Milyen növények és gazdálkodás vonzza leginkább a méheket és a többi beporzót?
A tenyésztett és vadon élő méhek állománya világszerte drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben, és mivel a kultúrnövények beporzását jórészt e rovarok végzik, egyedszámuk csökkenése jelentős élelmezési problémákat is felvethet. Főleg azért, mert az előrejelzések szerint 2050-re a Föld lakossága meghaladhatja a 9 milliárd főt, a növekvő élelmiszerigény miatt egyre több területet vonnak intenzív művelés alá, az iparszerű mezőgazdaságban használatos műtrágyák és növényvédő szerek viszont fenyegetést jelentenek a beporzó rovarokra is – hívja fel a figyelmet a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának április 30-án, a méhek napján kiadott közleménye.
Az 1994 óta a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére minden évben megtartott napon az egyetemi közlemény arra figyelmeztet, hogy „a legtöbb virágos növény megporzását nemcsak a mezőgazdasági kultúrákban, de a természetközeli élőhelyeken is ezek a rovarok végzik, összességében pedig az emberiség élelmének 30-35 százaléka függ munkájuk sikerétől”.
Az Európában termesztett 264 haszonnövénynek például 84 százalékát porozzák be, emellett pedig több mint 4 ezer olyan zöldségféle ismert, amely rovarbeporzású. A termények beporzásának egyharmadát méhek nélkül kézi erővel vagy valamilyen modern technológia – például beporzó drón – alkalmazásával kellene elvégezni.
Méhvédelem magyar módra
A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának közleménye szerint a hosszú távú megoldást a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele jelenthetné, amely többek között a növényvédő szerek használatának csökkentése, a méhtartás körülményeinek javítása, illetve vadvirágokkal borított szegélyek létesítése révén valósulhat meg.
Vizsgálat a Szentendrei-szigeten
Mészáros Fanni Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök legújabb kutatásaiban azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a beporzó közösségek diverzitására és egyedszámára a természetes élőhelyek sokszínűségét és rugalmasságát utánzó permakultúrás gazdálkodás, a helyi körülményekre építő, ám a tápanyagok pótlásához szerves trágyát és ásványi anyagokat is használó biogazdálkodás, illetve a nagyüzemi és intenzív mezőgazdasági módszerekre építő konvencionális művelés.
A Szentendrei-sziget három településén – egy tahitótfalui permakultúrás gazdaságban, egy szigetmonostori biogazdaságban és egy pócsmegyeri konvencionális családi gazdaságban – végzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a legtöbb beporzót a permakultúrás művelésű terület vonzotta, míg a beporzók számára legkevésbé ideális körülményeket a nagyüzemi és intenzív mezőgazdasági módszerekkel művelt konvencionális gazdaság nyújtotta.
Fény derült arra is, hogy a dísznapraforgós, szegfűs, sóvirágos, levendulás és díszhagymás területek kiemelt táplálkozóhelyek voltak a beporzók számára, és ezúttal is bebizonyosodott, hogy a mézontófű néven ismert facélia szintén kedvelt növénynek számít a méhek körében. Az előzetes eredmények alapján a kutatók a későbbiekben még részletesebben vizsgálják majd a gazdálkodási rendszerek beporzókra gyakorolt hatásait, figyelembe véve a gazdák hozzáállását és egyéb más tényezőket is.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: