A szárazföldi rovarpopulációk létszáma továbbra is határozott ütemben csökken, ugyanakkor az édesvízi rovarok létszáma növekszik, ami azt mutatja, hogy a megfelelő környezet- és természetvédelmi intézkedésekkel megóvott élőhelyekkel befolyásolható a világszerte tapasztalható negatív tendencia – derül ki egy holland, német és orosz kutatók által jegyzett, a Science-ben április 24-én megjelent átfogó tanulmányból.

Az 1676 helyszínen folytatott 166 hosszú távú kutatás adatait elemző ökológusok szerint évente globálisan 0,9 százalékkal csökkent a rovarpopulációk létszáma, vagyis az elmúlt évtizedben összesen 9 százalékos pusztulás volt tapasztalható átlagosan. Ez a szám jóval alacsonyabb annál, mint az a 41 százalékos fajkihalás, amelyre hivatkozva európai biológusok és környezetkutatók az év elején globális rovarvédelmi akciótervet hirdettek. 

A tanulmány szerzői szerint az általuk kalkulált világátlag egyáltalán nem zárja ki, hogy Észak-Amerika és Nyugat-Európa egyes területein olykor 75 százalékos populációcsökkenés is történt az elmúlt évtizedben. Az adatsorok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok nyugati és középnyugati részén, valamint Németországban tapasztalható a legnagyobb léptékű rovarkihalás.

Az ökológusok a vizsgálati eredmények elemzése során arra jutottak, hogy a folyók, tavak, mocsarak, vizes élőhelyek rovarvilága meglepő módon gyarapodott az elmúlt évtizedben. Az ilyen észak-európai, amerikai és oroszországi populációk évente 1,08 százalékos növekedést mutattak. Üröm az örömben, hogy a szárazföldi rovarvilágnak alig 10 százalékát teszik ki az édesvízi környezetben élő fajok. 

A kutatók szerint mégis reményre ad okot a vizes élőhelyek rovarfaunájának tendenciózus növekedése: azt mutatja ugyanis, hogy a megfelelő védelmi intézkedések és az ezeket lehetővé tevő jogszabályi háttérrel megállítgató a biológiai sokféleség drasztikus csökkenése, és akár orvosolhatóak a korábbi környezet- és természetpusztítás következményei. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: