Lehetséges az időutazás egy fiatal fizikus matematikai modellje szerint
Teoretikusan lehetséges a paradoxonmentes időutazás – legalábbis erre enged következtetni egy fiatal fizikus matematikai modellje, amelyet a Classical and Quantum Gravity folyóiratban publikált néhány napja.
Germain Tobar, a Queenslandi Egyetem negyedéves fizikus hallgatója az egyetemen kutató Fabio Costa fizikus vezetésével már jó ideje tanulmányozza az időutazás lehetőségét. „A klasszikus dinamika szerint ha egy rendszer állapota ismert, az a rendszer teljes történetéről árulkodik. Ennek számos alkalmazása van a rakétafejlesztéstől kezdve a folyadékok mozgásának modellezéséig. Ha például ismerem egy tárgy aktuális helyzetét és sebességét, miközben a gravitációs erő hatása alatt zuhan, kiszámolhatom, hol lesz megtalálható az én időmben” – magyarázta a diák.
„Ugyanakkor Einstein általános relativitáselmélete előrejelzi az időhurkok vagy az időutazás létezését – amikor is egy esemény egyszerre létezhet önmaga múltjában és jövőjében –, és ezzel a feje tetejére állítja a dinamika tudományát.” Tobar szerint a fizika szent grálja lenne, ha sikerülne egyesített elméletben összebékíteni a hagyományos dinamika tanait Einstein relativitáselméletével, ám a tudomány jelen állása szerint nem lehet egyszerre helytálló a kettő.
„Fizikusként az univerzum legalapvetőbb törvényszerűségeit szeretnénk megérteni, engem például már évek óta foglalkoztat, hogyan lehetne összeegyeztetni a dinamika tanait Einstein téziseivel. Felmerült bennem a kérdés, matematikailag vajon lehetséges-e az időutazás.”
Visszamehetsz-e az időben megfékezni a járványt?
Tobar és Costa állítja, megtalálták a módját, hogy legalábbis a számok szintjén kibékítsék az elméleteket, és szerintük számításaiknak messzemenő következményei lehetnek a tudományra nézve. Ahogy Costa fogalmazott: „a matek stimmel, az eredmények pedig már a sci-fi világát idézik”.
Majd így folytatta: „mondjuk, hogy valaki visszautazik az időben, hogy megkísérelje megakadályozni a nulladik páciens megfertőződését a SARS-CoV-2-vel, megakadályozva a világjárványt. Ugyanakkor ha azt az embert sikerülne megvédeni a vírustól, máris megszűnne a motiváció, hogy visszamenjen az időbe járványt megelőzni. Ez paradoxon, azaz olyan inkonzisztencia, ami miatt sokan jutnak arra a következtetésre, hogy ebben az univerzumban nem fordulhat elő az időutazás.”
„Vannak fizikusok, akik szerint lehetséges, de logikailag ezt nehéz ezt elfogadni, mert ez hatással lenne a szabad akaraton alapuló cselekvés szabadságára is. Ez azt jelentené, hogy az időutazás lehetséges, de semmit sem szabad csinálni, ami időparadoxont idézhet elő.”
A kutatópáros számításai szerint ugyanakkor egyik feltételnek sem kell teljesülnie, és lehetséges, hogy az események úgy igazodjanak, hogy logikai összhangban legyenek az időutazó bármilyen cselekedetével. Tobar a koronavírusos példánál maradva ezt úgy érzékeltette, hogy miközben az időutazó megmenti (megmentette) a nulladik pácienst, közben ő maga fertőződik meg, és belőle vagy akár valaki másból lesz a nulladik COVID-beteg. „Nem számít, mit tett, az észrevehető események újrakalibrálnák magukat körülötte, és a cselekedeteitől függetlenül a világjárvány ugyanúgy kitörne, az időutazó fiatalabb verziója pedig ugyanúgy vissza akarna utazni, hogy megállítsa” – fogalmazott a kutató.
A kutatók szerint az általuk felfedezett és leírt matematikai folyamatok láncolata azt mutatja, hogy a szabad akaratból végrehajtott időutazás logikailag lehetséges ebben az univerzumban, paradoxonok nélkül is.
Számításaikat a tanulmányban ellenőrizhetik a hozzáértők.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: