Orgazmus gombnyomásra
Szeretünk úgy gondolni magunkra, mi, emberek, mint a felfedezés vágyától fűtött, nyughatatlanul kíváncsi és hallatlanul értelmes fajra, ami folyamatosan törekszik saját maga és a világ jobbá tételére. Ugyanakkor azt sem érdemes elhallgatni, hogy ha egy új élőlénnyel, tárggyal vagy fogalommal szembesülünk, általában azt kezdjük el firtatni, hogy ezt az izét meg lehet-e enni, meg lehet-e ölni, lehet-e vele ölni, és hogy meg lehet-e dugni.
Sorolhatnánk a példákat napestig. Charles Darwin nemcsak a természettudós, hanem az ínyenc szakács szemszögéből is megvizsgálta az általa tanulmányozott állatokat; a rakétatechnológia fejlesztése nemcsak az űrkutatás miatt volt fontos, hanem azért is, hogy erődemonstrációt tartsanak vele a hidegháború alatt, és ahol felütötte a fejét a technológia, ott rögtön megjelent a szex is.
Sex sells – tartják a marketingesek, és igazuk is van. A vezetékes telefon elterjedését az emeltdíjas szextelefonok megjelenése kísérte. A VHS videókazetta-formátum piaci térnyeréséhez a pornóipar támogatása is kellet. A modern VR headsetek népszerűségéhez a virtuális pornó is nagyban hozzájárult: az első, Japánban megrendezett VR-pornófesztiválra azonnal elfogytak a jegyek. A randiappok szemérmetlenül magas havidíjat számítanak fel olyan funkciókért, amiket ingyen is adhatnának, mégis rengetegen fizetnek a prémium szolgáltatásokért. És akkor a Commodore 64-re készült Samantha Fox Strip Pokerről még nem is beszéltünk.
A műszaki és tudományos fejlődés eddig külső eszközökkel stimulálta az embert, a következő lépés azonban az emberi test átalakítása lehet. Ebben a kérdésben közös platformra kerül az örök életre vágyó milliárdos, a transzhumán jövőben és a szingularitásban hívő technooptimista, no meg azok, akik rezgőmotort építenének a péniszükbe, mágnest a csiklójukba, és idegstimulációs eszközt a gerincoszlopukba.
Vitaminoktól a halhatatlanságig
A biohekkelést – vagyis az emberi test működésének megváltoztatását különböző eszközökkel – csak az elmúlt egy-másfél évtizedben kezdtük el így nevezni; maga a jelenség jóval régebbre nyúlik vissza. Hogy mennyire, az a biohekkelés definícióján is múlik. A szervezetünkre a vitaminfogyasztás, a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres testmozgás is kihat, vagyis ezeket is nevezhetjük biohekkelésnek – akárcsak a kognitív viselkedésterápiát (CBT), vagy a sex drive-ot szabályozó tesztoszteron szintjét módosító táplálékokat.
Ray Kurzweil, a transzhumanizmus és a szingularitás apostola gyógyszertárnyi étrend-kiegészítőt és vitamint szed, hogy meghosszabbítsa az életét. A Szilícium-völgyi milliomos cégvezető, Serge Faguet egy 2017-es cikkében arról beszélt, hogy kétszázezer dollárt költött biohekkelésre, mert soványabb, nyugodtabb, extrovertáltabb, egészségesebb és boldogabb akar lenni. A boldogság persze relatív fogalom; az már jóval konkrétabb, hogy a 32 éves Fague – saját bevallása szerint – a jobb életminőség alatt a saját libidója felturbózását és a lányok hatékonyabb felszedését is érti.
Ha ma biohekkelésről beszélünk, általában a csúcstechnológiát, a wellnesst, az öregedés lelassítását és a tudományos eszközök felhasználását értjük alatta. Hogy ezeket ki milyen arányban használja, az egyénenként változik, de a cél közös: az emberi test átalakítása a hatékonyabb működés érdekében. A technicista biohekkerek nem érik be diétával és önfejlesztéssel: ők a technológiával javítanák meg a saját testüket.
