Lépfene, himlő, szén-dioxid: ha felolvad a permafroszt, nekünk annyi

A globális felmelegedés a sarkvidéken sokkal látványosabb eredményeket produkál, mint a Föld többi részén. Az örök fagy birodalma csaknem száz évvel korábban kezdett el felolvadni, mint amire a klímakutatók eddig számítottak, a helyi lakosok pedig már a saját bőrükön is érzik a klímaváltozás hatását. A sarkvidéken a téli átlaghőmérséklet általában -20 Celsius fok környékén mozog, idén azonban meglepően enyhe tél köszöntött be északon: volt olyan nap, amikor alig csökkent fagypont alá a hőmérséklet. 

A NASA mérései szerint a sarkvidéken nem szokatlanok a melegebb telek, de itt már a -10 fok is enyhének számít, a fagypont környéki hőmérséklet pedig már valóságos kánikula, ráadásul a melegebb téli időszakok az elmúlt harminc évben sűrűbben fordulnak elő, és egyre tovább tartanak. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sarkkörön túl a tél közepén már beköszöntött a bikiniszezon, hanem azt is, hogy a jég ott is elkezd olvadni, ahol eddig az örök fagy uralkodott, a mélyéből pedig olyan dolgok kerülnek elő, amelyek közül még a bubópestis a legkevésbé ijesztő: egyre több szén-dioxid és metán kerül a Föld légkörébe, ami tovább gyorsítja a globális felmelegedést, emiatt pedig az olvadás is gyorsul.

Felenged a talaj, megindul az út AlaszkábanFotó: Robert Valarcher/Biosphoto

Mirelit lépfene

Hétköznapi körülmények között a permafroszt felső fél méteres rétege nyaranta megolvad, de a klímaváltozás hatására ennél jóval mélyebben olvad fel a talaj. Bár az egész világon érezhetjük a globális felmelegedés hatását, a sarkkörön túl háromszor olyan gyorsan melegszik a környezet, mint máshol. A fagyos talaj ideális környezetet biztosít a mikrobáknak és a vírusoknak, így Jean-Michel Claverie, az Aix-Marseille Egyetem biológusa szerint könnyen lehet, hogy a felengedő rétegekből emberre is veszélyes kórokozók kerülhetnek elő – mint ahogy az meg is történt Oroszországban. A huszadik század elején több mint egymillió rénszarvas pusztult el lépfenében, az olvadás következtében pedig tavalyelőtt felszínre is került közülük jó néhány, a tetemek pedig még mindig fertőzőek voltak: a kórnak egy tizenkét éves szibériai fiú esett áldozatul, húsz embert pedig kórházi kezelésre szorult, de a kutatók attól tartanak, hogy a jég az anthraxon túl is tartogat még meglepetéseket.

Legyen szó akár emberről, akár állatról, a tartósan fagyott talajba csak sekély sírokat lehet vájni – így pedig az olvadással elég hamar felszínre kerül, amit eltemettek. Van is minek előkerülnie: Szibériában a fekete himlő ugyanúgy pusztított, mint a lépfene vagy a bubópestis, Alaszkában pedig a spanyolnáthát okozó vírus került elő a fagyott talajból. Szibériában 2016-ban már fertőzött is a pestis: egy tízéves gyereket szállítottak kórházba, miután egy mormota nyúzása közben elkapta a betegséget (bár arról nem lehet tudni, hogy a mormota vajon a permafroszt olvadása miatt fertőződött-e meg, vagy sem). Összesen tizenheten fertőződtek meg, de már ez is elég volt ahhoz, hogy kisebbfajta pánik törjön ki, és összesen tizenötezer adag vakcinát szállítottak a Kos-Agacsi járásba, ahol az eset történt. Nem biztos, hogy az így előkerülő kórokozók képesek fertőzni: az Alaszkában feltárt influenzavírusból például már csak DNS-töredékek maradtak, így önmagában nem okozhatott betegséget (bár a kutatók ez alapján megállapították, hogy egy különösen fertőző vírustörzsről volt szó), de mint a szibériai lépfene esete is mutatja, nem lehetetlen, hogy akár 75 év után is előkerüljön valami fertőző a jég alól.

75 év után újra lépfenétől retteghetnek a tundrai pásztorokFotó: Pavel Lvov/Sputnik

Zombivírusok

Hiába a szkepticizmus, vannak olyan vírusok, amelyek képesek azután is fertőzni, hogy hosszú éveket töltöttek a fagyott talajban: Jean-Michel Claverie és Chantal Abergel mikrobiológusok épp két ilyenre bukkantak a permafrosztban. A vírusok nem csupán egy harmincezer éve fagyott mintából kerültek elő, hanem óriásiak is, és még mindig veszélyt jelentenek az amőbákra. A két kutató a permafroszt olvadásának egészségügyi kockázataira figyelmeztet: attól tartanak, hogy olyan betegségek is előkerülhetnek, amelyeket már elfeledett az emberiség, és miután gyorsul az olvadás, egyre többen vándorolhatnak az eddig fagyott tájakra az ásványkincsek bányászatáért – így pedig, ha megfertőződnek, az egész világon széthurcolhatják a kórt. Claverie elsősorban a fekete himlő újbóli elterjedésétől tart.

Egyre gyorsul az olvadás

Az elmúlt négy évből három melegrekordokat döntögetett a sarkvidéken, és nagyon úgy tűnik, hogy a 2018-as év is a legmelegebbek közé fog tartozni (nem is csoda, ha olvad az örök fagy: idén nyáron már a sarkkörön is harminc fokot mértek). Emberemlékezet óta először fordult elő, hogy messze az északi sarkkörön túl, Cserszkijben nem fagyott meg a talaj a téli időszakban, Szergej Zimov klímakutató szerint pedig ez is arra utal, hogy nagyobb a baj, mint eddig hittük, és rövid időn belül elképesztő mennyiségű metán és szén-dioxid jut majd a légkörbe. 

Ted Schuur, az Észak-Arizonai Egyetem permafroszt-szakértője szerint is mérföldkőhöz érkeztünk: a felmelegedés legalább a hetvenes évek óta tart a sarkkörön, az viszont, hogy az örök fagy birodalmában télen is csak a sár az úr, legalább olyan figyelmeztető jel, mint amikor a szén-dioxid koncentrációja átlépte a légkörben a 400 ppm-et. Vladimir Romanovsky, az Alaszkai Egyetem permafroszt-szakértője szerint is felgyorsultak a változások a sarkvidéken. 2014 előtt kivétel nélkül minden évben január közepén köszöntött be a teljesen fagyos állapot, ez az időszak azóta februárra vagy márciusra tolódott ki, vagy, ahogy Zimov is megfigyelte, idén első ízben el is maradt.

Ördögi kör

Ha megszűnik a permafroszt, öngerjesztő folyamat indulhat be: az ember által a légkörbe juttatott gázok mellett újabb forrásból táplálkozhat az üvegházhatás, ez pedig egész évben fáradhatatlanul termeli majd a szén-dioxidot és a metánt. A talajban található mikrobák télen sem állnak majd le: a sárban jól érzik magukat, emellett pedig egyre mélyebben olvadhat fel a jég, így egyre több üvegházhatású gáz kerülhet a légkörbe. Pontos adatokkal senki nem tud szolgálni, hiszen ilyesmi még nem történt az emberiség története során, de becslések alapján 2300-ig csak a permafroszt felengedésével 68 és 208 gigatonna közötti szén-dioxid kerülhet a légkörbe, ez pedig akár 1,69 fokos felmelegedéshez is vezethet. Ben Gaglioti, a Lamont-Doherty Obszervatórium kutatója szerint a tőzeg gátolta meg, hogy az eddigi felmelegedés felolvassza az örökfagyot, ha azonban a réteg megsérül, a talaj is felolvad, és indulhat a végtelen ciklus.

Ahogy a mostani hőhullám is jól mutatja, a melegebb időjárással gyakoribbá válnak az erdőtüzek is: Svédországban sosem ütött még ki annyi tűz, mint idén, ez pedig az örökfagy megmaradásához nélkülözhetetlen tőzeget is pusztítja. A tűzvész után hátramaradt felperzselt föld ráadásul jobban is melegszik, mint az erdős területek, ezzel is siettetve a permafroszt eltűnését. Az északon élők már így is érzik a változások hatását: a föld megsüllyed, a termokarsztos tavak kiszáradnak, az épületek megdőlnek. 

Bár az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület valós veszélyként ismeri el a klímaváltozáson belül a permafrosztot érintő változásokat, pontosan senki sem tudja, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában: az eddigi modellek alapján az örökfagynak még jó száz éven keresztül nem lett volna szabad felolvadnia, de a fagy léte túl sok tényezőtől függ, ezeket pedig David Lawrence klímakutató szerint még jó darabig nem tudjuk mind figyelembe venni. Mire észrevesszük, hogy valami megváltozott, a folyamat már elindult, Lawrence pedig úgy gondolja, hogy a törvényhozók nem mérik fel, mekkora veszélyeket rejt magában, ha kiolvad a föld.