek nagybevásárolni. Amikor pedig rajtakapják őket, hogy már megint a Molnárékkal vacsoráztak, akkor azzal nyugtatnak, hogy a Molnárék nagyon vigyáznak, kézfogás után is egyből kezet mostak, nekik aztán nem lehet bajuk.

Mivel egyelőre nincs hatásos gyógyszer vagy vakcina az új típusú koronavírus ellen, és várhatóan a következő hónapokban ez még nem is várható, a világ járványügyi szakértői szerint egyedül a társasági távolságtartás és a (hol kötelező, hol önkéntes) karanténba vonulás betartásával lehet lassítani a járvány terjedését.

Ahogy Magyarországon, úgy Kolumbiában is arra kérik az időseket, de legalább a 70 fölöttieket, hogy maradjanak otthon. Ez a bogotái nő otthon maradt.Fotó: Juancho Torres/Anadolu Agency

Ez természetesen mindenkire vonatkozik, hiszen bármelyik korosztály tagjai képesek elkapni a vírust és átadni a fertőzést, de a koronavírus okozta COVID-19 betegség súlyos tünetei leginkább a szív- és tüdőbetegséggel küszködő, valamint eleve gyenge immunrendszerrel rendelkező embereknél jelentkeznek. A járvány ennek megfelelően leginkább az idősebbekre jelent veszélyt. A kínai statisztikák alapján a koronavírus halálozási aránya 50 éves kor alatt 1 százalék alatti, addig a 60-70 év közöttieknél 4,6 százalék, 70-80 között 9,8 százalék, míg 80 éves kor fölött 18 százalék.

Az amerikai és európai járványügyi központok (CDC, ECDC) 65 évnél húzzák meg a kritikus határt – a KSH adatai szerint Magyarországon a népesség 19,34 százaléka, összesen 1 millió 890 ezer fő tartozik a 65 évesek vagy annál idősebbek csoportjába. Ha kicsit szigorúbban állunk hozzá, és a 60 fölöttieket nézzük, akkor máris a magyar lakosság 26,45 százalékáról, 2 millió 585 ezer főről beszélünk.

Persze az életmódrovatok már rég a fejünkbe verték, hogy a 40 az új 20, vagyis egy kis népi matekkal a 70 az új 50 is, és mindig csak az számít idősnek, aki egy tízessel fölötted jár. Hatvanévesen futni járnak az emberek, hetvenévesen megy a foci az unokákkal, a nyolcvanasok pedig azért érzik magukat fiatalnak, mert már tök ügyesen kezelik a tabletet, és segítség nélkül szkájpolnak a londoni rokonokkal. És aki lélekben fiatal, azt nem dönti le holmi koronavírus.

Forrás: mémgyár

Ebben a gondolkodásmódban a pszichológusok szerint benne van az, hogy a SARS-tól a H1N1-ig mindent túléltek, pedig a korábbi járványokat is nagy médiafelhajtás övezte, ráadásul a közösségi média felerősítette a járvány komolyságát különböző indíttatásokból megkérdőjelező hangokat; és az is, hogy az emberek hajlamosak olyan makacsok lenni, hogy nem fogadják el a nevelő szándékú javaslatokat, a kioktatást azoktól, akiket ők maguk neveltek fel, és akiknek a kioktatásába súlyos éveket öltek.

Ha mindig veszély van, nagy baj nem lehet

Bár Magyarországon nem volt annyira eljelentéktelenítve a vírus a hivatalos kommunikációban, mint például az Egyesült Államokban, ahol a konzervatív média még március 10-én is a demokraták Trump-ellenes hisztijének állította be az állítólagos járvány körüli felhajtást, a magyar lakosságot az elmúlt években hozzászoktatták ahhoz, hogy ha valami nagyon fontos dolog történik, és veszélyben a magyarság, akkor arra óriásplakátokon és névre szóló levelekben figyelmeztetik a népet, és a tévében, rádióban sem lehet másról hallani.

Viszont ahhoz is hozzászoktatták a lakosságot, hogy távoli ellenségek ellen uszítják, és olyan fenyegetésekre hívják fel a figyelmét, amelyek még nem érintik közvetlenül az országot, de a határozatlan idejű jövőben bármikor lecsaphatnak a nemzetre. A félelemkeltés tehát bizonyítottan működik, de ez eddig azzal a bónusszal járt, hogy az állampolgároknak nem kellett semmit aktívan tenniük a fenyegetés ellen, mert a vezetőik folyamatos készültségben vannak, és megvédik őket.

Járványhelyzetben azonban már nem működik ez a taktika, így nincs is abban semmi meglepő, hogy azok, akiket éveken át folyamatos veszélyről tájékoztattak nyakkendős elemzők, már nem érzik a súlyát egy valódi veszélyhelyzetnek. A koronavírus (kínai, ráadásul) sokaknak csak egy újabb ellenségkép, amit aggódó fennhangon ki lehet beszélni a patikában, sorban állás közben.

Ahogy a sokszor diadalittas, a félreértéseknek teret engedő (Magyarországon izolálták először, vagy Magyarországon először izolálták?) kommunikáció sem segít elérni, hogy mindenki komolyan vegye a járványt, de még amellett sem nehéz érvelni, hogy az egyenruhás tisztek tájékoztatási frontvonalba állításának is van egy olyan üzenete, hogy a vírusellenes háború a legjobb kezekben van, és ha kell, tankokkal megyünk neki ennek a koronának.

Operatív törzsfőnökökForrás: Youtube / M1

A fake news korában persze már a számoknak sem hisz mindenki, de még ha hinne is, a régiós viszonylatban is nagyon alacsony magyar esetszámok láttán úgy tűnhet, nincs ok a pánikra. Az igazoltan fertőzöttek száma és a lefolytatott vizsgálatok száma közötti összefüggés megértése viszont már egy kis továbbgondolást igényelne, a statisztikai trükköket pedig érthető módon nem rágják a nép szájába.

Győrfi Pál → beszélgetés → pánik

De mit csináljon az ember, ha a papa-mama sem a nemzet Gyurta Danijának, sem Bodrogi Gyula Művész Úrnak nem hajlandó elhinni, hogy otthon kell maradni? Vagy ha még súlyosabb a helyzet, és az önkéntelen youtuberré vált Győrfi Pál intelmeire is csak legyintenek?

Ajánljuk a különböző önszerveződő Facebook-csoportokat és -oldalakat, például az idősek otthon tartásához szükséges tudnivalókat, tippeket gyűjtő, és a tapasztalatokról beszámolókat közzétevő „Tartsd otthon a nagyit” oldalt. De a Vox készített egy részletes útmutatót is ahhoz, hogy mire kell figyelni, amikor az idősebb családtagokat megpróbálod rábírni az otthon maradásra:

  • Te magad is legyél tisztában a tényekkel!
  • A tények, adatok hangsúlyozása mellett konkrét cselekvésekről („Még a szomszédba se menj át!”, „Írd fel, milyen gyógyszereket hozzak!”, „Ne fogdosd az arcod!”) is beszélj!
  • Ha nem tetszik nekik, hogy meg akarod mondani, mit tegyenek, akkor beszélj arról, hogy te milyen lépéseket tervezel annak érdekében, hogy ne fertőződj meg, és miért! (Pl. „Lemondtam a születésnapi bulimat, mert hiába vagyok fiatal, ugyanúgy hordozhatom a vírust, és téged is megfertőzhetnélek.”)
  • Segíts nekik átlendülni a technológiai akadályokon! (Pl. vedd be őket a városi/kerületi/falusi Facebook-csoportba, ahol segítséget kérhet a bevásárláshoz; mutasd meg nekik, milyen oldalakon, csatornákon tájékozódhatnak a legjobban; vagy tanítsd meg online lottózni őket, hogy kimozdulás nélkül is legyen esélye a milliárdokra.)
Az Isten szerelmére, majd az unoka vagy a szomszéd bevásárol!Fotó: MARIO TAMA/AFP

Ha azonban a szép szó, az empatikus beszélgetés, a higgadt érvelés nem éri el a célját, más módszert kell keresni. A pánikkeltés például kevés helyzetben megengedhető, de talán egy halálos világjárvány egy ilyen helyzet. Lehet iráni tömegsírokat vagy koporsókat szállító olasz katonai konvojt nézegetni.

Ha valakit csak a pánik képes otthon (és így nagyobb eséllyel életben) tartani, akkor nincs kérdés. Legyen pánik!

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző hat újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: