Honnan jön, minek van és merre tart a subidubi?

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Az emberi élet szerves része, hogy rengeteg teljesen fölösleges és értelmetlen dolgot hordunk össze, de a subidubi még ezek közül is magasan kiemelkedik. Mit jelent az, hogy subidubi, és főleg az, hogy subidubidú? Honnan jön, minek van, és merre tart? 

A helyzet mérhetetlenül bonyolultnak tűnik. Első körben felettébb gyanús, hogy az ősforrás nem más, mint a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című, örök érvényű amerikai rajzfilmsorozat címszereplője, Frédi, aki szolgálati dinoszauruszának hátán ülve süvölti el magát a főcímben, miszerint subidubidú. Az is valószínűnek tűnik, hogy az eredetileg a The Flinstones címen az ABC-n 1960-tól 1966-ig futó sorozaban elhangzó yabba dabba doo (ejtsd: jabadabadú) változott subidubidúvá a sorozatot fordító, vagy inkább az eredeti dialógusokat verses poénokkal újraíró Romhányi József rímhányós megoldásában. 

Csakhogy a Magyar Televízió a hatvanas évek végén vette meg a sorozat vetítési jogát, és joggal feltételezhető, hogy addigra a subidubinak legalábbis annyira meg kellett gyökereznie a magyar nyelvben, hogy kézenfekvő választásnak tűnjék a szintén teljesen értelmetlen jabadaba helyett. Ez utóbbit egyébként Fred Flintstone eredeti szinkronszínésze, a legendás hangú Alan Reed rögtönözte, az eredeti forgatókönyv szerint ugyanis Frédi egy egyszerű „juhú!” felkiáltással nyugtázta volna a munkanap végét. 

A yabba dabba doo végül akkora sikert aratott, hogy Reed az önéletrajzának is ezt a címet adta, sőt a kifejezés külön szócikket is kapott az internetes szlengszótárakban. Reed egyébként egy reklám eltorzított szövegéből vette a halandzsát: gyerekkorában az anyja gyakran idézett egy Brylcreem-hirdetést, amiben a főszereplő „a little dab'll do ya” szöveggel akarta eladni az embernek a pomádét, és Reed Frédi angol hangjaként ezen tekert egyet a jabadabázással.

Jabadaba, subidubi

De elég a jabadabából, nézzük a subidubit! A subidubi (angol formájában shoobie doobie) egyrészt nem jelent semmit, másrészt az idők során elég sok mindent jelenthetett az italtól a spanglig. A doobie-t külön is használják a füves cigarettára, és az utóbbi években terjedő konteók szerint könnyen lehet, hogy az 1969 óta futó, szintén Hanna-Barbera gyártásű Scooby-Doo rajzfilmsorozatban is erre utalnak: a címszereplő kutya, Scooby gazdája, Bozont ugyanis úgy néz ki, mint aki lelkes rajongója a műfajnak. Ez a teória persze nem túl valószínű: a drogos utalás kifejezetten szokatlan lenne egy a hatvanas években készült rajzfilm esetében, és nem véletlen, hogy ezek az elméletek általában később születtek. A Scooby-Doo és a subidú közötti kapcsolat ugyanakkor egyértelmű, a karakter megalkotója is elismerte, hogy direkt erre rímel a sorozat és a kutya neve is.

Magyarul Lewis Carroll brit író Alice tükörországban című regényében is felbukkant a kifejezés két figura, Subidam és Subidu nevében, ez azonban csak a fordító, Révbíró Tamás leleménye – eredetileg a két karakter a Tweedledum és a Tweedledee névre hallgatott. Ez is jól mutatja, hogy a subidubi nem játék, és legalábbis a magyar nyelvben olyan gyökeret vert, hogy célszerűbbnek tűnt két zagyva név helyett ezt az ismerősebb formát választani.

Tweedledum és Tweedledee, avagy Subidam és SubiduFotó: Wikimedia Commons

A Merriam-Webster szerint magát a dubit (doobie) 1967-ben már a spangli szinonímájaként használták, bár az olvasói reakciók alapján a doobie a negyvenes években már használatban volt, méghozzá „segítő” értelemben. Az 1953-ban indított Romper Room című, gyermekeknek szóló sorozatban helyes dolgokat propagáló, illetve helytelen dolgokat megtiltó méhek szerepeltek (Do-Bee és Don't-Bee), így az is elképzelhető, hogy a dubi éppen a jól viselkedő méhből módosult becenévvé. Ez még esetleg magyarázná a dubit, no de mi a helyzet a subival? Sőt, jelent egyáltalán a subidubi kontextusában bármit az, ha az egyik szónak egyébként létezik valamiféle jelentése, még ha kevéssé tisztázott is?

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Már Sinatra subidbubizott

Valószínűleg nem: a subidubi ősatyjának a legtöbben Frank Sinatrát, a 20. század egyik legbefolyásosabb táncdalénekesét, elnökök és maffiózók barátját tekintik. 1966-os nagy visszatérésében, a Strangers in the Nightban az énekes maga rögtönözte a szám végére a subidubit. Bár Sinatra számára ez jelentette a visszatérést, és tizenegy év után ez volt az első listavezető dala, az énekes halálosan utálta a számot – ami eredetileg nem is neki készült, hanem egy horvát zenei fesztiválra. A mű eredeti szerzője Ivo Robic volt, az angol szöveget Charles Singleton és Eddie Snyder költötte hozzá.

Will Friedwald amerikai zenetörténész szerint is Frank Sinatra a subidubi ősatyja, igaz, ő azt állítja, hogy a subidubi egy évvel korábban, a Please Be Kind című szám előadásakor született, de az igazi áttörést a Strangers in the Night hozta meg. A dal akkora siker lett, különösen a végén ellehelt subidubinak köszönhetően, hogy egy 2008-as válogatáslemezhez a kiadó nyolc másodperccel meghosszabbította a szám outroját, kizárólag azok kedvéért, akiknek nem volt elegendő a szűken mért subidubi.  

Veszélyesen közel került a subidubizáshoz a Five Tokens 1956-ban, az In the Still of the Night című számukban viszont még csak egy sima dubidubiig jutottak, mindenféle subi nélkül, három évvel később pedig a Tokensnek is majdnem sikerült beírnia magát a subidubi nagykönyvébe a Tonight I Fell in Love című számukkal, de egy merész nekilódulás után ők is megtorpantak a sima dubinál. 

A zeneiparon kívül is felütötte a fejét a subidubi: George A. Romero, a mozi zombipápája Shooby Dooby Moon munkacímmel írt egy forgatókönyvet, de az Amerikát letaroló, dögös szurkolólánynak álcázott űrlényekről szóló filmből végül nem lett semmi – olyannyira nem, hogy az IMDB-n nyoma sincs. A film az ötvenes években játszódott volna, és azzal, hogy végül nem forgatták le, valószínűleg pótolhatatlan veszteség érte a filmipart.

Jelly Roll már akkor tolta, amikor te a csattogó falepkét 

A bop műfajában persze nem számított újnak a halandzsa (pontosabban a scat éneklés, ami a közepesen fiatalabbaknak valószínűleg Scatman John dallamtapadásos számaiból maradt meg a kilencvenes évekből), de a dubidubidúzás mégis valami más volt, mint a többi halandzsa – annál is inkább, mert maga Sinatra általában nem kedvelte ezt a műfajt. A hagyományosan bevett halandzsa ráadásul általában más ritmusú és tempójú volt, és az is a véletlennek volt köszönhető, hogy épp Sinatra dala lett akkora siker – egy rivális énekes, Jack Jones ugyanis már néhány nappal korábban rögzítette a felvételt. Sinatrát különösebben nem érdekelte az ügy, de producere, Jimmy Bowen minden követ megmozgatott, míg végül rohamtempóban, több utaskísérő és pilóta megvesztegetésével sikerrel eljuttatta a dalt a rádiókhoz egész Amerikában. 

Nagyon úgy tűnik, hogy a subidubi lehetett volna akármi más is: a különböző halandzsákat már legalább az 1910-es évektől előszeretettel alkalmazták, mások mellett Ella Fitzgerald és Cab Calloway is kedvelte (Jelly Roll Morton New Orleans-i zongorista egy interjúban azzal dicsekedett, hogy ő már 1906-ban is úgy haladzsázott, hogy a fal adta a másikat). Több scat-elemhez hasonlóan aztán a subidubi is az eszköztár bevett részévé, tulajdonképpen önálló szóvá vált, ezért is tűnhetett Romhányi számára kézenfekvő választásnak Frédi jabadabájának magyarításakor. 

Haladók számára gyűjtések is készültek a különböző halandzsákból: Little Richard ugyan állítólag azért vapsuvapozott, mert mosogatás közben irtózatosan megharagudott a főnökére, de nem akart káromkodni, ezért improvizált helyette – később nagyon belejött, a Tutti Frutti című számában már egyenesen arra ragadtatta magát, hogy „a-wop-bop-a-loo-bop-a-bop-bam-boom”. Elképzelni is nehéz, hogy ez vajon mit helyettesíthetett. Itthon is van magyarázat néhány hasonló könnyűzenei halandzsára: a subik, dubik és egyéb értelmetlen, de annál jobban hangzó nyelvi lelelemények hazai nagymestere, Fekete Gyula (közismert nevén Szaxi Maxi) a Dolly Roll Windszörny című számához az iminimizést akkor találta ki, amikor próbálta becsalogatni a lányát a Balatonba, magát a windszörnyet pedig akkor, amikor megpróbálta kicsalogatni a vízből.

A subidubi-vonatról aztán már nem volt leszállás: a hatvanas-hetvenes években boldog-boldogtalan használta, létezett ilyen nevű zenekar is, de a subidubi azóta is egészen váratlan helyeken képes felütni a fejét, a Quimbynél éppúgy, mint Fenyő Miklósnál, bár ez utóbbi aligha tekinthető olyan nagyon meglepőnek: a szerző nem árul zsákbamacskát, a nevezetes dal ugyanis eleve a Subidubi május címet kapta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: