Lépfene, himlő, szén-dioxid: ha felolvad a permafroszt, nekünk annyi
A globális felmelegedés a sarkvidéken sokkal látványosabb eredményeket produkál, mint a Föld többi részén. Az örök fagy birodalma csaknem száz évvel korábban kezdett el felolvadni, mint amire a klímakutatók eddig számítottak, a helyi lakosok pedig már a saját bőrükön is érzik a klímaváltozás hatását. A sarkvidéken a téli átlaghőmérséklet általában -20 Celsius fok környékén mozog, idén azonban meglepően enyhe tél köszöntött be északon: volt olyan nap, amikor alig csökkent fagypont alá a hőmérséklet.
A NASA mérései szerint a sarkvidéken nem szokatlanok a melegebb telek, de itt már a -10 fok is enyhének számít, a fagypont környéki hőmérséklet pedig már valóságos kánikula, ráadásul a melegebb téli időszakok az elmúlt harminc évben sűrűbben fordulnak elő, és egyre tovább tartanak. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sarkkörön túl a tél közepén már beköszöntött a bikiniszezon, hanem azt is, hogy a jég ott is elkezd olvadni, ahol eddig az örök fagy uralkodott, a mélyéből pedig olyan dolgok kerülnek elő, amelyek közül még a bubópestis a legkevésbé ijesztő: egyre több szén-dioxid és metán kerül a Föld légkörébe, ami tovább gyorsítja a globális felmelegedést, emiatt pedig az olvadás is gyorsul.
Mirelit lépfene
Hétköznapi körülmények között a
permafroszt felső fél méteres rétege nyaranta megolvad, de a
klímaváltozás hatására ennél jóval mélyebben olvad fel a
talaj. Bár az egész világon érezhetjük a globális felmelegedés
hatását, a sarkkörön túl háromszor olyan gyorsan melegszik a környezet, mint máshol. A fagyos talaj
ideális környezetet biztosít a mikrobáknak és a vírusoknak, így
Jean-Michel Claverie, az Aix-Marseille Egyetem biológusa szerint
könnyen lehet, hogy a felengedő rétegekből emberre is veszélyes
kórokozók kerülhetnek elő – mint ahogy az meg is történt
Oroszországban. A huszadik század elején több mint egymillió
rénszarvas pusztult el lépfenében, az olvadás következtében
pedig tavalyelőtt felszínre is került közülük jó néhány, a
tetemek pedig még mindig fertőzőek voltak: a kórnak egy tizenkét
éves szibériai fiú esett áldozatul, húsz embert pedig kórházi
kezelésre szorult, de a kutatók attól tartanak, hogy a jég az
anthraxon túl is tartogat még meglepetéseket.
Legyen szó akár emberről, akár állatról, a tartósan fagyott talajba csak sekély sírokat lehet vájni – így pedig az olvadással elég hamar felszínre kerül, amit eltemettek. Van is minek előkerülnie: Szibériában a fekete himlő ugyanúgy pusztított, mint a lépfene vagy a bubópestis, Alaszkában pedig a spanyolnáthát okozó vírus került elő a fagyott talajból. Szibériában 2016-ban már fertőzött is a pestis: egy tízéves gyereket szállítottak kórházba, miután egy mormota nyúzása közben elkapta a betegséget (bár arról nem lehet tudni, hogy a mormota vajon a permafroszt olvadása miatt fertőződött-e meg, vagy sem). Összesen tizenheten fertőződtek meg, de már ez is elég volt ahhoz, hogy kisebbfajta pánik törjön ki, és összesen tizenötezer adag vakcinát szállítottak a Kos-Agacsi járásba, ahol az eset történt. Nem biztos, hogy az így előkerülő kórokozók képesek fertőzni: az Alaszkában feltárt influenzavírusból például már csak DNS-töredékek maradtak, így önmagában nem okozhatott betegséget (bár a kutatók ez alapján megállapították, hogy egy különösen fertőző vírustörzsről volt szó), de mint a szibériai lépfene esete is mutatja, nem lehetetlen, hogy akár 75 év után is előkerüljön valami fertőző a jég alól.
Zombivírusok
Hiába a szkepticizmus, vannak olyan
vírusok, amelyek képesek azután is fertőzni, hogy hosszú éveket
töltöttek a fagyott talajban: Jean-Michel Claverie és Chantal
Abergel mikrobiológusok épp két ilyenre bukkantak
a permafrosztban. A vírusok nem csupán egy harmincezer éve fagyott
mintából kerültek elő, hanem óriásiak is, és még mindig
veszélyt jelentenek az amőbákra. A két kutató a permafroszt
olvadásának egészségügyi kockázataira
figyelmeztet: attól tartanak, hogy olyan betegségek is
előkerülhetnek, amelyeket már elfeledett az emberiség, és miután
gyorsul az olvadás, egyre többen vándorolhatnak az eddig fagyott
tájakra az ásványkincsek bányászatáért – így pedig, ha
megfertőződnek, az egész világon széthurcolhatják
a kórt. Claverie elsősorban a fekete
himlő újbóli elterjedésétől tart.
Egyre gyorsul az olvadás
Az elmúlt négy évből három melegrekordokat döntögetett a sarkvidéken, és nagyon úgy tűnik, hogy a 2018-as év is a legmelegebbek közé fog tartozni (nem is csoda, ha olvad az örök fagy: idén nyáron már a sarkkörön is harminc fokot mértek). Emberemlékezet óta először fordult elő, hogy messze az északi sarkkörön túl, Cserszkijben nem fagyott meg a talaj a téli időszakban, Szergej Zimov klímakutató szerint pedig ez is arra utal, hogy nagyobb a baj, mint eddig hittük, és rövid időn belül elképesztő mennyiségű metán és szén-dioxid jut majd a légkörbe.
Ted Schuur, az Észak-Arizonai Egyetem
permafroszt-szakértője
szerint is mérföldkőhöz érkeztünk: a felmelegedés legalább
a hetvenes évek óta tart a sarkkörön, az viszont, hogy az örök
fagy birodalmában télen is csak a sár az úr, legalább olyan
figyelmeztető jel, mint amikor a szén-dioxid koncentrációja
átlépte a légkörben a 400 ppm-et. Vladimir Romanovsky, az
Alaszkai Egyetem permafroszt-szakértője szerint is felgyorsultak a
változások a sarkvidéken. 2014 előtt kivétel nélkül minden
évben január közepén köszöntött be a teljesen fagyos állapot,
ez az időszak azóta februárra vagy márciusra tolódott ki, vagy,
ahogy Zimov is megfigyelte, idén első ízben el is maradt.
Ördögi kör
Ha megszűnik a permafroszt,
öngerjesztő folyamat indulhat be: az ember által a légkörbe
juttatott gázok mellett újabb forrásból táplálkozhat az
üvegházhatás, ez pedig egész évben fáradhatatlanul termeli majd
a szén-dioxidot és a metánt. A talajban található mikrobák
télen sem állnak majd le: a sárban jól érzik magukat, emellett
pedig egyre mélyebben olvadhat fel a jég, így egyre több
üvegházhatású gáz kerülhet a légkörbe. Pontos adatokkal senki
nem tud szolgálni, hiszen ilyesmi még nem történt az emberiség
története során, de becslések
alapján 2300-ig csak a permafroszt felengedésével 68 és 208
gigatonna közötti szén-dioxid kerülhet a légkörbe, ez pedig
akár 1,69 fokos felmelegedéshez is vezethet. Ben Gaglioti, a
Lamont-Doherty Obszervatórium kutatója szerint
a tőzeg gátolta meg, hogy az eddigi felmelegedés felolvassza az
örökfagyot, ha azonban a réteg megsérül, a talaj is felolvad, és
indulhat a végtelen ciklus.
Ahogy a mostani hőhullám is jól mutatja, a melegebb időjárással gyakoribbá válnak az erdőtüzek is: Svédországban sosem ütött még ki annyi tűz, mint idén, ez pedig az örökfagy megmaradásához nélkülözhetetlen tőzeget is pusztítja. A tűzvész után hátramaradt felperzselt föld ráadásul jobban is melegszik, mint az erdős területek, ezzel is siettetve a permafroszt eltűnését. Az északon élők már így is érzik a változások hatását: a föld megsüllyed, a termokarsztos tavak kiszáradnak, az épületek megdőlnek.
Bár az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület
valós veszélyként ismeri el a klímaváltozáson belül a
permafrosztot érintő változásokat, pontosan senki sem tudja, hogy
ez milyen veszélyeket rejt magában: az eddigi modellek alapján az
örökfagynak még jó száz éven keresztül nem lett volna szabad
felolvadnia, de a fagy léte túl sok tényezőtől függ, ezeket
pedig David Lawrence klímakutató szerint még jó darabig nem
tudjuk mind figyelembe venni. Mire észrevesszük, hogy valami
megváltozott, a folyamat már elindult, Lawrence pedig úgy
gondolja,
hogy a törvényhozók nem mérik fel, mekkora veszélyeket rejt
magában, ha kiolvad a föld.