ENSZ: Már nem elég csökkenteni a kibocsátást, át kell térni a klímatudatos gazdálkodásra és étrendre

Az emberiség réges-régen túl van azon a ponton, hogy elég legyen csökkentenie az üvegházhatású gázok, azok közül is leggyakrabban hangoztatott szén-dioxid kibocsátását. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) legfrissebb, csütörtökön nyilvánosságra hozott különjelentése szerint globális életmódváltásra van szükség. Ehhez pedig nemcsak az kell, hogy egyeduralkodóvá váljon a megújuló energiaforrások használata, és kivonják a forgalomból a műanyag szívószálakat és fülpálcikákat. 

Az emberiségnek át kell térnie a klímatudatos agrárgazdálkodásra és étrendre, valamint az eddigiektől gyökeresen eltérően kellene használnia az anyaföldet, a megszokottól eltérő fehérjeforrások után kellene néznie, és általában véve is lényegesen takarékosabban kellene bánnia a táplálékforrásokkal, ha el akarja kerülni az éghajlatváltozás további súlyosbodását és annak negatív következményeit. Ez a végső következtetése az IPCC augusztus 8-án a kiadott földjelentésének. 

A függelékkel együtt az 1000 oldalt is meghaladó hosszúságú dokumentációból, valamint annak emészthetőbb, mintegy 40 oldalnyi összefoglalójából az alábbiak derülnek ki: 

  • Az emberiség a jégmentes szárazföldek és természetes vizek közel háromnegyedét zsákmányolja ki annak érdekében, hogy biztosítsa a saját élelmét, ruházkodását és egyéb szükségleteit.
  • Az utóbbi 60 évben megduplázódott az egy főre jutó hús- és növényiolaj-fogyasztás, és több mint harmadával nőtt a napi kalóriabevitel.
  • A megtermelt élelmiszerek 25-30 százaléka hulladékként végzi.
  • A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a földek egyéb használata a felelős az üvegházgáz-kibocsátás mintegy negyedéért.
  • A metángáz-kibocsátás fele az állattartás és a rizstermesztés számlájára írható.
  • Az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés és az állattartás nagymértékben növelte a talajerózió mértékét, és hozzájárul a talajban lévő szerves anyagok jelentős mértékű csökkenéséhez.

Aktuális klímakérdések különjelentésekben

Az éghajlatváltozással foglalkozó szakemberek évek, évtizedek óta egyre határozottabban figyelmeztetik a vesztébe rohanó emberiséget a légkör és az óceánok melegedésének a hosszú távú veszélyeire. Változás azonban mindeddig nem sok történt, és ennek a veszélyei is egyre nyilvánvalóbbak: idén júliusban rekordmennyiségű sarkköri jég olvadt el, az Európán végigsöprő hőhullámok 1,5-3 Celsius-fokkal voltak melegebbek, mint eddig bármikor, sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok mind negatív, mind pedig pozitív irányban.

Noha az IPCC hétévente ad ki átfogó jelentést a klímaváltozás aktuális állapotáról és a kormányok időközben életbe léptetett intézkedéseinek a hatékonyságáról, valamint a klímaváltozás által szükségessé váló aktuális lépésekről, az aktuálisan felmerülő témákban évente több különjelentést is készít. Idén az első ilyen a 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedéssel foglalkozott, a tegnapi az elsivatagosodás és a földhasználat, valamint az éghajlatváltozás összefüggéseit vizsgálta, szeptemberben pedig az óceánok és a jégszféra állapotáról várható egy összefoglaló.  

Az egyre fokozódó elsivatagosodás, valamint az ezzel szoros összefüggésben egyre inkább felerősödő élelmiszerhiány pillanatnyilag elsősorban az afrikai és a mediterrán országok vezetőinek okoz hatalmas problémát, ők kérték, hogy az IPCC tárja fel az emberiség aktuális földhasználati gyakorlata és a szóban forgó következmények kapcsolatát. 

A jelentés sarokpontjairól az IPCC mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnökét, Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutatót, a CEU professzorát kérdeztük, aki a Qubitnek elmondta, hogy a jelentés egyik legfontosabb megállapítása szerint az emberiségnek gyökeresen meg kell változtatnia a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerfelhasználás módját, valamint az étrendjét ahhoz, hogy ne erősítse tovább az éghajlatváltozás hatásait. 

Az emberiség nem volt jó gazdája a földnek

Az egyik legnagyobb problémát például a műtrágyázáson és szántáson alapuló monokultúrás agrárgazdálkodás jelenti. A termőterületek megművelése ugyanis a végsőkig kizsákmányolja a földet, ezen pedig a talaj állandó fedésével, a talaj szervesanyag-tartalmának szinten tartásával lehetne változtatni. A termelést kisebb területeken kellene végezni, mégpedig úgy, hogy az ültetett termények évszakról évszakra, vagy akár hónapról hónapra változnak. A mezőket erdősávokkal kellene védeni.

A szántást és a műtrágyázást egyaránt el kellene felejteniFotó: Pxhere

Az IPCC mostani jelentése szerint mára a jégmentes földfelületek mintegy negyede súlyosan károsodott, ami az emberi tevékenységnek, a mezőgazdaságnak és az állattartásnak tudható be. A talajerózió átlagosan tíz-hússzorosa, de helyenként akár százszorosa a talaj megújulási képességének. Mindezt az éghajlatváltozás, különösen az alacsonyan fekvő, tengerközeli, folyódelták melletti területeken, valamint a szárazabb síkságokon, például a sztyeppéken és a szavannákon tovább súlyosbítja. 

A fokozódó hőség és szárazság miatt 1961 óta évente átlagosan 1 százalékkal nőtt a száraz síkságok aránya. Ennek következtében 2015-re már nagyjából 500 millió ember élt elsivatagosodó területeken. 

