Nemcsak az anyjuktól, a haverjaiktól is tanulnak trükköket a delfinek
Azt eddig is lehetett tudni, hogy a palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) az anyjuktól tanulják a különböző élelemszerzési trükköket, amelyek között az egyik legfurfangosabb, amikor egy szivacsot húznak az orrukra, hogy ne sértsék fel, és azzal túrják a tenger mélyén a durva homokot, az ott rejtőzködő zsákmány után kutatva.
Sonja Wild, a németországi Konstanzi Egyetem kutatója és társai nemrég azonban meglepő felfedezésre jutottak: kiderítették, hogy a delfinek nemcsak az anyjuktól, hanem társaiktól is szívesen tanulnak különböző élelemszerzési tippeket. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb, amikor a zsákmányállatot, például egy halat, beterelik egy kagyló héjába, a kagylót az orrukra húzzák, és a csapdába ejtett hallal együtt felhozzák a felszínre. Amikor felértek vele, addig rázzák a kagylót, amíg a víz nem távozik belőle, a zsákmány pedig egyenesen a szájukban landol.
Mivel a módszer használatára sem az egyes delfinek vadászterületén található kagylók száma, sem a trükköt már használó egyeddel fennálló genetikai kapcsolat nem adott magyarázatot, Wildék arra a következtetésre jutottak, hogy a trükköt a delfinek nem az anyjuktól, hanem pajtásaiktól tanulják el: azok az egyedek, akik sok időt töltenek el a kagylós módszert mesterszinten űző társaikkal, könnyebben elsajátítják a technikát.
Bár az előző generációk által használt módszerek kiállták az idők próbáját, elképzelhető, hogy a megváltozó környezeti feltételek közepette kevésbé hasznosak, mint az elődök idején voltak. Wild szerint a változó, instabil környezetben egyre előnyösebbé válik, ha az ember (delfin) szétnéz maga körül, és megfigyeli, mit művelnek a többiek, és eltanulja tőlük azokat a trükköket, amelyek az új körülmények közepette hasznosnak bizonyulnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: