Kifejezetten zárkózottnak számítanak a magyar 65 év felettiek, ezért most különösen veszélyeztetettek

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A magyarországi 65 éven felüliek társas kapcsolatait vizsgálta a Társadalomtudományi Kutatóközpont két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence. Az európai összehasonlításban kifejezetten zárkózottnak számító korosztály egy részét különösen érzékenyen érintik a járvány terjedésének lassítását célzó, rendkívül fontos korlátozások – írta szerdán a Magyar Tudományos Akadémia.

Mivel a COVID-19 megbetegedés az eddigi tapasztalatok szerint a 65 éven felüliekre a legveszélyesebb, ennél a korosztálynál a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon milyen hatással lehet mindez rájuk.

Korábbi kutatások már feltárták, hogy a társas kapcsolatok leépülése milyen egészségügyi és pszichés következményeket vonhat maga után. A 2011-es népszámlálás és a 2015-ös, KSH által készített mintavétel-alapú lakásfelmérés adatai szerint a 65 éven felüliek nagyságrendileg egyharmada, mintegy 600 ezer ember él hazánkban egyszemélyes háztartásban. A mostani kutatásban ezt az eredményt összevetették a több mint harminc ország társadalmát vizsgáló European Social Suervey három kutatási hullámának adataival. A European Social Suervey résztvevőinek a társas viszonyaikra vonatkozó kérdéseket tettek fel, mint például: mennyire van egyedül? Milyen gyakran találkozik másokkal? Van-e közeli barátja? .

„A társasági élet lényege, hogy az embernek valamilyen háztartáson kívüli kapcsolata legyen: kolléga, rokon, barát, bárki, akivel az illető nem él egy háztartásban” – mondta Ságvári Bence. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek – európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak. 

„Ezek az emberek a valós társasági életet úgy pótolják, hogy eljárnak otthonról: boltba, orvoshoz, lottózóba, fodrászhoz – az utcán élnek.” Ezek ugyan nem valódi társas kapcsolatok, de jellegükben azokhoz hasonlóak. A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt, vagy minimálisra korlátozódott, és ezzel teljesen bezárult számukra a világ. Esélyük sincs rá, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük. Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat: nagyjából hatból egy idős ember tartozott ebbe a csoportba. Ez az arány vélhetően növekedni fog az előttünk álló időszakban” – mondta Ságvári.

A társadalmi élet fő helyszíne most még inkább az internet. Az online világba való belépés az elmúlt két évtizedben világszerte hasonló mintázatokat követett: kezdetben elsősorban a fiatalok, a férfiak, a városiak és a magasan iskolázottak használták a digitális eszközöket, de az elmúlt néhány év trendje egyértelműen az volt, hogy a nyugdíjas korosztály is egyre lelkesebben veti bele magát az internet világába. Ságvári Bence szerint egy részük a legaktívabb felhasználók közé tartozik, de ebben a korosztályban a legnagyobb az aránya azoknak, akik továbbra sem használnak internetet. Egy két évvel ezelőtti felmérés alapján az 50–69 év közöttiek több mint 60 százaléka aktív internethasználó. Bár a 70 éven felüliek körében kifejezetten nehéz mérni, valószínűsíthető, hogy ebben a korcsoportban ez az arány jóval alacsonyabb, és többségben vannak az internetet nem használók – mondta a kutató.

Szociális háló híján a rokonok vagy az önkormányzat segíthet

Azok az idősek vannak szerencsés helyzetben, akiket családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Nekik – családtagjaik révén  – eleve megvan a szociális hálójuk, amit most megfelelő segítségnyújtás mellett könnyebben ültethetnek át az online térbe.

Ságvári szerint a járvány jelenlegi fázisában már most sok jó kezdeményezést lehet látni. Sok önkormányzat képes hatékony segítséget nyújtani az alapvető szükségletek – élelmiszer, gyógyszer beszerzése – kielégítésében az arra rászoruló időseknek. A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban emellett fel kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is.

„Az volt a célunk ezzel a vizsgálattal, hogy felhívjuk rá a figyelmet: a jelenlegi bezártságot az idősek pszichésen is nagyon nehezen fogják viselni”– mondta Messing Vera. A kutató a pszichés terhelés kezelésére az online pszichológiai szaktanácsadás az egyik legjobb lehetőség, és fontosnak tartja, hogy ennek hiányában az internet világán kívül élőkkel legalább a telefonos kapcsolattartás legyen rendszeres, akár a családtagok, akár az önkormányzat részéről.

Messing szerint „a médiának rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a hatósági tájékoztatás elérje azokat a 65 éven felülieket, akik nehezen vagy egyáltalán nem képesek csatlakozni az internet világához. És itt nem csak az idősekre kell gondolni. Van ugyanis egy másik, életkortól függetlenül is kifejezetten veszélyeztetett csoport: a szegénységben, szegregált, marginalizált területeken élők, akiknek sem anyagi lehetőségük, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy az online világban működni tudjanak. Egész egyszerűen nem tudnak telefont vagy számítógépet venni.”

Magyarországon nincs még egy olyan újság, mint a Qubit. De ahhoz, hogy továbbra is lehessen, arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy támogassátok erőfeszítéseinket egyszeri vagy rendszeres adománnyal, és járuljatok hozzá, hogy a Qubit még alaposabb, még hitelesebb, még tudományosabb tudjon lenni.
Támogasd a Qubit munkáját – nekünk minden segítség számít!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: