Valóban örökölhető az alkoholizmus?
A járványhelyzettel együtt járó szorongás, a szociális és fizikai távolságtartás jelentősen hat a mentális egészségre, és megnövekedett alkoholfogyasztást is eredményezhet – írta korábban a Qubiten Rácz József pszichiáter. Mindehhez hozzájárulhat még a megszokott napirend felbomlása vagy a munkahelyi környezet visszatartó funkciójának elvesztése.
Az alkoholfogyasztás és -függőség világszerte komoly hatással van az emberek egészségére és szociális helyzetére, egy kutatás szerint akár a halálesetek 3,8 százalékáért is felelős lehet. Az alkoholfüggőség kialakulásának ugyanakkor bizonyítottan lehetnek genetikai, nem a környezeti feltételektől függő okai is, érdemes ezekkel is tisztában lenni a teljes kép megértéséhez.
Az alkoholizmus témája a viselkedésgenetika – egy az etológia, genetika és pszichológia között elhelyezkedő határterület – egyik igen érdekes és a mindennapi életre is potenciálisan hatással bíró kutatási területét jelenti. Ebben a cikkben elsősorban Valerie Knopik viselkedésgenetikus és társainak könyvére, valamint Marcella Rietschel és Jens Treutlein pszichiáterek összefoglaló jellegű cikkére támaszkodva mutatom be az alkoholfüggőség lehetséges öröklött okait.
Nature vs. nurture
Az alkoholfogyasztás hátterében álló egyes tényezők fontossági sorrendjének felállításához érdemes megismerni a viselkedésgenetikai kutatások nézőpontját. Az 1870-es évek óta jellemző, hogy az egyes viselkedési mintázatok lehetséges okait genetikai meghatározottságra és környezeti tényezőkre bontják (az angol irodalomban ezt a jobban csengő „nature or nurture" fogalompáros fedi). A kezdetben egymást kizáróként felfogott két tényező a mai konszenzus szerint közösen formálja az emberi tulajdonságokat, illetve viselkedést – és a kutatások fő témáját már a hozzájárulásuk aránya adja.
Knopik és társai két fő kísérleti megközelítést mutatnak be emberek esetében, amelyekkel úgy vizsgálhatók a genetikai hatások, hogy közben nem kell beavatkozni az alanyok életébe. Az egyik módszer az ikrek vizsgálata, akik azonos vagy – örökbefogadás miatt – éppen hogy eltérő környezetben nőttek fel. Mivel az ikrek genetikai állománya nagymértékben megegyezik (egypetéjű ikrek esetében azonos), kimutathatók azok a tulajdonságok, hajlamok, amelyek az eltérő környezet hatására alakultak ki, tehát főleg környezeti meghatározottságúak, ugyanakkor azok a jellegek is, amelyek az eltérő környezet ellenére is azonos módon jelentek meg, így feltehetően főként genetikai eredetűek. A másik módszer pedig az örökbefogadott gyerekek utánkövetése, akiket az örökbefogadó és a biológiai szüleikkel, valamint a vér szerinti és mostohatestvéreikkel vetnek össze a kutatók, hogy betekintést kaphassanak bizonyos tulajdonságok környezeti vagy genetikai okaiba.
Nature, azaz a veleszületett, genetikailag meghatározott okok
Már Arisztotelész és Plutarkhosz is feljegyezte azt a közkeletű megfigyelést, miszerint az alkoholizmus családi vonás, de még a Biblia is említést tesz erről. Általánosságban elmondható, hogy az alkoholfüggőség egyik legerősebb prediktora szimplán az, ha az ember egyik közeli rokona is ebben szenved. Egy 1998-ban végzett kísérletben az alkoholfüggő alanyok fiútestvéreinek az 50 százalékánál, lánytestvéreiknek pedig 22-25 százalékánál alakult ki alkoholfüggőség életük során. Vizsgálták még, hogy létezik-e valamilyen általános örökletes „függőségi faktor”, és azt találták, hogy az alanyok alkoholfüggősége nagyban növelte annak esélyét, hogy a testvér is valamilyen egyéb (marihuána- vagy kokain-) függőségben szenved.
Ikerkutatásokban eltérő eredményeket kaptak arra vonatkozóan, hogy a genetikai háttér mennyire meghatározó az alkoholfüggőség kialakulásában. Egy svéd tanulmányban azt találták, hogy az egypetéjű ikrek alkoholfogyasztási szokásai jobban hasonlítanak egymáséra, mint kétpetéjű ikreké. Egy másik kísérletben több mint 15 ezer ikerpárt vizsgálva hasonló eredményre jutottak: a pároknál diagnosztizált alkoholizmus megjelenési aránya egypetéjű ikrek esetében több mint kétszerese volt a kétpetéjű ikreknél tapasztaltnak. Ugyanakkor előfordult, hogy a genetikai háttérnek csak elenyésző hatását mutatták ki, máskor meg ez a hatás csak férfiak esetében volt megfigyelhető. Más kutatásokban is megjelenik, hogy az alkoholfüggőségre való hajlam inkább férfiaknál öröklődik. Ilyen eredményekről számoltak be az Egyesült Államokban azonos nemű egypetéjű és kétpetéjű ikerpárokat vizsgálva, ugyanakkor egy másik, főleg női alanyokra koncentráló ikerfelmérésben az ő esetükben is hasonló genetikai meghatározottságot mutattak ki.
Három örökbefogadáson alapuló kutatás is a függőség genetikai hátterét alátámasztó következtetésekre jutott, ezeket az Egyesült Államokban, Svédországban és Dániában végezték. A kutatók azt találták, hogy az alkoholista szülők fiai háromszor vagy négyszer nagyobb eséllyel lettek maguk is alkoholisták, mint az absztinens szülőktől származó fiúgyermekek, függetlenül attól, hogy milyen környezetben nőttek fel, ugyanakkor az alkoholista szülők gyermekei nem mutattak nagyobb hajlamot alkoholtól független pszichiátriai zavarok megjelenésére (depresszió stb.), mint nem alkoholista szülőktől származó társaik.
Az örökölhetőség mértéke
Komplex tulajdonságok esetében sokszor nem is feltétlenül az az érdekes, hogy a genetikai háttér fontos szerepet játszik-e, hanem az, hogy mennyire. Ennek számszerűsítéséhez fontos az örökölhetőség (heritability) fogalma, amely százalékértékkel mutatja be, hogy egy populációban megjelenő fenotípusos változatosság milyen mértékben következik az egyének genetikai hátteréből. A 100 százalék azt jelenti, hogy teljes mértékben az emberek közötti genetikai különbségek okozzák a fenotípusos különbséget (példánkban az alkoholfüggőség mértékét), a 0 százalék pedig azt, hogy az alkoholizmus foka teljes mértékben a környezeti faktorokra (például neveltetésre, családi, baráti környezetre) vezethető vissza.
Egy tanulmányban úgy találták, hogy az alkoholfüggőség egyes tényezőihez rendelt örökölhetőség értéke 36 és 59 százalék között mozog. Egy másik kutatásban szintén részeire bontották a kérdéskört, és egyesével vizsgálták meg az alkoholfüggőség különböző tüneteinek öröklődését. A vizsgált jelenségek széles skálán mozogtak, magukba foglalták a vezetési nehézségeket, az orvossal való konzultációt, de akár az alkohol által okozott emlékezetkiesést vagy a tapasztalt elvonási tüneteket is. Azt találták, hogy az egyes tünetek örökölhetősége szintén nagy szórást mutat, 3 és 53 százalékos értékek között mozog. A legmagasabb értékeket, ezáltal a legerősebb genetikai meghatározottságot a nagymértékű ivás fokjelzői mutatták (amikor valaki több hónapon keresztül legalább heti egyszer legalább 7 egység alkoholt fogyasztott), de az elvonási tünetek jelentkezése és a reggeli előtti alkoholfogyasztás szokása is erős genetikai determinációt mutat.
A genetikai örökölhetőség mechanizmusa
De hogyan is öröklődik pontosan az alkoholfüggőségre való hajlam, mi a konkrét genetikai háttere, és milyen molekuláris folyamatok játszhatnak szerepet a kialakulásában? Egy összefoglaló jellegű cikkben ezt a kérdést is körüljárták. Az egyik lehetőség ennek felderítésére a korábbi kutatásokban már érdekesnek ítélt (úgynevezett kandidáns) gének vizsgálata, a másik fő megközelítés pedig az egész genomon belül keres releváns szakaszokat (genome-wide association studies – GWAS).
Az első módszer esetében a legnyilvánvalóbb kandidánsok azok a gének, amelyek vagy közvetlen célpontjai az etil-alkoholnak, vagy a lebontásában játszanak szerepet. Ezek közül a legbiztatóbbnak az alkohol-dehidrogenáz (ADH) és az aldehid-dehidrogenáz (ALDH) enzimek génjei tűnnek, mindkettő az alkohol-anyagcserében működik közre. Ennek során az ADH először toxikus acetaldehiddé alakítja az etanolt, majd ezt az ALDH ecetsavvá oxidálja. Az acetaldehid felgyülemlése kellemetlen közérzettel jár, emellett idegrendszeri, szív- és májproblémákhoz is vezethet. Mivel az acetaldehid felhalmozódásával járó rosszullét az alkohol kerüléséhez vezethet, ezért a klinikai gyakorlatban is használják az ALDH termelését csökkentő Disulfiram nevű szert, hogy eltántorítsák az alanyokat az alkohol fogyasztásától. Hasonló hatás érhető el a az ADH működésének serkentésével, ami így szintén megnövekedett acetaldehid-szintet és ezzel együtt rosszullétet eredményez (1. ábra).
Ugyanakkor a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a potenciális gének nagy számából adódóan (eddig több mint 130 lehetséges célpont merült fel) könnyen előfordulhat, hogy a kutatók fals pozitív példákat találnak, amennyiben nem veszik figyelembe a többszörös tesztelésből fakadó veszélyt.
A teljes genomot megcélzó vizsgálatok (GWAS) az előző módszerrel ellentétben nem igényelnek előzetes hipotéziseket, hanem több százezres vagy akár milliós nagyságrendű úgynevezett markert (genetikai variánst) vesznek figyelembe, és összehasonlítják, hogy az egyes csoportokban (pl. betegek – nem betegek) eltér-e a markerek gyakorisága. Az ezzel a módszertannal dolgozó kutatások egyike olyan géneket kapcsolt össze az alkoholfüggőséggel, amelyek az agy fejlődésében, a sejtek közötti kapcsolat kialakításban és a sejtközi kommunikációban játszanak szerepet. Egy másik kutatás hasonló eredményre jutott: a sejtkapcsoló molekulákat, valamint a sejtek kommunikációjában szerepet játszó ioncsatornákat kódoló géneket állította párhuzamba a függőség megjelenésével. Egy a japán populáción elvégzett vizsgálat pedig egy olyan génnel köti össze az alkoholfogyasztás mértékét, amely különféle lebontó folyamatokban, például májenzimek termelésében játszik szerepet.
Nature + nurture
A viselkedésgenetika a gének és a környezet interakcióit is tanulmányozza, mivel ugyanaz a genotípus eltérően fejeződhet ki attól függően, hogy milyen környezetben élnek az egyedek. A genetikai készlet és a környezet egymásra hatása (genotype-environment correlation) közösen vezethet egyes viselkedési formák, hajlamok kialakulásához.
Függőségek esetében ez a jelenség sokszor a párválasztásban érhető tetten (nem-random párválasztás): az alanyok preferálják azokat a párjelölteket, akikkel osztoznak bizonyos tulajdonságokon. Ugyanakkor a kapcsolati státusz is hatással lehet a függőség megjelenésre, egy 1989-es kutatásban arról számoltak be, hogy a genetikai faktorok hatása erősebb volt az egyedülálló nők, mint a párkapcsolatban élő társaik esetében. Egy másik kutatásban azt találták, hogy a függőséget mutató gyerekek szülei nagyobb arányban voltak függők, és magasabb korrelációt is mutattak ezen függőségek meglétében, mint az a kontrollként vizsgált, függőségben nem szereplő gyerekek családjában megfigyelhető volt. Ezzel is magyarázható, hogy a párok sokszor hasonló alkoholfogyasztási mintázatot mutatnak (a fogyasztás gyakorisága, mennyisége vagy a lehetséges káros hatások jelentkezését tekintve) – így a genetikai háttér és a közös környezet együttesen, egymást erősítve vezethet a függőség kialakulásához. Ez a helyzet ráadásul hathat a gyerekek szintjén is, akik egyszerre vannak kitéve a családi életben tapasztalt környezeti, valamint a szülőktől örökölt genetikai kockázatnak.
A fiatalkori alkoholhasználat mértékére egyéb genetikai-környezeti interakciók is befolyással lehetnek. A genetikai háttér esősebben fejti ki a hatását olyan környezetben, ahol alacsony a szülői monitoring, könnyebben hozzáférhető az alkohol, vagy függő barátok vannak jelen.
Szintén a két jelenség együttes hatását mutatták ki egy 15 éves utánkövetéses kutatásban. Olyan alanyokat vizsgáltak, akik fiatal korukban alacsony reakciót mutattak az alkoholra, ezt az alanyok szubjektív érzete, agyi válaszuk gyorsasága, valamint hormonális szintjük változása alapján határozták meg. Ez a sajátosság interakcióba léphet olyan környezeti hatásokkal, mint az alkoholt nagyobb mértékben fogyasztó barátok társaságának keresése, ami idővel a toleranciaküszöb további emelkedéséhez és fokozott alkoholfogyasztáshoz vezethet. A megfigyelési periódus végén úgy találták, hogy az alkoholra 20 éves korban mutatott alacsony reakció prediktálja az alkoholizmus kialakulását.
Yoozanul
Az egyén alkoholfogyasztására tehát az éppen megélt tapasztalatok mellett (mint a járványhelyzet okozta szorongás és az izoláció érzése) jelentős hatással vannak öröklött tényezők, sémák is. Mindenképpen fontos ezekkel is tisztában lennünk, így a környezeti tényezők figyelembevételével koncentrálhatunk a megelőzésre, és eredményesen alakíthatunk ki olyan stratégiákat, amelyek segítségével úrrá lehetünk a függőségen még egy ilyen sarkított helyzetben is.
Egyebek mellett ezt a célt, az alkoholfogyasztási szokásaink tudatosítását és nyomon követését szolgálja az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékén fejlesztett Yoozan alkalmazás is, amelynek segítségével napi szinten figyelhetjük ezen szokásaink alakulását, célokat tűzhetünk ki magunk elé, valamint adataink elküldésével még a tudományos kutatást is támogathatjuk.
A szerző etológus, az ELTE Etológia Tanszékének doktorandusza.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
