Az idei első részleges napfogyatkozás a 29 havonta előforduló fekete hold jelenségével együtt volt megfigyelhető a déli félteke egyes részein, lenyűgöző fotók születtek róla.
Az Oort-felhő felől érkező üstökös magja ötvenszer akkora, mint a hétköznapi üstökösöké. A kutatók eddig is gyanították, hogy a nagyon távoli, de nagyon fényes üstökös jó nagy lehet, de most be is bizonyították, hogy az.
A Solar Orbiter űrszonda 25 felvételéből összeillesztett kép sosem látott részletességgel mutatja be a fortyogó csillagot, és az egymillió Celsius-fokos napkorona is jól kivehető rajta.
Az Európai Űrügynökség űrszondája egyetlen képen örökítette meg a teljes napkorongot és az eddig látott legnagyobb proturbenciát.
Kontinens méretű régiók és síkságok rajzolódnak ki a Parker Solar Probe frissen közzétett felvételein. A szondától senki nem várta, hogy meg tudja örökíteni a bolygó sűrű felhőzet által eltakart felszínét.
Hiába, hogy a két égitest együttes vonzereje a Földön észlelhető gravitáció egymilliomodát sem éri el, már ez is elég sok ahhoz, hogy minden élő és holt anyag működését, ciklusait és ritmusait befolyásolhassa.
A napszéllel kilökődő hidrogénionok behatolnak a kisbolygókba, ott vízként raktározódnak, majd meteoritok formájában csapódnak be a különböző égitestekbe – e folyamat hozhatta létre a Föld óceánjait, és ezért lehet vizet kinyerni a Hold felszínét borító regolitból.
A csillagászok nagyjából 24-48 óra múlva tudnak majd többet is mondani az eseményről.
Visznek-e magukkal az űrhajósok Geiger–Müller-számlálót? Mi az a dél-atlanti mágneses anomália, és milyen jelenség a foszfén? Mit kutat majd a három új Vénusz-szonda? Kun Emma és Molnár László csillagászokkal és állandó szerzőnkkel, Tóth Andrással folytatódik a Qubit csillagászati és űrkutatási podcastsorozata.
Andrew McCarthy speciális távcsövekkel és kamerákkal készít nagy felbontású fotókat különböző égitestekről. Legutóbb a napfelszín egy különösen aktív területén kialakult plazmaesőt örökített meg.
Az akadémia jelentése szerint a radikális beavatkozásra azért lehet szükség, mert az üvegházhatású gázok kibocsátásai nem csökkennek a várt mértékben. A geomérnökségnek számos ellenzője akad, ezért a tudósok is óvatosan közelítik meg a témát, de öt éven belül szeretnének dűlőre jutni.
A Nap vizsgálatára indított szonda hétszer fogja megkerülni a Vénuszt, mielőtt elérné a csillagot, a NASA most tette közzé azt a felvételt, amit az eszköz a bolygó harmadik megkerülésekor készített 2020 júliusában.
Az idei év valóban fantasztikus és néha erősen vitatott eredményeket hozott az űrkutatásban és a csillagászatban. 2020-ban sokkal közelebb kerültünk a Naprendszer és az univerzum más szegleteinek megértéséhez.
A stratégiailag elhelyezett sörösdobozban készült fotó a Nap északi féltekéről látott útját ábrázolja. Kisebb csoda, hogy nyolc év alatt semmi nem zavarta meg a kísérletet.
Az európai-amerikai űrszonda negyedszázados karrierje során nélkülözhetetlennek bizonyult az űridőjárás előrejelzésében és a Nap aktivitásának megfigyelésében, ráadásul több ezer üstököst is felfedezett. És bár volt, hogy majdnem teljesen nyoma veszett, az előrejelzések szerint öt évig még biztosan bírja.
A Hawaiin található amerikai Daniel K. Inouye Napteleszkóp még januárban exponálta a most publikált felvételt.
A Nap másodlagos fúziós folyamatából származó neutrínórészecskéket érzékelt egy olaszországi detektor. A tudományos áttörés fontos információkkal szolgál a Nap szerkezetéről, a magjában lévő elemekről és a nagyobb csillagok működéséről.
