Az elmúlt 300 év óceáni hőmérsékletét rekonstruáló vizsgálat szerint már rég túlléptük a másfél fokos felmelegedést, de a kutatással más tudósok nincsenek megelégedve.
A konyhában vagy a fürdőszobában egyelőre hatékonyabb a szárított növényi termés, de egy friss kutatás szerint kihasználhatók piezoelektromos tulajdonságai is.
A Bécsi Egyetem kutatói a kromoszómamintázatokat vizsgálták, hogy fényt derítsenek a kérdésre: mi volt előbb, a szivacs vagy a bordásmedúza?
Először a felvételek alapján próbálják meg azonosítani a fajt, ami lehet egy újabb szivacs, korall vagy zsákállat is.
A Darwin hajójáról elnevezett Lamarckdromia beagle a sekély vizektől néhány száz méteres mélységig él, az a fontos, hogy legyen a környéken szivacs. Az állat a remeterákok közeli rokona, és bár a többi hasonló rák is szőrös, ez nagyon szőrös.
Az északi sarkköri kova-szaru szivacsok felülírják az eddigi ismereteket, amelyek szerint ezek az állatok természetes körülmények között nem képesek a helyváltoztató mozgásra.
A különleges, szivacsszerű egyedek egy mélytengeri sziklán telepedtek meg az antarktiszi selfjég alatt. A kutatók nem teljesen értik, a lények hogyan szereznek táplálékot, ugyanis 250 kilométeres utat kellene megtenniük, hogy kijussanak a nyílt tengerre.
Ami az előző generációnak bevált, nem biztos, hogy a változó körülmények között is működik. Érdemes megfigyelni, mit csinálnak a többiek, és eltanulni tőlük a trükköket.