Elkészült a magyarországi szikes talajok új, digitális térképe

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Magyar kutatók is hozzájárultak ahhoz, hogy elkészüljön a szikes talajok világtérképe. Eredményeik a Remote Sensing című folyóiratban láttak nyilvánosságot nemrég – írta keddi közleményében az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az általa patronált Globális Talajügyi Partnerség (GSP) a közelmúltban kezdeményezte a szikesedés által érintett talajok 1 négyzetkilométeres felbontású világtérképének összeállítását. A nemzetközi kezdeményezés célja a szikes talajokra vonatkozó globális és országos léptékű térbeli információk aktualizálása, továbbá e megkülönböztetett fontosságú talajok jövőbeni megfigyelésnek a megalapozása és támogatása.

Szikesedésnek nevezik azt a folyamatot, amelynek során a vízben oldódó sók feldúsulnak a talajban – pontosan azért, mert a vízben oldódnak, és együtt mozognak vele. Amikor a víz elpárolog, hátra maradnak, felhalmozódnak. A sók kötődhetnek kolloidokhoz, vagy oldható alakban felgyűlnek a talaj felső rétegeiben. A szikesedés a szárazabb vidékeken, például Ázsia, Afrika, Ausztrália sivatagaiban igazán jellemző, de nagy kiterjedésben előfordul a mérsékelt égöv alatt is. 

Magyarországon a szikes talajok kialakulása elsősorban hidrológiai, geológiai és a domborzati viszonyokkal van összefüggésben. A sófelhalmozódás alapvető oka a felszín közeli pangó, sós talajvíz. Az emberi tevékenység következtében megváltozott körülmények is szikesedést idézhetnek elő (ez a másodlagos szikesedés). Ez a jelenség elsősorban a körültekintés nélküli öntözésnek tulajdonítható, mert vagy a túlöntözés hatására emelkedik a sós talajvíz szintje, vagy a nagy só-, illetve nátriumtartalmú öntözővíz, illetve a csurgalékvíz okozza a szikesedést.

A talaj tulajdonságai szempontjából nemcsak a sók mennyisége, hanem a nátriumsók fajtája is jelentős. A sóösszetétel szempontjából beszélnek szalinitásról, amely az összes ásványi só optimum feletti koncentrációját jelenti, valamint szodicitásról, amely a Na+ ionok többletét fejezi ki.

Szikes talajok elterjedése a feltalajban: a zöld szín az enyhén, a piros a nagyon erősen sós talajokat jelzi, világoskékkel azokat a területeket jelölik, ahol a talaj szodicitása is jellemző.Fotó: ELKH

Magyarország nagyhatalom, ami a szikes talajt illeti, és nemcsak azért, mert Európában egyedülállóan kiterjedt szikes területek találhatók az országban, hanem azért is, mert nagy múltra és hagyományokra tekinthet vissza a szikes talajokra irányuló kutatások területén. Ennek talán egyik legfontosabb – egyúttal nemzetközi szinten is nagy megbecsülésnek örvendő – eredménye a Szabolcs István által 1979-ben szerkesztett, szikes talajokról készült világtérkép, amely napjainkban is standardként szolgál. E világtérkép aktualizálását és digitalizálását célozta meg az említett kezdeményezés, amelyben az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai is részt vettek.

A TAKI kutatói korszerű gépi tanulási algoritmusok és többváltozós geostatisztikai eljárások alkalmazásával, valamint globális földmegfigyelésekből származó multispektrális műholdfelvételek, illetve archív talajtérképek felhasználásával az előírtnál jóval részletesebben, egy hektáros térbeli felbontással modellezték, majd térképezték fel a feltalaj (0–30 cm) és az altalaj (30–100 cm) szikes indikátorainak együttes térbeli változékonyságát Magyarországon.

Az altalajban kiterjedtebb a szikesedés. A jelölés a fenti ábrával azonos, rózsaszínnel azokat a területeket jelölték, ahol a talaj mélyebb rétegének enyhe szodicitása jellemző.Fotó: ELKH

Új magyar térképezési módszertan

Kutatómunkájukkal nemcsak a szikes talajok világtérképének elkészültéhez járultak hozzá, illetve az eddig is rendkívül gazdagnak és színesnek mondható hazai szikes térképsorozatokat egészítették ki új elemekkel, hanem e talajok térképezési módszertanát is megreformálták. 

Utóbbira példa a térbeli bizonytalanság valószínűségelméleten alapuló modellezése és értékelése, amellyel explicit információ nyerhető a térképek megbízhatóságáról. A gépi tanulási algoritmusok alkalmazásán túl ugyancsak ide sorolható az ennek eredményeként létrejött komplex modellek post hoc technikákkal történő szakmai interpretációja is, ami minden bizonnyal jó alapot nyújt majd a további szikes kutatásokhoz.

Habár a GSP és a FAO még nem publikálta az összeállított szikes világtérképet, a TAKI kutatói által elkészített hazai szikes térképsorozat, illetve elkészültének részletes módszertani leírása elérhető a Remote Sensing folyóiratban megjelent publikációban.

 Kapcsolódó cikkek a Qubiten: