Megvan, mitől pusztultak el görcsbe rándulva gyűjtő méhek ezrei tavaly nyáron
Tavaly június végén, pár nappal azután, hogy hazatért a Zselicből, és kipergette az ott gyűjtött hársfamézet, a somogysárdi Dömötörfi József azt vette észre, hogy a falu környéki napraforgóra kijáró méheinek közel 80 százaléka eltűnt, vagy holtan landolt a kaptárak bejáratánál.
A családi méhészet tulajdonosa a Qubitnek akkor arról számolt be, hogy „a gyűjtő méhek ezrei görcsbe rándulva, kinyújtott szipókával pusztultak el”.
Dömötörfi fél évvel az események után kézhez kapta a Nemzeti Élelmiszer-biztonságlánc Hivatal (Nébih) Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának (ÁDI) szakvéleményét, amely az összegyűjtött méhhullák és a kaptárbeli lép laboratóriumi vizsgálata után született.
A január első napjaiban postázott, december 17-i keltezésű szakvélemény szerint „a vizsgálat során a méhhullák nagyobb részénél nyújtott szipókát és terpesztett szárnyakat figyeltek meg. Elhullásra vezető kórokozó-fertőzöttséget nem diagnosztizáltak”. S bár a „megmintázott”, vagyis a környező szántóföldekről gyűjtött „növényi kultúrákban nem találtak olyan szert, ami a méhek pusztulásával összefüggésbe hozható”, a szakvélemény egyértelműen megállapította, hogy a méhek mérgezését két neonikotinoid típusú hatóanyag okozta. Magyarán: biztos, hogy mérgezés történt, a gyilkos szert is megtalálták, ám az elkövető kiléte valószínűleg örökre homályban marad.
A somogysárdi méhész kizárja a szándékos mérgezés lehetőségét, vagyis azt, hogy valaki a fenti szerek valamelyikével permetezte volna le a méhkaptárakat. Akkor ugyanis a méhhullák javát megtalálták volna, ezzel szemben a populációnak csak a kisebb része pusztult el helyben, a családok nagy része – a neonikotionidok rovar-idegrendszerre gyakorolt hatása miatt – nem tért haza a tájolásból (azaz a felderítő repülésekről).
Dömötörfi így a növényvédelmi szabályozáson és a méhek védelmét szem előtt tartó mezőgazdálkodási gyakorlat hiányán kérheti számon a több millió forintos kárral járó pusztulást.
Megzavart tájékozódás = halál
A neonikotinoidokat tartalmazó növényvédő szerek méhekre gyakorolt negatív hatásait egy Magyarországra, Angliára és Németországra kiterjedő nagyléptékű kísérletsorozat eredményei támasztották alá, ebben dr. Sárospataki Miklós, a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszékének docense is részt vett – olvasható az egyetem tavaly márciusi közleményében.
A Science-ben két éve publikált kutatási eredmények szerint az úgynevezett csávázásra, vagyis a vetőmagok növényvédelmi kezelésére használt neonikotinoidok a csírázás után szívódnak fel a növekvő növényben és fejtik ki rovarölő hatásukat a növényt fogyasztó kártevőkre. Ezek a szerek kis mennyiségben az adott növény nektárjába és pollenjébe is bejuthatnak, és bár a virágokat látogató hasznos rovarokat közvetlenül el nem pusztítják, termékenységük csökkenését, valamint tájékozódási zavarokat okozva rájuk nézve is károsak.
A méhek térbeli tájékozódása az égbolt polarizációs mintázatán alapszik, ez derült, részben felhős, borult és ködös időben is biztos iránytű a rovarok számára. Ennek segítségével meg tudják becsülni a nektárforrás és a kaptár közötti repülési irányt és távolságot, de az út megtételéhez szükséges „bioüzemanyag” mennyiségére is következtetni tudnak – ismertette az egyetem. A tápanyagszükségletet azért kell szinte tökéletes pontossággal megbecsülniük, hogy a lehető legtöbb pollennel vagy nektárral térhessenek vissza a kaptárba. Útközben csak annyival több mézet szívnak fel a szükségesnél, amennyi 100-150 méter többletút megtételéhez elegendő. Rájuk nézve tehát már egy kisebb tájékozódási zavar és egy rövid kerülő is végzetes lehet, az útvesztőben kiürülő mézhólyagjukkal ugyanis nem jutnak vissza kaptárjukba.
Nem véletlen, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) javaslatára 2019-ben már az Európai Unió teljes területén tilos a neonikotinoidok szabadföldi használata, és kizárólag állandó üvegházakban engedélyezik ezen szereket. A rendelkezés tavaly decemberben lépett hatályba Magyarországon. Megjegyzendő, hogy az EU-s tárgyalásokon a regnáló magyar kormány a méhekre veszélyes vegyszer betiltása ellen foglalt állást, míg a tagállamok többsége a betiltás mellett döntött.
Méhek nélkül?
Mint ahogy azt a drasztikusan szegényedő európai rovarfaunáról szóló cikkünkben megírtuk, a vadon élő növények 80 százaléka rovarbeporzású, és a 70 legfontosabb kultúrnövényből több mint egy tucat nem hozna termést, ha nem lennének ezek az élőlények. Az USA-ban évi 57 milliárd dollárra, világszerte pedig több mint 150 milliárd euróra becsülik a vad rovarok által nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értékét, a háziméhek pedig csak a mézzel és más méhészeti készítményekkel dollár-tízmilliárdokkal járulnak hozzá a világgazdasághoz.
2018 tavaszán rejtélyesnek tetsző körülmények között a magyar méhállomány fele elpusztult. A Dömötörfi Család Méheszetében történteket feltáró szakvélemény birtokában kerestük az Országos Magyar Méhészeti Egyesületet, valamint a gödöllői Haszonállat Génmegőrzési Központhoz tartozó Méhészeti és Méhbiológiai Intézetet is, hátha fény derül a többi tömeges pusztulás kiváltó okára, de cikkünk megjelenéséig egyik helyről sem kaptunk választ.
Magyarország évente átlagosan húszezer tonnányi mézet exportál, a legtöbb magyar méz pedig az Európai Unió országaiban fogy.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
