Ha bölényeket és lovakat telepítenénk az Északi-sarkra, késleltetni tudnánk a klímaváltozást
Ha tömegesen telepítenénk be az Északi-sarkvidéket bölényekkel, lovakkal, rénszarvasokkal, pézsmatulkokkal és más nagy testű növényevőkkel, az állatok letaposnák a permafrosztot, késleltetve annak felolvadását, így elodázható lenne a klímaváltozás – ez az üzenete a Stockholmi Egyetem és az orosz tudományos akadémia közös kutatásának, amelynek eredményeit a Scientific Reportsban tették közzé.
A tanulmányból kiderül, hogy megfelelő mennyiségű állat betelepítésével a globális permafroszt, vagyis a Föld tartósan fagyott állapotban lévő talajainak 80 százaléka megőrizhető lenne az évszázad végéig. Ez azért fontos, mert a permafroszt nemcsak történelmi vírusokat és baktériumokat foglal magában, de olvadásával, ami már megkezdődött, nagy mennyiségű szén-dioxid és metán szivárog a Föld légkörébe, ami tovább gyorsítja a felmelegedést, így cserébe az olvadás is tovább gyorsul.
Zimov Cserszkijben
A svéd-orosz kutatást az a kísérlet inspirálta, amelyet a szibériai Cserszkij településén folytat Szergej Zimov geofizikus és klímakutató, már több mint 20 éve. A kétezer hektáros területen, 1996-ban létrehozott Pleisztocén Parkban azt a folyamatot igyekeznek rekonstruálni különböző növényevő állatok segítségével, amit az előző földtörténeti korszakban a mamutok végeztek (Zimov a mamutklónozás élharcosaként is ismert): a téli legelés közben az állatok mozgása miatt eloszlik a hóréteg, csökkentve annak hőszigetelő képességét, így a talaj fagyása hidegebb hőmérsékleten zajlik, és ezzel az éves átlag-talajhőmérséklet is csökken.
Cserszkijben a permafroszt hőmérséklete télen körülbelül –10 Celcius-fokos, míg a levegőé akár –40 fokig is eshet – a talajt a téli hóesés okozta vastag hótakaró védi az extrém hidegtől, ezért nem tud tovább fagyni, így a felmelegedésnek is könnyebben áldozatul esik. A Pleisztocén Parkban ezért azzal kísérleteztek, hogy 100 legelő állatot helyeztek el egy 1 négyzetkilométeres területen, és rövidesen meg is feleződött a hótakaró magassága, így csökkent annak hőszigetelő hatása, felerősítve a permafroszt fagyását.
Hogy ez nagyobb léptékben is működőképes lehet-e, azt a Stockholmi Egyetem környezetkutatója, Christian Beer és csapata igyekezett lemodellezni. A tanulmány szerint a felmelegedés jelenlegi ütemével számolva 2100-ig az északi-sarkvidéki permafroszt fele kiolvadna, de ha nagy számban sikerülne legelő állatokkal benépesíteni a tundrát, akkor a fagyott talaj mai mennyiségének 80 százalékát meg lehetne őrizni az évszázad végéig.
„Az ökoszisztémák ilyen típusú természetes manipulációját, amely különösen fontos az éghajlat szempontjából, nem igazán kutatják, pedig óriási lehetőségeket rejt magában” – mondta Beer a CBS Newsnak. A kutató elmondta, bár elméletben működőképes lehet a dolog, ahhoz további kutatások szükségesek, hogy megállapítsák, gyakorlatban is benépesíthető-e a sarkvidék a megfelelő állatokkal. „Ma az Északi-sarkvidéken átlagosan öt rénszarvas él négyzetkilométerenként. Ha ezt 15-re tudnánk emelni, akkor a számításaink szerint már a permafroszt 70 százalékát meg lehetne menteni” – mondta.
A kutatásban az állatok nagy számú sarkvidéki megjelenésének lehetséges mellékhatásaival is számoltak. Könnyen lehet például, hogy nyáron tömegesen kezdenék pusztítani a talajt hűtő moharéteget, ezzel hozzájárulva a további felmelegedéshez – a szimulációk szerint azonban a hótakaró eloszlatása még így is nagyságrendekkel nagyobb hatással lenne a talaj hőmérsékletére.
A svéd kutatók a következő lépésben biológusokkal terveznek együtt dolgozni, hogy rájöjjenek, hogyan lehetne hatékonyan, egyenletesen eloszlatni ilyen nagy számban az állatokat a sarkvidéken.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: