Óriási, kört formázó gödörhálózatra bukkantak a Stonehenge közelében
Elképesztő eredményről számolt be a Bradfordi Egyetem vezetésével összeállt régészeti csoport: a Stonehenge világörökségi helyszín közelében egy olyan, 2 kilométeres átmérőjű kört formázó gödörcsoportra bukkantak, amely egyenként 5 méter mély és 10 méteres átmérőjű gödrökből áll, és éppen az alakzat közepén helyezkedik el az ország egyik legnagyobb „henge” emlékműve, a Durrington Walls. A régészek szerint ez a gödörhálózat a legnagyobb struktúra, amit valaha találtak.
A szakértők szerint a gödröket ugyanazok az újkőkorszaki népek áshatták ki i.e. 2500 környékén, amelyek az építészeti csodaként számon tartott Stonehenge-et is építették. Bár a vájatok funkciója nem egyértelmű, valószínűleg valamiféle határt jelölhettek a Durrington Walls körüli szent területen összegyűlt emberek számára. A helyszín körülbelül 3 kilométerre található a Stonehenge-től, északnyugati irányban.
„Ez egy példátlan jelentőségű lelet, amely még a Stonehenge legnagyobb kutatóit is megdöbbentette, hiszen óriási mérete és a Stonehenge-hez való közelsége miatt hihetetlen, hogy eddig nem találtak rá” – mondta a Guardiannek az ásatásokat vezető egyik régész, Vincent Gaffney.
A kutató szerint az alakzat nemcsak a Durrington Walls kiemelt jelentőségét erősíti, hanem arról is árulkodik, hogy az újkőkori népek az eddig ismertnél sokkal nagyobb energiát fektethettek abba, hogy bizonyos szertartásokat gyakoroljanak – el lehet képzelni, mekkora erőfeszítést igényelt ilyen nagy gödrök kiásása kő, fa és csont eszközökkel.
A gödrök ráadásul a régészek szerint arról is árulkodhatnak, hogy a Britanniát elfoglaló korai gazdálkodó közösségek tagjai már elsajátították a számolás képességét. Egy ekkora átmérőjű köralakzatot ugyanis csak úgy lehetett létrehozni, ha a központi emlékműtől mindig kiszámolták a körülbelül 800 méternyi lépést, ahol megásták a gödröket. A kutatók egyelőre húsz gödröt találtak, de valószínűleg több mint harminc létezhetett.
Az idő során természetes úton megtelt gödröket eddig kisebb tavaknak vagy víznyelőknek gondolták, az új felfedezést a legújabb régészeti technológiák (pl. földradar, magnetométer) tették lehetővé, amelyek geofizikai rendellenességet véltek felfedezni az alakzatban. A gödrökben használt kovaköveket és csontokat is találtak, ezek szerepét még vizsgálják.
Mivel a Stonehenge környéke eddig is az egyik legjobban kutatott régészeti lelőhely volt, a szakértők egyre többet fednek fel a helyszín jelentőségéről. „Van itt két óriási emlékmű, körülötte a maga területével. Egyes régészek szerint a kövekből épített Stonehenge-et a halottaknak, a fából készült építményekkel teli Durringtont pedig az élőknek szánták” – mondta Gaffney.
A kutatásban, amelynek eredményeit az Internet Archaeology nevű lapban teszik majd közzé, a Bradfordi Egyetem mellett a Birminghami és a St. Andrews-i Egyetem, valamint a Bécsi Egyetem virtuális régészeti központja, a Ludwig Boltzmann Intézet is közreműködött.
