Úgy szippantotta be a Nap méretű csillagot a fekete lyuk, akár egy szál spagettit
Egy szupernagy tömegű fekete lyuk úgy szaggatott szét, majd nyelt el végleg egy 215 millió fényévnyire lévő csillagot az úgynevezett árapály-katasztrófa (tidal disruption event) miatt, mintha egy szál spagettit szippantott volna be. Ezt sikerült minden eddiginél részletesebben dokumentálni egy Birminghami Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoportnak – megfigyeléseiket hétfőn a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban tették közzé.
Sci-fibe illőnek hangzik, ha azt mondják, fekete lyuk szippant be egy közeli csillagot, de pontosan ez történik árapály-katasztrófa esetén – mondta Matt Nicholl, a Birminghami Egyetem oktatója, a Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) kutatója és a tanulmány vezető szerzője a különleges megfigyelésről szóló közleményben.
A tudósok az Európai Déli Obszervatórium (ESO) távcsöveivel, a Nagyon Nagy Távcsővel és az Új Technológiájú Távcsővel, valamint a Las Cumbres Obszervatórium globális távcsőhálózatával és a Neil Gehrels Swift űrszonda segítségével hat hónapon keresztül figyelték az AT2019qiz-nek nevezett fényfelvillanást, vagyis azt, ahogy a csillag áldozatul esik a fekete lyuknak. Ezt követően az alábbi, hátborzongató szimulációt készítették a rendkívül ritka eseményről.
A csillagászok szerint a szétszaggatott csillag körülbelül akkora volt, mint a Nap, és tömegének mintegy felét szívta magába a fekete lyuk, amely milliószor agresszívabban viselkedett.
Az árapály-katasztrófa akkor következik be, amikor egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, és az extrém gravitációs vonzás a csillagot vékony anyagsugarakra szeli. Ezt a folyamatot nevezik a csillagászok spagettizálódásnak (spaghettification). A folyamatban az anyag egy részét elnyeli a fekete lyuk, ami fényfelvillanással jár. Ezt tudják megfigyelni a csillagászok.
Az efféle megfigyelések segítenek a csillagászoknak abban, hogy jobban megértsék a szupertömegű fekete lyukak működését és azt, hogyan viselkedik az anyag szélsőséges gravitációs környezetben. A kutatócsoport szerint az AT2019qiz egyfajta rosette-i kőként szolgálhat a jövőbeli árapály-katasztrófák értelmezésekor.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: