Kifejezetten zárkózottnak számítanak a magyar 65 év felettiek, ezért most különösen veszélyeztetettek

A magyarországi 65 éven felüliek társas kapcsolatait vizsgálta a Társadalomtudományi Kutatóközpont két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence. Az európai összehasonlításban kifejezetten zárkózottnak számító korosztály egy részét különösen érzékenyen érintik a járvány terjedésének lassítását célzó, rendkívül fontos korlátozások – írta szerdán a Magyar Tudományos Akadémia.

Mivel a COVID-19 megbetegedés az eddigi tapasztalatok szerint a 65 éven felüliekre a legveszélyesebb, ennél a korosztálynál a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon milyen hatással lehet mindez rájuk.

Korábbi kutatások már feltárták, hogy a társas kapcsolatok leépülése milyen egészségügyi és pszichés következményeket vonhat maga után. A 2011-es népszámlálás és a 2015-ös, KSH által készített mintavétel-alapú lakásfelmérés adatai szerint a 65 éven felüliek nagyságrendileg egyharmada, mintegy 600 ezer ember él hazánkban egyszemélyes háztartásban. A mostani kutatásban ezt az eredményt összevetették a több mint harminc ország társadalmát vizsgáló European Social Suervey három kutatási hullámának adataival. A European Social Suervey résztvevőinek a társas viszonyaikra vonatkozó kérdéseket tettek fel, mint például: mennyire van egyedül? Milyen gyakran találkozik másokkal? Van-e közeli barátja? .

„A társasági élet lényege, hogy az embernek valamilyen háztartáson kívüli kapcsolata legyen: kolléga, rokon, barát, bárki, akivel az illető nem él egy háztartásban” – mondta Ságvári Bence. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek – európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak. 

„Ezek az emberek a valós társasági életet úgy pótolják, hogy eljárnak otthonról: boltba, orvoshoz, lottózóba, fodrászhoz – az utcán élnek.” Ezek ugyan nem valódi társas kapcsolatok, de jellegükben azokhoz hasonlóak. A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt, vagy minimálisra korlátozódott, és ezzel teljesen bezárult számukra a világ. Esélyük sincs rá, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük. Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat: nagyjából hatból egy idős ember tartozott ebbe a csoportba. Ez az arány vélhetően növekedni fog az előttünk álló időszakban” – mondta Ságvári.

A társadalmi élet fő helyszíne most még inkább az internet. Az online világba való belépés az elmúlt két évtizedben világszerte hasonló mintázatokat követett: kezdetben elsősorban a fiatalok, a férfiak, a városiak és a magasan iskolázottak használták a digitális eszközöket, de az elmúlt néhány év trendje egyértelműen az volt, hogy a nyugdíjas korosztály is egyre lelkesebben veti bele magát az internet világába. Ságvári Bence szerint egy részük a legaktívabb felhasználók közé tartozik, de ebben a korosztályban a legnagyobb az aránya azoknak, akik továbbra sem használnak internetet. Egy két évvel ezelőtti felmérés alapján az 50–69 év közöttiek több mint 60 százaléka aktív internethasználó. Bár a 70 éven felüliek körében kifejezetten nehéz mérni, valószínűsíthető, hogy ebben a korcsoportban ez az arány jóval alacsonyabb, és többségben vannak az internetet nem használók – mondta a kutató.

Szociális háló híján a rokonok vagy az önkormányzat segíthet

Azok az idősek vannak szerencsés helyzetben, akiket családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Nekik – családtagjaik révén  – eleve megvan a szociális hálójuk, amit most megfelelő segítségnyújtás mellett könnyebben ültethetnek át az online térbe.

Ságvári szerint a járvány jelenlegi fázisában már most sok jó kezdeményezést lehet látni. Sok önkormányzat képes hatékony segítséget nyújtani az alapvető szükségletek – élelmiszer, gyógyszer beszerzése – kielégítésében az arra rászoruló időseknek. A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban emellett fel kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is.

„Az volt a célunk ezzel a vizsgálattal, hogy felhívjuk rá a figyelmet: a jelenlegi bezártságot az idősek pszichésen is nagyon nehezen fogják viselni”– mondta Messing Vera. A kutató a pszichés terhelés kezelésére az online pszichológiai szaktanácsadás az egyik legjobb lehetőség, és fontosnak tartja, hogy ennek hiányában az internet világán kívül élőkkel legalább a telefonos kapcsolattartás legyen rendszeres, akár a családtagok, akár az önkormányzat részéről.

Messing szerint „a médiának rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a hatósági tájékoztatás elérje azokat a 65 éven felülieket, akik nehezen vagy egyáltalán nem képesek csatlakozni az internet világához. És itt nem csak az idősekre kell gondolni. Van ugyanis egy másik, életkortól függetlenül is kifejezetten veszélyeztetett csoport: a szegénységben, szegregált, marginalizált területeken élők, akiknek sem anyagi lehetőségük, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy az online világban működni tudjanak. Egész egyszerűen nem tudnak telefont vagy számítógépet venni.”

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: