Hatalmas földcsuszamlásra, ezután pedig mindeddig példátlan méretű szökőárra számítanak a kutatók Alaszkában. A Barry-gleccser visszahúzódásával instabillá vált a hegyoldal, ha pedig egyszerre omlik le a földtömeg, az az utóbbi évszázad cunamiját szabadíthatja a Vilmos herceg öbölre. A klímakutatók nyílt levélben fordultak az alaszkai környezetvédelmi minisztériumhoz, amelyben az elmúlt évek hasonló földcsuszamlásait ismertetik, valamint megpróbálják érzékeltetni, hogy a mostani környezeti katasztrófa milyen hatással lenne a környék lakosságára és természeti kincseire.

A NASA műholdfelvételein látszik, hogy a visszavonuló gleccser felett egy repedés tűnt fel a hegyoldalon, ez pedig arra utal, hogy a földmozgás már meg is indult. A levél szerint elképzelhető, hogy már jövőre bekövetkezik az omlás, de a kutatók valószínűnek tartják, hogy húsz éven belül a tengerbe borul a hegyoldal. Ha mindez lassan megy végbe, nem számítanak katasztrófára, sőt, azt is lehetségesnek tartják, hogy a hegyoldal stabilizálódik, de ha hirtelen következik be az omlás, a következmények beláthatatlanok lehetnek.

Erről is a klímaváltozás tehet

Chunli Dai, a NASA kutatója, a nyílt levél egyik aláírója 2019-ben vette észre, hogy baj van a Barry-gleccser környékén: az ArcticDEM nevű, mesterséges intelligenciával cunamiveszélt monitorozó szoftver ekkor jelezte neki, hogy a környéken lassan, de biztosan omlik a hegyoldal. Dai szerint az omlás utáni cunamit a fjord alakja csak tovább erősítené.

A legrosszabb forgatókönyv szerint az árhullám messze felülmúlná az eddig legnagyobbnak hitt, 1958-as megacunamit, amely szintén Alaszkában következett bel. A Lituya-öbölben végbement omlást egy, a legmagasabb pontján 524 méteres hullám követte. A mostani omlás 11-szer több energiát szabadítana fel, mint a Lituya-öbölből indult cunami, és tizenhatszor akkora tömeg szakadna a tengerbe, mint a történelmi árhullám esetében.

A hegyoldalnál nem észleltek számottevő talajmozgást május óta, így lehet, hogy csak szép lassan belecsúszik majd a tengerbe. Bretwood Higman geológus szerint ez attól is függ, hogy milyen gyorsan változik a környezet: a permafroszt felengedésével és a gleccserek gyors visszavonulásával a hegyoldalnak nincs ideje alkalmazkodni, így a hasonló események hatására nagyobb esély van rá, hogy hirtelen következik be az omlás.

A Barry-gleccser csaknem 100 kilométerre fekszik Anchorage-tól, de a környéke kedvelt hajózási útvonalnak számít, a kutatók most szenzorokat helyeznek el a hegyoldalon, hogy időben észleljék a talaj mozgását, ettől azt remélik, hogy időben tudják figyelmeztetni a vadászokat, turistákat és környékbeli lakosokat, ha ismét megindul a föld.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Megállíthatatlan a grönlandi gleccserek olvadása

Qubit.hu tudomány 2020. augusztus 14.

Az ezredfordulóig nagyjából egyenlő volt a jégveszteség és a felhalmozódás, az utóbbi húsz évben azonban felborult az egyensúly, a felszínre hulló csapadék mennyisége nem nőtt, a légköri és a tengeri hőmérséklet viszont emelkedett, a gleccserek zsugorodása pedig felgyorsult.

Ha bölényeket és lovakat telepítenénk az Északi-sarkra, késleltetni tudnánk a klímaváltozást

Bodnár Zsolt tudomány 2020. április 22.

Egy svéd-orosz kutatás szerint nagy testű legelő állatokkal az évszázad végéig elméletben megmenthető lenne az üvegházhatású gázokat rejtő fagyott talaj, a permafroszt 80 százaléka. Most már csak gyakorlatban kell megoldani az Északi-sarkvidék benépesítését bölényekkel vagy pézsmatulkokkal.

Lépfene, himlő, szén-dioxid: ha felolvad a permafroszt, nekünk annyi

Dippold Ádám tudomány 2018. augusztus 21.

A sarkköri olvadással egyre több metán és szén-dioxid kerül a légkörbe, ezzel is gyorsítva a globális felmelegedést. Ha ez nem lenne elég, a melegedő idő miatt mélyfagyasztott betegségek is felszínre kerülhetnek: Szibériában a lépfene és a bubópestis is felütötte a fejét, és ki tudja, mi rejtőzik még a jég alatt.