Faguet célkitűzése, hogy a robotika eszközeit felhasználva szuperhumán létformává váljon, és ezzel nincs egyedül. Gondoljunk csak a Neuralinket fejlesztő Elon Muskra, aki ugyancsak lehetséges jövőképként tekint a kiborggá válásra; a Google Ventures-t alapító Bill Marisra, aki a Calico nevű cégével a halál problémáját akarja megoldani; vagy a Facebook korábbi elnökére, a milliárdos Sean Parkerre, aki nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a modern egészségügyi eljárások segítségével akár 160 évig is élhessen.
Mások nem ennyire ambiciózusak: vannak, akik csak szexuális életüket akarják felturbózni a modern technológia segítségével.
Csiklóimplantátum és instant orgazmus
Egy testmódosítással foglalkozó finn biohekker – ahogy a művésznevén ismerik: Samppa Von Cyborg – már számos ügyfelén végzett átalakításokat: elfeket idéző hegyes füleket faragott nekik, vagy kétágúra vágta-varrta a nyelvüket. Mindez igen messze van a transzhumanizmus jövőképétől – a végeredmény inkább a szélsőségesebb tetoválószalonokban elérhető eredményt idézi –, de Samppának nem is ez a célja. Úgy gondolja, hogy a biohekkelés és az emberi képességek határainak feszegetése klassz dolog.
Samppa munkásságához az is hozzátartozik, hogy különböző eszközökkel, például mágnesekkel és rezgőmotorokkal turbózza fel a szexet. A saját magukon kísérletező biohekkerek – a grinderek – nem érik be a vibrátorokkal, az egyre élethűbb szexbabákkal és az egyre kifinomultabb szexuális segédeszközökkel; a nagy, vibráló tojásokat meghagyják másnak. A grinderek komolyabb – és nem feltétlenül veszélytelen – beavatkozásokkal akarják felturbózni a nemi életüket.
Miután megszerezte a szükséges rutint, Samppa saját feleségén, Anetán is tesztelte a testmódosítási képességeit. Az Aneta csiklójába épített apró mágnes a megfelelő stimuláció hatására érzéki gyönyört okozott a nőnek. És hogy mit értünk megfelelő stimuláció alatt? Például egy ventilátor bekapcsolását, egy autó beindítását, vagy a klubokban hallható hangos zenét: az ilyenkor képződő elektromágneses mező szexuális gerjedelmet okozott Anetának.
A biohekker-közösség egyik emblematikus arca, Rich Lee már korábban is foglalkozott testmódosítással – fülhallgatóként működő mágnest épített a füle porcos részébe, és a bőr alá ültetett lábszárvédő csövekkel védekezik a sípcsonttörés ellen –, de akkor vált világszerte ismertté, amikor bemutatta a saját fejlesztésű implantátumát, a Lovetron9000-et; a pénisz tövébe bevarrható apró vibrátor nem a viselője, hanem a partnere örömét szolgálja.
A Lovetron9000-ben több év munkája van; az utolsó prototípus fejlesztéséhez Lee profi szexjáték-tervezőtől kért tanácsot. A hatékonyságát még nem sikerült tesztelni, mert néhány órával a hetedik prototípus tervezett beültetése előtt eltörött az eszköz belső aktiváló kapcsolója; csak váltogatott az üzemmódok között, amíg ki nem fogyott belőle a szufla.
A Lovetron9000 kudarca jól példázza, hogy milyen kockázatokkal jár egy-egy eszköz beültetése a bőr alá, illetve arra is rámutatott, hogy a rezgőmotoros implantátumokhoz olyan alapanyagokra van szükség, amik ellenállnak a készülékházat és a burkolatot megrepesztő rezonanciának. A fiaskó természetesen nem tántorította el Lee-t attól, hogy folytassa a kísérletezést. Tervei szerint a Lovetron9000-ből más testmódosító művészeknek is juttatna, akik speciális képzést kapnának az eszköz beültetése előtt.
Hogy miért nem bízzák egy profi orvosra a Lovetron9000 beültetést? Azért, mert az amerikai egészségbiztosítási rendszerben ezt csak horribilis áron lehetne elvégezni. A biohekkerek többnyire ezért választják a DIY kísérletezést: egyrészt így olcsóbban kijönnek, másrészt nem kötik őket az egészségügyi szabályozó testületek elvárásai.
Az árképzési pofonba szaladt bele dr. Stuart Meloy is, aki a kilencvenes években szabadalmaztatta az egy gombnyomással elérhető, orgazmushoz vezető idegstimulációs eljárását. A nőknek szánt gerincimplantátum – amit néha orgasmatronnak is neveznek – távvezérléssel elektromos impulzust küld a gerincben található idegekbe, ami instant orgazmust okozhat.
Bár Meloy több talkshow-t is végigturnézott a találmányával, az orgasmatront máig nem ültették be senkibe; az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) nagyjából harmincezer dollárra árazta be az eszköz installációját, ami elriasztotta a potenciális befektetőket.
Kockázatok és mellékhatások
Az efféle beavatkozások nem veszélytelenek, és nem is feltétlenül törvényesek. A grinderek azonban úgy látják, hogy a közeljövőben már rutinműtétként fogják elvégezni a testmódosító eljárásokat. A kockázatok ellenére úttörőként tekintenek magukra, és lelkifurdalás nélkül tehetik meg, elvégre a módosításokat saját magukon, vagy az őket megkereső önkénteseken végzik el.
A nehézségek és a kockázatok részben abból fakadnak, hogy nemcsak a beültetésre, hanem az implantátum minőségére is figyelni kell: a bőr alá ültethető mágnesek szilíciumburkolatához is csak orvosi célra használt alapanyagot lehet használni. És még a sikeres beültetés sem kockázatmentes. Aneta hiába volt elégedett a csiklójába telepített mágnessel, egy MRI-vizsgálat miatt kénytelen volt eltávolítani azt: nem akarta megkockáztatni, hogy a gép elektromágnese kiszakítsa belőle az implantátumot.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a testmódosításnak visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Leírva talán jól hangzik, hogy egy egyszerű sebészi beavatkozással felturbózhatjuk a nemi életünket, de a nemi szervek biohekkelése idegsérüléssel járhat.
„Elkötelezett támogatói vagyunk annak, hogy az emberek tájékozódás után biztonságos döntéseket hozhassanak bármilyen tervezett beavatkozással kapcsolatban, és azt is szeretnénk biztosítani, hogy ezeket az eljárásokat megfelelően képzett, bejegyzett és biztosított személyekkel végeztessék el”
– mondta a brit Egészségügyi Minisztérium szóvivője a BBC-nek, amikor a testmódosításokról kérdezték. Csakhogy ezt nem is olyan egyszerű kivitelezni. Dr. Samantha Pegg, a Notthingham Trent Egyetem jogi szakértője szerint a biohekkerek általában a jogi szürkezónában járnak, vagy éppen egy lépéssel megelőzik a jogalkotást. A törvényhozás ugyanis nincs felkészülve a szélsőséges testmódosítási beavatkozásokra.
„Az extrém testmódosítási gyakorlatokat az aktuális törvények nem fedhetik le, mert nem világos, hogy az egyének beleegyezése elegendő-e ahhoz, hogy [az eljárás] legális legyen. A praktizálók akár bűncselekményt is elkövethetnek. Ha megfelelően szabályoznák, az egészségügyi és biztonsági szempontból is segítene. A piercingekre és a tetoválásokra számos szabály érvényes – a higiéniától a megfelelő tűhasználatig –, de a szélsőségesebb beavatkozásokat semmi sem szabályozza”
– mondta Pegg a BBC-nek, miután a BBC London rejtett kamerás felvételekkel próbálta feltérképezni az illegális testmódosító műhelyeket a brit fővárosban. Sikerült is lefülelniük egy biohekkert, akik illegális helyi érzéstelenítőt használ.
A lengyel származású Roni X, az islingtoni Divine Canvas munkatársa az Articaine nevű fájdalomcsillapítót injekciózta a pácienseibe, hogy csökkentse a nyelv széthasításával járó fájdalmat. Roni X szerint a műtét nem különösebben bonyolult: az alany csak egy kis szúrást érez az Articaine beszúrásakor, és egy csípést a nyelv szétvágásakor; emellett már fel sem tűnik, amikor 15-20 öltéssel összevarrják a sebszéleket. Az egész beavatkozás nem tart tovább fél óránál.
Az Articaine-t helyi érzéstelenítésre használják. A hatása nagyjából 15-20 percig tart; orvosok és fogorvosok gyakran használják. A dolog azon a ponton válik törvénytelenné, hogy az Articaine-t csak orvosi engedéllyel rendelkező szakemberek alkalmazhatják. Roni X-nek nem volt engedélye, de ha eljárást indítanának ellene, csak az Articaine használata miatt vonhatnák felelősségre. Hát nem különös? A potenciális idegsérüléssel járó beavatkozást nem tiltja a törvény; az eljárást fájdalommentessé tevő szer használatát viszont igen.
Ennek az az oka, hogy az Articaine használata sem veszélytelen. A BBC-nek nyilatkozó Stephan van Vuuren szerint a helyi érzéstelenítők befolyásolhatják egyes páciensek szívritmusát, így fontos, hogy az érzéstelenítést végző orvos ismerje a kórtörténetüket, ezzel is csökkentve a kockázatot. A beszámolók szerint a helyi érzéstelenítő használata egyeseknél pánikrohamszerű tünetekhez, ájuláshoz, vagy anafilaxiás sokkhoz is vezethet.
A feketepiac kifehérítése
Bár még sosem fordult elő, hogy egy páciens elvérzett volna egy biohekker műtőasztalán, egyértelmű, hogy a biopunk mozgalom, legyen bármilyen haladó szellemű, komoly egészségügyi kockázatokat hordoz magában.
A legális út sokszor járhatatlannak bizonyul. Az orvostudományban szigorúan tiltják a felelőtlen emberkísérleteket: csak ellenőrzött klinikai hatástanulmányokat lehet végezni, és az azokhoz vehető út is több köbméternyi papírral, engedéllyel és törvényi jóváhagyással van kikövezve. A biohekkerek ennél jóval kísérletezőbb szelleműek. Nem várnak rá, hogy az implantátumok megjelenjenek a sarki patikában, hanem otthon gyártják le őket. Az orvostudománynak és a törvényi szabályozásnak muszáj lesz felzárkóznia a DIY közösség elszántságához; igen, felzárkózniuk, mert egyelőre a biohekkerek egy lépéssel előttük járnak.
Ez a különbség tovább fokozódhat, ha a Szilícium-völgybeli milliárdosok is rákapnak a transzhumanizmusra. Nekik rengeteg pénzük van rá, hogy új eljárásokkal és technológiákkal kísérletezzenek. A részeredményeket először nyilván ők maguk fogják lefölözni – elvégre ki ne akarna örök életet, ha meg tudná fizetni? –, de nyilván a pénzkeresési lehetőség is motiválja őket. Ahhoz viszont az kell, hogy a tömegeket is megnyerjék a biohekker-mozgalomnak. És hogy mivel lehet a tömegeket motiválni? Nyilván a szexszel. A gépekkel felturbózott nemi élet sokkal jobban reklámozható termék, mint a halhatatlanság ígérete; azzal ráérünk akkor foglalkozni, ha már megértük.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
