Meglepően békés a Naprendszertől mindössze ezer fényévre található, most felfedezett fekete lyuk
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai a Naprendszertől mindössze 1000 fényévre lévő fekete lyukat fedeztek fel. A szabad szemmel is látható kettős csillagrendszer harmadik tagjának jelenlétét a csillagászok a rendszer két fénylő szokványos csillagának mozgása alapján igazolták. Az égitesteket az ESO chilei La Silla obszervatóriumában működő 2,2 m-es MPG/ESO távcsővel figyelték meg – adta hírül az ESO honlapja.
Az Astronomy & Astrophisics folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatócsoport eredetileg a kettős rendszerek természetét vizsgálta a HR 6819 nevű rendszerben, az adatokból azonban egyértelművé vált, hogy a csillagok mellett egy harmadik objektum is található ott, ami csak fekete lyuk lehet.
A megfigyelések szerint az egyik csillag 40 naponta kerüli meg a fekete lyukat, a rendszer másik csillaga pedig mindkét objektumtól jóval távolabb található. A HR 6819-ben rejtőző égitest az egyik első olyan csillagtömegű fekete lyuk, amely nem áll heves kölcsönhatásban a környezetével, és így valóban teljesen fekete.
Az ESO csillagászai szerint a felfedezés elsősorban azért érdekes, mert a Tejútrendszerben eddig felfedezett fekete lyukak mind sokkal erőszakosabbak, a tevékenységükkel pedig felhívják a figyelmet a létezésükre. Az, hogy most találtak egy csendes, láthatatlan fekete lyukat, segíthet a többi hasonló objektum felkutatásában. A csillagászok szerint egy másik, LB-1 névre hallgató rendszerben valószínűleg hasonló hármas rendszer lehet, de ennek megerősítéséhez további kutatásokra lesz szükség.
Az ESO közleménye szerint a szoros belső csillagpárt tartalmazó hármas rendszerek felfedezése új ismereteket árulhat el az olyan nagy energiájú kozmikus összeolvadásokról is, amelyek a Földön is kimutatható gravitációs hullámok kibocsátásával járnak. A csillagászok szerint az ilyen összeolvadások a HR 6819-hez és LB-1-hez hasonló elrendezésű csillagrendszerekben mehetnek végbe, ahol azonban mindkét belső égitest fekete lyuk, vagy az egyikük fekete lyuk, a párja pedig neutroncsillag. A távolabbi, külső komponens gravitációja úgy befolyásolhatja a szoros párost, hogy az összeolvadáshoz, és ezáltal gravitációs hullámok kibocsátásához vezet. Bár a HR 6819 és az LB-1 rendszerekben csak egy-egy fekete lyuk van, miközben neutroncsillagból egy sincs, megfigyelésük révén jobban megérthetjük a hármas rendszerekben beinduló csillagütközések mechanizmusát.
Az alábbi videóban a HR 6819 látható:
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Einsteint igazolta a Tejútrendszer közepén található fekete lyuk körül keringő csillag megfigyelése
Az Európai Déli Obszervatórium megfigyelései első alkalommal igazolták, hogy a Tejútrendszer központjában lévő, szupernagy tömegű fekete lyuk körül keringő csillag éppen úgy mozog, ahogy azt Einstein általános relativitáselmélete előre jelzi. Keringési pályája rózsa formájú, nem pedig ellipszis, ahogy azt Newton gravitációs elmélete jósolta.
Akkora fekete lyukat fedeztek fel, amekkora elméletileg nem is létezhetne
A 70 naptömegnyi értékre még nem talált magyarázatot az objektumot felfedező nemzetközi kutatócsoport.
Laboratóriumi fekete lyuk bizonyítja, hogy Stephen Hawkingnak igaza volt
Hanghullámokkal szimulált fekete lyukkal igazolta az eddig csak elméletileg levezetett Hawking-sugárzást egy izraeli kutatócsoport. Egyszersmind azt is, hogy a kvantumfolyamatok valóban lehetőséget adnak olyan jelenségekre, amelyek a klasszikus fizika szerint lehetetlenek.
