Az újévi fogadalmak igenis megtarthatók, csak jól kell megfogalmaznunk őket
Biztos mindenkivel előfordult már, hogy szentül megfogadta, hogy az új évben miről fog leszokni, mire fog rászokni, mit hagy abba, és mit kezd el. Aztán eljött a január elseje, és ezek a fogadalmak úgy röppentek el a semmibe, mintha soha fel sem merültek volna. Egy decemberben publikált svéd kutatás szerint azonban jóval nagyobb eséllyel tudjuk megtartani az újévi fogadalmainkat, ha megfelelően fogalmazzuk meg őket.
A kutatók több mint ezer önkéntes újévi fogadalmait vizsgálták 2017 végén; arra voltak kíváncsiak, hogy ki mennyire tartja be őket. A résztvevőket három csoportba osztották, akiket különböző támogatásokkal motiváltak a fogadalmak megtartására. Egyeseknek nem járt semmi; mások kaptak némi támogatást; a többiek pedig bőséges támogatásban részesültek.
„Megállapítottuk, hogy a résztvevőknek nyújtott támogatás nem befolyásolta őket abban, hogy milyen mértékben tudták megtartani az újévi fogadalmaikat. Ami azonban meglepő volt, hogy az eredmények annak függvényében is változtak, hogy ki hogyan fogalmazta meg az újévi fogadalmait.”
– mondta Per Carlbring, a Stockholmi Egyetem pszichológiaprofesszora.
Azok a résztvevők, akik megközelítési célokkal (approach goal) indultak neki az újévnek – például eldöntötték, hogy felvesznek egy új szokást, vagy kipróbálnak valami újat – jóval nagyobb sikerrel érték el ezeket a célokat. Ezzel szemben a dolgok és szokások elkerülésére vagy abbahagyására irányuló célkitűzések voltak a legkevésbé sikeresek.
„Ha például az a célunk, hogy hagyjuk abba az édességzabálást, hogy le tudjunk fogyni, valószínűleg nagyobb sikerre számíthatunk, ha azt mondjuk helyette, hogy„naponta többször fogok gyümölcsöt enni”. Ezzel az édességeket valami egészségesebbre cserélhetjük, ami valószínűleg fogyáshoz vezet majd, és megtarthatjuk a fogadalmunkat is. […] Nem szabadulhatunk meg egy szokástól, de lecserélhetjük azt valami másra. Igaz, ezt a módszert nehezebb az olyan szokásokra alkalmazni, mint a dohányzás abbahagyása, mert az olyan szenvedély, aminek naponta hússzor is hódolhatunk.”
– magyarázta Carlbring.
Nem az időpont a fontos, hanem a belső késztetés
A svéd kutatók eredményeivel párhuzamosan az Amerikai Pszichológiai Egyesület karácsonyi podcastje is körbejárta az újévi fogadalmak kérdéskörét. A műsorvezető, Kaitlin Luna a Practice Institute LLC alapítójával, Pauline Wallin pszichológussal beszélgetett a témáról.
Wallin: A legjobb időpont a kezdésre az az időpont, amikor készen állsz. Egyeseknek ez január elseje lesz, de ebben a napban nincs semmi varázslatos, ahogy nincs semmi varázslatos a hétfőkben sem, ami szintén népszerű nap az újrakezdés szempontjából. Nem tudom, hogy te, Kaitlin, hogy vagy vele, de én számos ígéretet tettem már magamnak, hogy hétfőn vagy január elsején újrakezdem ezt vagy azt, de ilyen-olyan okokból ezek a fogadalmak nem tartottak túl sokáig.
Luna: El tudod magyarázni, hogy miért olyan nehéz megtartani az újévi, vagy akár a hétfői fogadalmakat, amiket most említettél?
Wallin: A legfontosabb nem az a nap, amikor elkezded, hanem az, hogy a célod belső motivációból fakadjon. Hadd mondjak egy példát. Tegyük fel, hogy a célod az, hogy leadj tíz kilót. Ha ennek az a célja, hogy jól nézz ki a jövő évi középiskolai osztálytalálkozón, az a külső motiváció egy példája. Ha azonban azért szeretnél tíz kilót fogyni, hogy energikusabbnak érezd magad, vagy csökkentsd az olyan egészségügyi kockázatokat, mint a magas vérnyomás vagy a koleszterinszint, az belső motiváció. Ez csak neked szól, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla.
Luna: Mit gondolsz, melyik a motiválóbb? A külső vagy a belső, esetleg egy kicsit mindkettő?
Wallin: Nos, valójában a külső motiváció is belsővé válhat, ha egyszer elkezdjük. Több kutatás is igazolja, hogy a kívülről érkező motiváció leapasztja az energiánkat. Úgy érezzük, mintha kemény munkát végeznénk. Ezzel szemben ha a célunk belső motivációból fakad, az feltölt bennünket energiával, és arra ösztökél, hogy még többet érjünk el. Ennélfogva ha a célunk az, hogy javítsunk az egészségi állapotunkon, és nem az, hogy mások rajongjanak a külsőnkért, ha hosszabb idő telik el, egy idő után a késztetés természetessé válik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: