Új főemlőst azonosítottak a Deutsches Primatenzentrum (GMC) és a Fauna and Floral International (FFI) kutatói Mianmarban, eredményeiket és a Popa langur pontos leírását a Zoological Research nevű szaklapban publikálták. A Popa langur azonosítása mellett a kutatók több helyi karcsúmajomfajtát is megfigyeltek, végül a terepen begyűjtött DNS-minták és felmérések alapján jöttek rá, hogy hol lelhető még fel a ritka állat.

A kutatáshoz a mintákat a Londoni Természettudományi Múzeumban őrzött példánnyal vetették össze: ezt az 1913-ban gyűjtött majmot korábban nem tekintették egy külön faj képviselőjének. Az állatot Guy C. Shortridge brit zoológus gyűjtötte burmai útján, de sokáig azt hitték, hogy a Phayre-langur (Trachypithecus phayrei) egy példányáról van szó. A kutatók korábban azt gyanították, hogy Mianmarban a Phayre-langur egy alfaja él, most kiderült, hogy a Popa langur valójában önálló fajnak tekinthető.

Kis különbségek

Roberto Portela Miguez, a tanulmány egyik szerzője szerint a phayre- és a popa-langur közötti különbség a természetben nem túl látványos: az újonnan felfedezett majom karja a könyéken felül is fekete, míg a többi faj esetében általában csak az alkar sötét színű, az állat szeme körül pedig minden esetben fehér szőrgyűrű figyelhető meg. A múzeumi és befogott példányok tanulmányozása alapján megállapítható, hogy a popa-langur őrlőfogai nagyobbak, mint a phayre-languré, a koponyája pedig kissé megnyúlt.

Miguez szerint keserédes felfedezésről van szó: alighogy azonosították a popa-langurt, elképzelhető, hogy már késő, a faj ugyanis a kihalás szélén áll, mindössze 200-260 példány maradhatott belőle. A majom a Popa-hegyről kapta a nevét: Shortridge itt fogta be azt a példányt, amelyet a múzeumban őriznek. A szent helyként tisztelt kialudt vulkán oldalában él a faj legnagyobb populációja is, az itteni természetvédelmi övezet körülbelül száz példánynak ad otthont.

Alig maradt

A korábbi feljegyzések alapján a popa-langur régebben Mianmar középső részén elterjedtnek számított, mostanra azonban a Popa-hegyen lévő száz példányon kívül csak egy nagyobb populációról tudnak a kutatók, a Myogyi-kolostor közelében körülbelül további 75-100 példány él, a többi vizsgált helyszínen legfeljebb egy-két tucatnyi langur található.

Miguez szerint hiába védett a faj élőhelye, az illegális erdőirtás és az orvvadászat komoly veszélybe sodorja az amúgy is a kihalás szélén álló majmokat, ezért a kutatók a popa-langur mielőbbi hivatalos védettségét és az IUCN vörös listájára történő felvételét sürgetik.

Kapcsolódó hírek a Qubiten:

52 év után bukkant fel újra egy elefántcickányfaj Afrikában, videó is készült róla

Bodnár Zsolt tudomány 2020. augusztus 18.

Az eltűnt fajok listáján 1968 óta szereplő szomáli elefántcickány egyedeit Dzsibuti lakosai fedezték fel, az értesített kutatók és természetvédők így megkezdhetik a faj végső kihalásának megelőzését elősegítő munkálatokat.

Az élővilág brutális zsugorodásáról számol be a WWF

Qubit.hu tudomány 2020. szeptember 10.

A ma publikált Élő Bolygó Jelentés szerint a gerinces fajok populációi megdöbbentő mértékben, 68 százalékkal zsugorodtak.

Új fajt azonosítottak Indiában: íme a Mardekár-vipera

Dippold Ádám tudomány 2020. április 29.

Egy frissen felfedezett viperaféle a Harry Potter-regények egyik szereplőjéről, Mardekár Malazárról kapta a nevét, ezzel tucatnyira bővült a Harry Potter-univerzum tagjairól elnevezett fajok listája. Léteznek jedihangyák és Gyűrűk ura-szereplőkről elnevezett fajok is bőven.