Lehetséges az időutazás egy fiatal fizikus matematikai modellje szerint
Teoretikusan lehetséges a paradoxonmentes időutazás – legalábbis erre enged következtetni egy fiatal fizikus matematikai modellje, amelyet a Classical and Quantum Gravity folyóiratban publikált néhány napja.
Germain Tobar, a Queenslandi Egyetem negyedéves fizikus hallgatója az egyetemen kutató Fabio Costa fizikus vezetésével már jó ideje tanulmányozza az időutazás lehetőségét. „A klasszikus dinamika szerint ha egy rendszer állapota ismert, az a rendszer teljes történetéről árulkodik. Ennek számos alkalmazása van a rakétafejlesztéstől kezdve a folyadékok mozgásának modellezéséig. Ha például ismerem egy tárgy aktuális helyzetét és sebességét, miközben a gravitációs erő hatása alatt zuhan, kiszámolhatom, hol lesz megtalálható az én időmben” – magyarázta a diák.
„Ugyanakkor Einstein általános relativitáselmélete előrejelzi az időhurkok vagy az időutazás létezését – amikor is egy esemény egyszerre létezhet önmaga múltjában és jövőjében –, és ezzel a feje tetejére állítja a dinamika tudományát.” Tobar szerint a fizika szent grálja lenne, ha sikerülne egyesített elméletben összebékíteni a hagyományos dinamika tanait Einstein relativitáselméletével, ám a tudomány jelen állása szerint nem lehet egyszerre helytálló a kettő.
„Fizikusként az univerzum legalapvetőbb törvényszerűségeit szeretnénk megérteni, engem például már évek óta foglalkoztat, hogyan lehetne összeegyeztetni a dinamika tanait Einstein téziseivel. Felmerült bennem a kérdés, matematikailag vajon lehetséges-e az időutazás.”
Visszamehetsz-e az időben megfékezni a járványt?
Tobar és Costa állítja, megtalálták a módját, hogy legalábbis a számok szintjén kibékítsék az elméleteket, és szerintük számításaiknak messzemenő következményei lehetnek a tudományra nézve. Ahogy Costa fogalmazott: „a matek stimmel, az eredmények pedig már a sci-fi világát idézik”.
Majd így folytatta: „mondjuk, hogy valaki visszautazik az időben, hogy megkísérelje megakadályozni a nulladik páciens megfertőződését a SARS-CoV-2-vel, megakadályozva a világjárványt. Ugyanakkor ha azt az embert sikerülne megvédeni a vírustól, máris megszűnne a motiváció, hogy visszamenjen az időbe járványt megelőzni. Ez paradoxon, azaz olyan inkonzisztencia, ami miatt sokan jutnak arra a következtetésre, hogy ebben az univerzumban nem fordulhat elő az időutazás.”
„Vannak fizikusok, akik szerint lehetséges, de logikailag ezt nehéz ezt elfogadni, mert ez hatással lenne a szabad akaraton alapuló cselekvés szabadságára is. Ez azt jelentené, hogy az időutazás lehetséges, de semmit sem szabad csinálni, ami időparadoxont idézhet elő.”
A kutatópáros számításai szerint ugyanakkor egyik feltételnek sem kell teljesülnie, és lehetséges, hogy az események úgy igazodjanak, hogy logikai összhangban legyenek az időutazó bármilyen cselekedetével. Tobar a koronavírusos példánál maradva ezt úgy érzékeltette, hogy miközben az időutazó megmenti (megmentette) a nulladik pácienst, közben ő maga fertőződik meg, és belőle vagy akár valaki másból lesz a nulladik COVID-beteg. „Nem számít, mit tett, az észrevehető események újrakalibrálnák magukat körülötte, és a cselekedeteitől függetlenül a világjárvány ugyanúgy kitörne, az időutazó fiatalabb verziója pedig ugyanúgy vissza akarna utazni, hogy megállítsa” – fogalmazott a kutató.
A kutatók szerint az általuk felfedezett és leírt matematikai folyamatok láncolata azt mutatja, hogy a szabad akaratból végrehajtott időutazás logikailag lehetséges ebben az univerzumban, paradoxonok nélkül is.
Számításaikat a tanulmányban ellenőrizhetik a hozzáértők.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Visszafordítható-e az idő iránya a kvantumok világában?
Mélyen belénk ivódott az időben való gondolkozás, így szinte képtelenek vagyunk megérteni a valószínűség világát, ahol nem egymás utáni, hanem egymás melletti eseményeket kell számba venni. Még akkor is, ha a hírek arról szólnak, hogy ilyen vagy olyan kvantumfizikai kísérletben megfordították az idő irányát.
Lézeres időgépen dolgozik egy amerikai asztrofizikus
Ronald L. Mallett tudóstársai fenntartásokkal kezelik az ötletet. Szerintük a professzor elmélete matematikailag nem megalapozott, és mai ismereteink alapján képtelenség megépíteni egy ilyen időutazásra szánt gépet.
Ha nem fogadjuk el az ősrobbanás elméletét, még mindig van egy másik lehetőség
Az ősrobbanás elmélete legalább annyi megoldatlan kérdést vet fel, mint amennyire válaszolni tud. Induljunk el most egy másik irányból: hátha mi magunk vagyunk a zsugorodó óriások, és a növekvő univerzumról alkotott képünk csupán látszat. Mi mindenre adhat magyarázatot a ciklikusan változó fénysebesség koncepciója?