A legrosszabbul a Szahara környékén, az észak-afrikai országokban, a Közel-Keleten, valamint a Dél-Kelet-Ázsiában élők jártak. A globális felmelegedés jelenlegi mértéke elsősorban a száraz síkságokon fenyeget vízhiánnyal, további talajerózióval, a növényvilág erőteljes pusztulásával és például gyakori futótüzekkel. A szakemberek szerint az éghajlatváltozás következményei az említett területeken közepesen súlyosnak tekinthetők. Ha azonban a Föld átlaghőmérséklete tovább növekszik, és a növekedést nem sikerül 1,5 százalék alá szorítani, az említett területeken az új IPCC-jelentés szerint elviselhetetlenné válik az élet. 

Ázsiában és Afrikában például kiterjedt területek sivatagosodhatnak végképp el, míg Észak- és Dél-Amerikában, a mediterrán térségben és Dél-Afrikában a pusztító bozóttüzek válhatnak rendkívül gyakorivá. A trópusi és szubtrópusi területeken a gabonanövények hozama drasztikusan csökkenhet, míg a tengerközeli településeken egyfelől a tengerszint növekedése, másfelől a hurrikánok gyakorivá válása miatt válhat lehetetlenné az életvitelszerű letelepedés. A legnagyobb veszélyben a nők, a gyerekek, az idősek és a szegények vannak.

Mindebben nem kis szerep jut annak, hogy bár kevés szó esik róla, a földfelszínközeli hőmérséklet közel kétszer olyan gyorsan nő, mint a légkör globális hőmérséklete. Az 1850 és 1900 közötti időszakhoz képest az ezredforduló utánra a talajközeli hőmérséklet átlagosan 1,53 Celsius-fokot nőtt, míg a teljes légkör átlagos hőmérséklete 0,87 Celsius-fokkal lett melegebb ugyanebben az időszakban. Mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Földön élő emberek mind közvetlenül, mind közvetve (például a mezőgazdasági termények hozamának a csökkenése vagy az ivóvíz-ellátás akadozása miatt) gyakrabban és egyre fokozódó mértékben kénytelenek felvenni a harcot a szélsőséges időjárási viszonyokkal.

A szélsőséges időjárási jelenségek, például a hőhullámok és a monszunszerű esőzések gyakoriságát és intenzitását nemcsak a légköri gázok mennyiségének a visszaszorításával, hanem a termőtalaj és általában a földterületek ésszerűbb használatával is csökkenteni lehetne. A jelentés nem részletezi, de érintőlegesen említi, hogy a mezőgazdasági hozamok mennyiségi és minőségi javításához érdemes lehet megvizsgálni a haszonnövények és haszonállatok tűrőképességének a genetikai alapú javítását is. 

Fát ültetni csak okosan, szépen

A szakértők külön foglalkoztak a faültetés és az erdősítés manapság gyakran felmerülő kérdésével is. Miközben senki nem vitatja, hogy az erdő- és általában a faültetés hasznos lehet, és például Budapesten is elférne még egy-két millió fa, a jelentés készítői az agrárerdészet általánossá tételének a fontosságát emelik ki – hangsúlyozta a Qubitnek Ürge-Vorsatz. Az efféle rendszerekben ugyanazon a területen kombinálva zajlik az erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés. Mindez nemcsak a biodiverzitás fenntartását segíti elő, hanem például a termőtalaj-használat optimalizálását is lehetővé teszi. Ebben a formában például a faültetésnek kevésbé kell az élelmiszer-termelés rovására történnie. 

Agrárerdészet: az új faültetési direktívaIllusztráció: Wikimedia Commons

Sokat ront a helyzeten az urbanizáció és a környezetkárosító városszervezés is – emelt ki egy másik fontos megállapítást Ürge-Vorsatz. Városi környezetben például, különösen az óriási metropoliszok környezetében lényegesen pusztítóbbak a hőhullámok, de az urbanizáció az esőzések és a széllökések pusztítását is tovább fokozza. 

A marhahús vörös posztó

Az IPCC szakértői az állattartók számára is tettek javaslatokat: a további negatív hatásokat a szakemberek szerint például az állatállomány kosztjának a feljavításával, valamint a húsfeldolgozó üzemek karbonlábnyomának a csökkentésével lehetne kordában tartani. 

Mindez azonban nem elég: sokat segítene, ha az emberek klímatudatosabb étrendre térnének át. A kiegyensúlyozott étrend, a növényi alapú táplálkozás és az ökotudatos állattartásból származó élelmiszerek fogyasztása nemcsak a termőföldek felszabadulását, hanem az üvegházhatású gázok mennyiségének a csökkenését is maga után vonná. Hasonlóan jótékony hatású lenne a globális helyett a lokális fogyasztás előnyben részesítése.

A klímatudatos étrend nem feltétlenül jelent egyet a vegetáriánus vagy vegán táplálkozásra való áttéréssel – egyértelműsítette a jelentésben foglaltakat a magyar klímakutató. Mindössze annyit jelent, hogy egészségesebb, zöldségeket és gyümölcsöket nagyobb arányban tartalmazó étrendre kellene az emberiségnek áttérnie. A kérődzők tartását minimálisra kellene visszaszorítani, amit nagyban elősegítene például, ha kevesebb vörös húst ennének az emberek. 

Az IPCC-jelentések egyébként nem előírások. Az összefoglalók irányelveket fogalmaznak meg a kormányfők számára, amelyek foganatosításához a magyar szakértő szerint például már az is elegendő lehetne, ha a kormányok a saját népegészségügyi szerveik által egészségesként elfogadott étrendet propagálnák, például gazdasági ösztönzőkkel.

Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: