A Naptól a Jupiterig: 2024-ben az emberiség bejárja az egész Naprendszert
Miközben a NASA a Marsot és a Jupiter jeges holdját célozza meg, a Holdon Kína és Japán váltja egymást.
Miközben a NASA a Marsot és a Jupiter jeges holdját célozza meg, a Holdon Kína és Japán váltja egymást.
Csütörtökön tanúi lehettünk az év egyetlen bolygófedésének: a Hold bekebelezte a Vénuszt, ami kicsit több mint egy óra múlva ismét felbukkant – immár a fogyó Hold fényes sarlójának másik oldalán.
A 2021-es nagy erősségű napkitörés utáni mérések eredményeit elemezve a nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy eltérő mértékben észlelhetők a kitörés hatásai a Földön, a Holdon és a Marson is.
Az ELKH‒ELTE Asztropolarimetria Kutatócsoport munkatársai a Jupiter és a Mars közötti kisbolygócsaládok kialakulási mechanizmusait vizsgálták.
A fényvédelem egyik legfontosabb lépése a naptej használata, de az öltözködés is sokat segít a napégés megelőzésében.
Vajon mi történt a Nap felszínén 2022 augusztus 12-e és december 22-e között? A NASA varázslatos time-lapse videóban válaszol.
Ember által készített eszköz még nem járt olyan közel a Naphoz, mint a NASA szondája, a Parker Solar Probe. De milyen messzire jutott, és mit talált?
Egy fokkal unalmasasbb magyarázat: a napszél gyors kitörései által okozott koronalyukak rajzolódtak ki a Szellemirtók pillecukorszörnyének mosolyára emlékeztető formában.
Az idei első részleges napfogyatkozás a 29 havonta előforduló fekete hold jelenségével együtt volt megfigyelhető a déli félteke egyes részein, lenyűgöző fotók születtek róla.
Az Oort-felhő felől érkező üstökös magja ötvenszer akkora, mint a hétköznapi üstökösöké. A kutatók eddig is gyanították, hogy a nagyon távoli, de nagyon fényes üstökös jó nagy lehet, de most be is bizonyították, hogy az.
A Solar Orbiter űrszonda 25 felvételéből összeillesztett kép sosem látott részletességgel mutatja be a fortyogó csillagot, és az egymillió Celsius-fokos napkorona is jól kivehető rajta.
Az Európai Űrügynökség űrszondája egyetlen képen örökítette meg a teljes napkorongot és az eddig látott legnagyobb proturbenciát.
Kontinens méretű régiók és síkságok rajzolódnak ki a Parker Solar Probe frissen közzétett felvételein. A szondától senki nem várta, hogy meg tudja örökíteni a bolygó sűrű felhőzet által eltakart felszínét.
Hiába, hogy a két égitest együttes vonzereje a Földön észlelhető gravitáció egymilliomodát sem éri el, már ez is elég sok ahhoz, hogy minden élő és holt anyag működését, ciklusait és ritmusait befolyásolhassa.
A napszéllel kilökődő hidrogénionok behatolnak a kisbolygókba, ott vízként raktározódnak, majd meteoritok formájában csapódnak be a különböző égitestekbe – e folyamat hozhatta létre a Föld óceánjait, és ezért lehet vizet kinyerni a Hold felszínét borító regolitból.