Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai a Naprendszertől mindössze 1000 fényévre lévő fekete lyukat fedeztek fel. A szabad szemmel is látható kettős csillagrendszer harmadik tagjának jelenlétét a csillagászok a rendszer két fénylő szokványos csillagának mozgása alapján igazolták. Az égitesteket az ESO chilei La Silla obszervatóriumában működő 2,2 m-es MPG/ESO távcsővel figyelték meg – adta hírül az ESO honlapja. 

Az Astronomy & Astrophisics folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatócsoport eredetileg a kettős rendszerek természetét vizsgálta a HR 6819 nevű  rendszerben, az adatokból azonban egyértelművé vált, hogy a csillagok mellett egy harmadik objektum is található ott, ami csak fekete lyuk lehet.

A megfigyelések szerint az egyik csillag 40 naponta kerüli meg a fekete lyukat, a rendszer másik csillaga pedig mindkét objektumtól jóval távolabb található. A HR 6819-ben rejtőző égitest az egyik első olyan csillagtömegű fekete lyuk, amely nem áll heves kölcsönhatásban a környezetével, és így valóban teljesen fekete. 

Az ESO csillagászai szerint a felfedezés elsősorban azért érdekes, mert a Tejútrendszerben eddig felfedezett fekete lyukak mind sokkal erőszakosabbak, a tevékenységükkel pedig felhívják a figyelmet a létezésükre. Az, hogy most találtak egy csendes, láthatatlan fekete lyukat, segíthet a többi hasonló objektum felkutatásában. A csillagászok szerint egy másik, LB-1 névre hallgató rendszerben valószínűleg hasonló hármas rendszer lehet, de ennek megerősítéséhez további kutatásokra lesz szükség.

Az ESO közleménye szerint a szoros belső csillagpárt tartalmazó hármas rendszerek felfedezése új ismereteket árulhat el az olyan nagy energiájú kozmikus összeolvadásokról is, amelyek a Földön is kimutatható gravitációs hullámok kibocsátásával járnak. A csillagászok szerint az ilyen összeolvadások a HR 6819-hez és LB-1-hez hasonló elrendezésű csillagrendszerekben mehetnek végbe, ahol azonban mindkét belső égitest fekete lyuk, vagy az egyikük fekete lyuk, a párja pedig neutroncsillag. A távolabbi, külső komponens gravitációja úgy befolyásolhatja a szoros párost, hogy az összeolvadáshoz, és ezáltal gravitációs hullámok kibocsátásához vezet. Bár a HR 6819 és az LB-1 rendszerekben csak egy-egy fekete lyuk van, miközben neutroncsillagból egy sincs, megfigyelésük révén jobban megérthetjük a hármas rendszerekben beinduló csillagütközések mechanizmusát. 

Az alábbi videóban a HR 6819 látható: 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: