Új majomfajt találtak Mianmarban, már alig van belőle
Új főemlőst azonosítottak a Deutsches Primatenzentrum (GMC) és a Fauna and Floral International (FFI) kutatói Mianmarban, eredményeiket és a Popa langur pontos leírását a Zoological Research nevű szaklapban publikálták. A Popa langur azonosítása mellett a kutatók több helyi karcsúmajomfajtát is megfigyeltek, végül a terepen begyűjtött DNS-minták és felmérések alapján jöttek rá, hogy hol lelhető még fel a ritka állat.
A kutatáshoz a mintákat a Londoni Természettudományi Múzeumban őrzött példánnyal vetették össze: ezt az 1913-ban gyűjtött majmot korábban nem tekintették egy külön faj képviselőjének. Az állatot Guy C. Shortridge brit zoológus gyűjtötte burmai útján, de sokáig azt hitték, hogy a Phayre-langur (Trachypithecus phayrei) egy példányáról van szó. A kutatók korábban azt gyanították, hogy Mianmarban a Phayre-langur egy alfaja él, most kiderült, hogy a Popa langur valójában önálló fajnak tekinthető.
Kis különbségek
Roberto Portela Miguez, a tanulmány egyik szerzője szerint a phayre- és a popa-langur közötti különbség a természetben nem túl látványos: az újonnan felfedezett majom karja a könyéken felül is fekete, míg a többi faj esetében általában csak az alkar sötét színű, az állat szeme körül pedig minden esetben fehér szőrgyűrű figyelhető meg. A múzeumi és befogott példányok tanulmányozása alapján megállapítható, hogy a popa-langur őrlőfogai nagyobbak, mint a phayre-languré, a koponyája pedig kissé megnyúlt.
Miguez szerint keserédes felfedezésről van szó: alighogy azonosították a popa-langurt, elképzelhető, hogy már késő, a faj ugyanis a kihalás szélén áll, mindössze 200-260 példány maradhatott belőle. A majom a Popa-hegyről kapta a nevét: Shortridge itt fogta be azt a példányt, amelyet a múzeumban őriznek. A szent helyként tisztelt kialudt vulkán oldalában él a faj legnagyobb populációja is, az itteni természetvédelmi övezet körülbelül száz példánynak ad otthont.
Alig maradt
A korábbi feljegyzések alapján a popa-langur régebben Mianmar középső részén elterjedtnek számított, mostanra azonban a Popa-hegyen lévő száz példányon kívül csak egy nagyobb populációról tudnak a kutatók, a Myogyi-kolostor közelében körülbelül további 75-100 példány él, a többi vizsgált helyszínen legfeljebb egy-két tucatnyi langur található.
Miguez szerint hiába védett a faj élőhelye, az illegális erdőirtás és az orvvadászat komoly veszélybe sodorja az amúgy is a kihalás szélén álló majmokat, ezért a kutatók a popa-langur mielőbbi hivatalos védettségét és az IUCN vörös listájára történő felvételét sürgetik.
Kapcsolódó hírek a Qubiten: