A COVID-19-et tünetmentesen átvészelő sportolók fokozott vizsgálatára figyelmeztetnek a sportorvosok
Tóth Bendegúz 22 éves válogatott szabadfogású birkózó június 4-én szabadtéri edzés közben rosszul lett. Birkózótársai a helyszínen elkezdték szakszerűen újraéleszteni, ezt folytatták a kiérkező mentőegységek, aztán a Honvédkórházba szállították, ahol azonban hiába küzdöttek összesen mintegy másfél órán át az életéért, már nem tudták megmenteni.
Az élsportoló édesapja több helyen is azt nyilatkozta, hogy a februárban Rómában rendezett Európa-bajnokság után vírusfertőzésre utaló tünetei miatt fiánál három koronavírus-tesztet is végeztek, amelyek közül az első pozitív, a másik kettő negatív eredményt mutatott, a halálát követően pedig újabb mintát vettek tőle, amely szintén negatív lett.
Bakanek György, a birkózóválogatott orvosa a szakértői vizsgálat és a boncolás eredmény előtt nem bocsátkozott találgatásokba, de a tragédia utáni napon azt nyilatkozta, hogy a versenyző halához hasonló szomorú eseteknek több oka is lehet. Egy lázas megbetegedés során „begyulladhat a szívizom, és ha erős megterhelést kap, ez fiatalkorban is végzetes. Lehet ingerületvezetési zavar, amikor a szív nem kap megfelelő impulzusokat, vagy aneurizma, amikor a szívizom vagy az érfal elveszti a rugalmasságát, és megreped, illetve embólia is okozhat tragédiát”. Bakanek szerint ugyanakkor az edzések megkezdése előtti sportorvosi vizsgálat Tóthnál semmiféle rendellenességet nem mutatott ki.
Sokismeretlenes képlet
A British Journal of Sport Medicine szakfolyóiratban még áprilisban jelent meg egy tanulmány, amely a szív- és érrendszert is megtámadó COVID-19 sportolókra gyakorolt hatását vizsgálta. Mindenekelőtt azt, hogy miféle hosszabb távú következményei lehetnek a betegség szövődményeinek a koronavírus-fertőzést rendszerint enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen átvészelő élsportolói szervezetre.
A kutatók abból indultak ki, hogy a COVID-19 betegség során kialakuló, súlyos keringési zavarokat, illetve szívritmuszavart, valamint a szívizomzat egy részének elhalását és a szívinfarktushoz hasonló tünetek kiváltó intenzív citokinvihar a szív gyógyulás utáni egészséges működését is negatívan befolyásolja. A SARS-CoV-2-fertőzés szívizom-elfajulást (kardiomiopátia), továbbá szívizomgyulladást is okozhat, a gyógyulás után fennmaradó krónikus hegek pedig fokozottan hajlamosíthatnak a kamrai aritmiákra.
Ennek oka, hogy a SARS-CoV-2 vírus az úgynevezett ACE2-receptorokat használja arra, hogy bejusson az általa megfertőzött emberi sejtekbe. Ezek a sejtreceptorok pedig korántsem csak a tüdőben, hanem a szív- és érrendszerben is jelentős számban megtalálhatók.
A brit sportorvosok szerint a COVID-19 okozta szívizom-károsodást a kórházban kezelt betegek mintegy ötödénél diagnosztizáltak, ám a fertőzésen enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen átesett egyéneknél nem ismert a károsodás mértéke és aránya sem. Mint írják, szintén ismeretlen a csendes szívizomgyulladás előfordulásának gyakorisága is, márpedig ez az élsportolóknál egyedülálló kockázatokat rejthet az edzések és a versenyek folytatásakor.
„A COVID-19-ből felgyógyult sportolók intenzív edzéshez való visszatérésének biztonságos ütemezése jelenleg szinte ismeretlen. Mostani tudásunk hiányos, keveset tudunk a kórházi kezelésben nem részesült egyének szívkárosodásainak előfordulási gyakoriságáról, de nincsenek adataink a COVID-19-nek kitett személyek hosszú távú keringési problémáiról sem” – figyelmeztet az American College of Cardiology folyóiratban május 14-én megjelent tanulmány is.
Az amerikai sportorvos-kutatók ajánlása szerint épp ezért a pozitív tesztet produkáló sportolók szervezetében akkor is fokozottan kellene keresni a gyulladásos folyamatokra utaló biomarkereket, ha a rutinfelméréseken egyáltalán nem mutatnak szív- és érrendszeri problémákra utaló tüneteket. Ezen kívül javasolják mágneses rezonancia (MR), szívritmus, echokardiográfiai és stresszteszt vizsgálatok párhuzamos alkalmazását is.
Hirtelen szívhalál
A módszerek egyébiránt részei a sportorvosi rutinnak, amely kiemelten foglalkozik a hirtelen szívhalálnak nevezett kardiovaszkuláris összeomlás megelőzésével. Fehér Miklós válogatott focista 2004-es szívmegállásától Kolonics György kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok magyar kenus 2008-as halálán át számos magyar sportolót is érintő, a szakirodalomban a sportolás közben fellépő hirtelen szívhalál prevalenciájára vonatkozóan ugyan eltérőek a rendelkezésre álló adatok, de a fiatal sportolók körében 1:100 000 és 1:300 000 között szóródik az arány, míg 30 év felett 1 haláleset esik 15-18 ezer kocogóra és 50 ezer maratoni futóra.
A felnőtt lakosság körében bekövetkező hirtelen szívhalál hátterében leggyakrabban az iszkémiás – a szívizom elégtelen oxigénellátásával összefüggő – szívbetegség áll, de a közvetlen kiváltó ok általában valamilyen hirtelen fellépő súlyos szívritmuszavar.
A tapasztalatok szerint még a gondos és a szakma szabályait betartó sportorvosi vizsgálat mellett sem derül mindig fény a szív- és érrendszeri eltérésekre. A szakirodalom szerint a hirtelen szívhalál közvetlen kiváltó oka az esetek 75-80 százalékában a kamrafibrilláció, amelynek során a szívverés extrém mód felgyorsul, a szívizomzat kontrollálatlanul remeg, és így lehetetlenné válik a kellő mennyiségű vér beáramlása a szívkamrákba, a szív pumpaműködése megszűnik, a keringés pedig leáll.
Fokozatos visszatérés
A hirtelen szívhalál megelőzésének nemzetközi protokollját az elmúlt évtizedben részletesen kidolgozták a sportorvosok, a hazai szakmai útmutató itt olvasható.
A COVID-19-pandémia tapasztalatainak fényében azonban még nagyobb óvatosságot ajánlanak a már idézett brit és amerikai szakorvosok. Szerintük ugyan az élsportolók többsége a karantén idején sem állt le a mozgással, ennek ellenére az edzések intenzitását a korábbiaknál fokozatosabban kellene növelni azoknál a versenyzőknél, akik átestek a fertőzésen. A sportorvosok úgy vélik, a csúcsterheléssel járó tréningeket bölcsebb volna hetekkel vagy akár hónapokkal is elhalasztani, a felhozó időszakban pedig fontos a folyamatos orvosi kontroll.
Akiknél pedig akár a legcsekélyebb szívizom-érintettség gyanúja is fennáll, azoknak jelenleg legalább 3-6 hónapos pihenés után teljes körűen megismételt kardiovaszkuláris kivizsgálást javasolnak a sportorvosok.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