Egyelőre azonban van más út: csökkenteni az üvegházhatású gázok globális kibocsátásait. A fokvárosi vízválság viszont már most tarthatatlan, ezért a helyi kutatók elkezdtek radikális megoldásokban gondolkodni – kémiailag csavarnák le a Nap erejét.
A 215 millió fényévnyire lévő csillag túl közel került egy fekete lyukhoz, amelynek extrém gravitációs tere magához vonzotta, majd csíkokra szabdalta a jobb sorsra érdemes égitestet.
James O'Donoghue amerikai csillagász hipnotikus animációja magyarázza el, hogyan keringenek a Naprendszer égitestjei a tömegközéppont körül. Ez a közhiedelemmel ellentétben ritkán esik egybe a Nap középpontjával.
A több exobolygót tartalmazó rendszerekről nagyon ritkán készülnek képek, és a csillagászok egészen mostanáig sosem figyelhettek meg közvetlenül több bolygót egy Naphoz hasonló csillag körül. Az eredmények segítenek megérteni, miként alakultak ki és fejlődtek a bolygók a Naprendszerben.
Az európai-amerikai együttműködéssel az űrbe bocsátott Solar Orbiter szonda példátlan felbontásban tárta fel a hozzánk legközelebbi csillagot, és eddig nem látott struktúrákat azonosított rajta.
Egy új kutatás szerint galaxisunkban a fehér törpecsillagok állítják elő a szénatomok nagy részét, amelyek elengedhetetlenek az élet kialakulásához.
425 millió nagy felvbontású, 2010 és 2020 júniusa között készült állóképet fűztek össze az egyórás videóban.
Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszora tagja annak a csapatnak, amely a Solar Orbiter küldetés keretében a Napból kiáramló plazmát, azaz az univerzum anyagának negyedik halmazállapotát vizsgálja.
A SolO hét éven át vizsgálja majd tíz műszerével a Nap legfontosabb jelenségeit, például a napszelet vagy a napkitöréseket, ráadásul példátlan közelségről: mindössze 42 millió kilométerről.
Tavaly a Marson, a Nap közelében és itt a Földön is közelebb jutott az emberiség az univerzum titkainak megismeréséhez. Itt vannak a legjelentősebb felfedezések.
A kutatók nemrég publikálták a szonda első eredményeit, amelyek segítenek abban, hogy jobban megértsük saját Napunkat, és védekezzünk az űridőjárás hatásai ellen.
Felszerelés nélkül nehezen kivehető a látvány, de szerencsére közvetítik.
A kísérteties mintázatot a különböző aktivitású területek eltérő fényessége okozza a Napot tanulmányozó műhold által készített fotón.
A Planet X teóriája évek óta izgatja a csillagászok fantáziáját, most egy új asztrofizikai elképzelés látott napvilágot.
A jelenség nem az emberi erőfeszítésekkel függ össze, hanem azzal, hogy a sztratoszférában hirtelen 20-30 fokos felmelegedés következett be.
A NASA tavaly nyáron indított napkutató űrszondája segít majd megérteni a napkorona és a napszél viselkedését, ami pontosabb űridőjárás előrejelzéshez vezethet, növelve technikai civilizációnk biztonságát csillagunk szeszélyeivel szemben.
Több hónapos áramszünetek, megsemmisülő műholdak, sugárzásveszélyben repülő utasok – ezzel kellene szembenéznünk, ha lecsapna egy olyan protonvihar, amilyen i.e. 660-ban, i.sz. 994-ben és 1859-ben tombolt.
Hatvanéves álmot vált valóra a NASA azzal, hogy szombaton az űrbe bocsát egy szondát, amely idén novemberre kellő közelségbe tud férkőzni rejtélyes csillagunkhoz, a Naphoz.
Mire jött rá az utóbb kémkedéssel vádolt olasz származású tudós, Bruno Pontecorvo? Felül kellett-e bírálni a relativitás kiinduló tételét a titokzatos neutrínók miatt? Rockenbauer professzor folytatja a kalandozást a fizika világában.
Az amerikai-japán kutatás eredményei szerint a galaxishalmazokat kitöltő gázokban ugyanolyan arányban található mangán, nikkel, vas és króm, mint a Napban.