A magyarok 84 százaléka szerint „magyar az, akinek fáj Trianon”

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Mit tud az anyaországi magyar társadalom a száz évvel ezelőtt megkötött trianoni békeszerződésről, annak vélt vagy valós előzményeiről, illetve következményeiről? Milyen ismeretei vannak a határon túli magyar közösségekről? Ezt vizsgálták abban az országos telefonos közvélemény-kutatásban, amelynek egyik szervezője az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport volt. 

A felmérés szerint a magyarok 94 százaléka igazságtalannak és túlzónak tartja a békeszerződést – írta kedden, a szerződés századik évfordulója előtt két nappal a Magyar Tudományos Akadémia. A több mint ezer fős, a magyar felnőtt lakosságra nézve reprezentatív felmérés részletes eredményei itt olvashatók.

A felmérés tanúsága szerint a magyarok kifejezetten érdeklődnek a történelmi kérdések iránt: a megkérdezettek 78 százaléka nyilatkozott úgy, hogy inkább vagy nagyon érdekli a történelem. A trianoni békeszerződés körüli történelmi eseményekre négyből három megkérdezett kíváncsi, így ez az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó időszak. 

A válaszadók 28 százalékának van a múltban a határon túlról átköltözött rokoni ága. Közel minden ötödik (18 százalék) magyarországi magyarnak jelenleg is van olyan rokona, aki a történelmi Magyarország területén, de a jelenlegi határokon túl él, miközben a minta 2 százaléka maga is határon túl született. Határon túli magyar ismerőse a megkérdezettek 37 százalékának van.

A magyar lakosság történelemszemléletére nézve beszédes még az alábbi ábra:

A trianoni békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek

Az 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország területe 329 ezer négyzetkilométerről (Horvátországot nem számítva 282 ezer négyzetkilométerről) 93 ezer négyzetkilométerre, lakosságának száma pedig 20,8, illetve 18,2 millióról 7,9 millióra csökkent. Az elcsatolt területeken élő 10,6 millió főből 3,3 millió, vagyis 30,2 százalék volt magyar.

A békeszerződés pontos évszámát (1920) a válaszadók 43 százaléka idézte föl helyesen. A békeszerződés hónapját és napját (június 4.) a válaszadók 30 százaléka mondta meg jól.

A történelmi Magyarország területi veszteségére vonatkozó kérdésre a megkérdezettek 10 százaléka nem tudott válaszolni, 54 százalékuk a valósnál kisebb, 5 százalékuk pedig nagyobb arányt mondott – a megkérdezettek 31 százaléka adott a tényleges értékhez közeli választ.

A lakosságszámban mért csökkenést 16 százaléknyian nem akarták megbecsülni, 54 százaléknyian a valóshoz képest kisebb, 10 százaléknyian pedig nagyobb értéket mondtak – a helyes választ 20 százaléknyian tudták.

Fotó: Fortepan/Hanser Mária

Vélemények a trianoni békeszerződésről

A három legelfogadottabb magyarázat szerint a trianoni békeszerződéshez a háborúban győztes nagyhatalmak geopolitikai törekvései, a szomszédos országok terjeszkedési törekvései és területi igényei, valamint az első világháborús vereség vezetett. E magyarázatokat a válaszadók 70–78 százaléka tartja meghatározó szempontnak.

A táblázatot átböngészve látható, hogy a mai magyarok több mint negyedében a szabadkőművesek, a Tanácsköztársaság, az őszirózsás forradalom és a „Magyarországgal ellenséges újságírók” felelőssége is legalább „is-is” szinten felmerül.

Gyakorlatilag nincs olyan magyar, aki ne úgy gondolná, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben (94 százalék).

A túlnyomó többség ugyancsak azt gondolja, hogy a békeszerződés volt Magyarország legnagyobb tragédiája (85 százalék), ahogy körülbelül ugyanilyen mértékben (84 százalék) értenek egyet azzal a kijelentéssel is, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”.  Ezzel az Illyés Gyulának tulajdonított kifejezéssel egyébként Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ajándékozta meg a nyilvánosságot. Évekkel később azzal toldotta meg ezt magyarázatként, hogy „nevezhető-e zsidónak az, akinek nem fáj a holokauszt?”.

Határon túli magyarok

A legtöbben (60 százalék) a Felvidéken jártak már a történelmi Magyarország területei közül, de a szűk többség (51 százalék) Erdélyben is járt már legalább egyszer. Vajdaságban a megkérdezettek alig több mint harmada (35 százalék), Kárpátalján pedig csupán ötöde fordult meg korábban. 27 százalék egyáltalán nem járt még a történelmi Magyarország határon túli területein.

A külhoni magyarokról a következő vélekedések uralkodóak:

A határon túli magyarság létszámával kapcsolatban is megkérdezték a kutatásban részt vevőket: tudják-e, körülbelül mennyi magyar él a négy számba vett területen. E kérdés esetében bizonyos keretek között tartották helyesnek a válaszokat a felmérés készítői. Kárpátalja esetében az 1-200 ezres, Vajdaság esetében a 2-300 ezres, Felvidék esetében a 4-500 ezres, Erdély esetében pedig az 1-1,3 milliós válaszokat fogadták el.

Akármelyik térségről volt is szó, minden második ember nem tudott válaszolni, még tippelésre sem vállalkozott. A legnagyobb arányban a kárpátaljai és a vajdasági magyarok lélekszámát mondták meg helyesen (előbbi esetben 26, utóbbiban 24 százaléknyian). A felvidéki magyarok számát 16, az erdélyiek számát mindössze 8 százaléknyian becsülték meg hozzávetőlegesen jól.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: