Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszora tagja annak a csapatnak, amely a Solar Orbiter küldetés keretében a Napból kiáramló plazmát, azaz az univerzum anyagának negyedik halmazállapotát vizsgálja.
A SolO hét éven át vizsgálja majd tíz műszerével a Nap legfontosabb jelenségeit, például a napszelet vagy a napkitöréseket, ráadásul példátlan közelségről: mindössze 42 millió kilométerről.
Tavaly a Marson, a Nap közelében és itt a Földön is közelebb jutott az emberiség az univerzum titkainak megismeréséhez. Itt vannak a legjelentősebb felfedezések.
A kutatók nemrég publikálták a szonda első eredményeit, amelyek segítenek abban, hogy jobban megértsük saját Napunkat, és védekezzünk az űridőjárás hatásai ellen.
Felszerelés nélkül nehezen kivehető a látvány, de szerencsére közvetítik.
A kísérteties mintázatot a különböző aktivitású területek eltérő fényessége okozza a Napot tanulmányozó műhold által készített fotón.
A Planet X teóriája évek óta izgatja a csillagászok fantáziáját, most egy új asztrofizikai elképzelés látott napvilágot.
A jelenség nem az emberi erőfeszítésekkel függ össze, hanem azzal, hogy a sztratoszférában hirtelen 20-30 fokos felmelegedés következett be.
A NASA tavaly nyáron indított napkutató űrszondája segít majd megérteni a napkorona és a napszél viselkedését, ami pontosabb űridőjárás előrejelzéshez vezethet, növelve technikai civilizációnk biztonságát csillagunk szeszélyeivel szemben.
Több hónapos áramszünetek, megsemmisülő műholdak, sugárzásveszélyben repülő utasok – ezzel kellene szembenéznünk, ha lecsapna egy olyan protonvihar, amilyen i.e. 660-ban, i.sz. 994-ben és 1859-ben tombolt.
Hatvanéves álmot vált valóra a NASA azzal, hogy szombaton az űrbe bocsát egy szondát, amely idén novemberre kellő közelségbe tud férkőzni rejtélyes csillagunkhoz, a Naphoz.
Mire jött rá az utóbb kémkedéssel vádolt olasz származású tudós, Bruno Pontecorvo? Felül kellett-e bírálni a relativitás kiinduló tételét a titokzatos neutrínók miatt? Rockenbauer professzor folytatja a kalandozást a fizika világában.
Az amerikai-japán kutatás eredményei szerint a galaxishalmazokat kitöltő gázokban ugyanolyan arányban található mangán, nikkel, vas és króm, mint a Napban.