Úgy szippantotta be a Nap méretű csillagot a fekete lyuk, akár egy szál spagettit

2020. október 13.
tudomány

Egy szupernagy tömegű fekete lyuk úgy szaggatott szét, majd nyelt el végleg egy 215 millió fényévnyire lévő csillagot az úgynevezett árapály-katasztrófa (tidal disruption event) miatt, mintha egy szál spagettit szippantott volna be. Ezt sikerült minden eddiginél részletesebben dokumentálni egy Birminghami Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoportnak – megfigyeléseiket hétfőn a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban tették közzé.

Sci-fibe illőnek hangzik, ha azt mondják, fekete lyuk szippant be egy közeli csillagot, de pontosan ez történik árapály-katasztrófa esetén – mondta Matt Nicholl, a Birminghami Egyetem oktatója, a Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) kutatója és a tanulmány vezető szerzője a különleges megfigyelésről szóló közleményben.

A tudósok az Európai Déli Obszervatórium (ESO) távcsöveivel, a Nagyon Nagy Távcsővel és az Új Technológiájú Távcsővel, valamint a Las Cumbres Obszervatórium globális távcsőhálózatával és a Neil Gehrels Swift űrszonda segítségével hat hónapon keresztül figyelték az AT2019qiz-nek nevezett fényfelvillanást, vagyis azt, ahogy a csillag áldozatul esik a fekete lyuknak. Ezt követően az alábbi, hátborzongató szimulációt készítették a rendkívül ritka eseményről.

Forrás

A csillagászok szerint a szétszaggatott csillag körülbelül akkora volt, mint a Nap, és tömegének mintegy felét szívta magába a fekete lyuk, amely milliószor agresszívabban viselkedett.

Az árapály-katasztrófa akkor következik be, amikor egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, és az extrém gravitációs vonzás a csillagot vékony anyagsugarakra szeli. Ezt a folyamatot nevezik a csillagászok spagettizálódásnak (spaghettification). A folyamatban az anyag egy részét elnyeli a fekete lyuk, ami fényfelvillanással jár. Ezt tudják megfigyelni a csillagászok.

Az efféle megfigyelések segítenek a csillagászoknak abban, hogy jobban megértsék a szupertömegű fekete lyukak működését és azt, hogyan viselkedik az anyag szélsőséges gravitációs környezetben. A kutatócsoport szerint az AT2019qiz egyfajta rosette-i kőként szolgálhat a jövőbeli árapály-katasztrófák értelmezésekor.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: