Az ország közterein látható emlékművek igen gyakran az egyediséget nélkülöző tucatművek. Kopjafa, lyukas műkőzászló, turul hátán turul: több hullámban többféle motívum árasztotta el az országot, és ha valamiből ennyi van, eltűnik a jelentés.
A Trianonról szóló 11. Qubit Live nézői kérdései között felmerült Horvátország problémája, a szupermagyar székelyek legendája és az is, hogy fennmaradhatott volna-e a Trianon előtti Magyarország. Aki válaszolt: Ungváry Krisztián, Hatos Pál és Ablonczy Balázs.
Kárpátaljai konteókról, magyar nagyhatalmi álmokról, a nemzetek feletti struktúrákhoz való viszonyról és az Országház előtti emlékműről esett szó a trianoni béke traumáját és máig tartó hatásait elemző 11. Qubit Live kerekasztal-beszélgetésén.
Az illiberalizmus és a jobboldaliság hosszú múltra tekint vissza Magyarországon, pedig a régióban egyáltalán nem számít ördögtől való gondolatnak a nemzeti liberalizmus eszméje. Ungváry Krisztián a 11. Qubit Live-on ennek a történelmi okairól és a változás lehetőségeiről tartott előadást, ami most videón és podcastként is elérhető.
A hivatalos adatok szerint 1924-ig 350 ezer menekült érkezett Magyarországra az elcsatolt területekről, csakhogy ez Ablonczy Balázs történész szerint nem igaz. A Trianon 100 Kutatócsoport vezetője a 11. Qubit Live-on a migránsoktól való félelemről is beszélt; az előadás most videón és podcastként is elérhető.
Magyar az, akinek fáj Trianon – mondta állítólag Illyés Gyula, de valójában nem ő mondta, és ez csak egyike a békeszerződés körüli félreértéseknek és hazug interpretációknak, amelyekről Hatos Pál történész-jogász tartott előadást a 11. Qubit Live-on. Az előadás most videón és podcastként is elérhető.
Ha nincs agglomerációs vagy rekreációs potenciál egy térségben, akkor csak a vidéki nyomor, elesettség marad – mondja Horváth Gergely Krisztián, az MTA BTK Lendület Tíz Generáció Kutatócsoportjának vezetője. A kutatók ötéves projekt keretében tárják fel az elmúlt 250 év gazdasági és társadalmi folyamatait, amelyek hatása sokszor máig kimutatható.
A miniszterelnök fatális magyar tradíciót követ azzal, hogy 1914-hez, 1941-hez és 1944-hez hasonlóan most is a morálisan és politikailag egyaránt vesztes oldalra áll, írja Ungváry Krisztián történész.
Másfél évvel a trianoni békeszerződés aláírása után, 1921. december 14-én rendezték meg a népszavazást arról, hogy Sopron és környéke Ausztriához tartozzon, vagy Magyarországhoz. És bár a helyi német nemzetiségűek jelentős része is a maradásra szavazott, az elmúlt 100 év nemzetpolitikája nem igazán hálálta meg hűségüket.
Trianon ma nem neurózis, még akkor sem, ha a Nagy-Magyarország-matricák, a „mindent vissza” kesergések egyértelműen neurotikus válaszoknak tekinthetők. Trianon ma a nyílt és főleg rejtett beolvasztási kényszert alkalmazó nemzetállami politika miatt létező kérdés. Erre kell félreérthetetlen módon választ adni.
A trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója inspirálta az Országos Széchényi Könyvtár új szolgáltatását. A frissen közzétett gyűjteményben neves fotográfusok képei is megtalálhatók.
Az alternatív történetek vagy a sci-fi-irodalom különböző, akár egymással vitázó párhuzamos olvasatai színesíthetik és gazdagíthatják 1920. június 4-ének emlékezetét. Ráadásul a változatosság védelmet jelenthet azzal szemben, hogy bármely politikai rendszer kisajátítsa magának vagy egyes csoportok belső ellenséggyártásra használják Trianont.
A magyarok elsöprő többsége igazságtalannak és túlzónak tartja a trianoni békeszerződést, bár tényszerű ismeretei csak keveseknek vannak a 100 évvel ezelőtti traumáról. A legtöbben a győztes nagyhatalmakat és a szomszédos országokat okolják a történtekért, és azt vallják, hogy a magyar történelem kerekét egyébként is a balszerencse forgatja.
A 400-420 ezerre becsült trianoni menekült közül egyelőre 15 ezret vittek fel az adatbázisba. Az ország megcsonkítása miatt menekülők többsége állami, vármegyei, városi tisztviselő, illetve állami vállalatok alkalmazottja volt.
Az első világháború után a gazdasági kényszer gyökeresen átalakította a városi életmódot Magyarországon. A kortársak által a háztartások racionalizálásának nevezett jelenség a lakásépítéstől az étkezési szokásokig minden területen radikális változásokat hozott.