Magyar kutatók fejtették meg, miért pusztulnak a kocsányos tölgyesek szerte Európában
Az Ázsia trópusi vidékeiről behurcolt, gyűjtőnéven lisztharmatnak nevezett (Erisyphe) gombafajok tölgycsemetéket megbetegítő és elpusztító rejtett tevékenységét tárta fel a Demeter László, az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa által vezetett kutatócsoport.
130 év erdészeti, erdőtörténeti, növénykórtani és ökofiziológiai irodalmának összegzésével, valamint saját, terepen végzett kutatásaik alapján elért eredményeiket a Biological Conservation folyóirat januári számában publikálták. A tanulmányt egy növénykórtan-szakértő, illetve szerbiai és magyarországi természetvédelmi szakértők, ökológusok, erdészek jegyzik.
Hiányzó tölgygenerációk
A kocsányos tölgy (Quercus robur) Európa-szerte elterjedt, természetközeli, öreg erdőket alkotó fafaj. Erdőségeiben az 1900-as évek elején ütötte fel a fejét a járványos lisztharmatbetegség, amely villámgyorsan elterjedt, és 1908-ra már Anglia, Belgium, Hollandia, Svájc, Németország, Ausztria és Magyarország tölgyeseit is megfertőzte. Évtizedekig tisztázatlan maradt a kórokozó származása, és csak száz év múltán bizonyosodott be, hogy a járványt okozó gombafajcsoport Ázsia trópusi vidékeiről származik, ahogy az is, hogy nagy valószínűséggel egy mangószállítmánnyal hurcolták be Európába.
A problémát az jelenti, hogy a mai kocsányos tölgyes erdőkben az idős fák már pusztulófélben vannak, de hiányoznak a fiatal tölgyek generációi, amelyek természetes módon pótolhatnák az öregeket, fenntartva ezzel a tölgyesek folytonosságát. Bár léteztek már magyarázatok az aggasztó jelenségre, eddig nem sikerült feltárni a természetes utánpótlás hiányának az okát.
A szerb-magyar kutatócsoport tisztázta, hogy az idegenhonos gombafajok az avarban telelnek át, és minden tavasszal onnan fertőzik meg a friss hajtásokat. De csak addig képesek fertőzni, amíg a hajtások zsengék. Amint a levelek megerősödnek, már sokkal kevésbé tudnak behatolni azok sejtjeibe. Ha azonban a gombának sikerül bejutnia, onnantól nincs visszaút. A kórokozó többek között elvonja a tápanyag jelentős részét a levelektől, fizikailag roncsolja a sejteket, így végül azok pusztulását okozza. Ezenkívül kitakarja a napfény nagy részét, gátolva ezzel a tápanyag előállítását.
Gombaverseny
A kocsányos tölgy csemetéire jellemző, hogy évente 2-3 három alkalommal is növesztenek új hajtásokat, amelyek év végére megnövekedhetnek és megerősödhetnek – feltéve, hogy nem fertőződnek meg a lisztharmattal. Mielőtt a kórokozó elérte volna Európát, a tölgycsemete még versenyképes tudott lenni más, vele együtt növekedő fafajok (gyertyán, kőris, hárs) mellett. A lisztharmatfajok érkezésével azonban a tölgymagoncok és -csemeték súlyos hátrányba kerültek. Ha kedvező a tavasz – vagyis elég enyhe az idő a levelek kihajtásához, de nem túl enyhe a gombaspórák kifejlődéséhez és terjedéséhez –, akkor van esély a magonc első hajtásának a megerősödésére. Minden soron következő hajtást azonban már biztosan megfertőz a gomba.
A csemetéknek a növekedéshez napfényre, vízre, tápanyagokra és térre van szükségük, ám ezekért meg kell küzdeniük nemcsak saját fajtársaikkal, de más fajokkal is. Az egyik legkritikusabb forrás esetükben a napfény. Amikor egy vagy néhány idősebb fa kidől, akkor pár évre lék keletkezik az egyébként zárt lombkoronán, ilyenkor a növénycsemetéknek lehetőségük nyílik többletfényhez jutni. Ez a lék az esetek többségében csak rövid ideig marad nyitva, így a lombaljban lévő csemetéknek nincs sok idejük a gyors növekedésre. Elindul a verseny: a gyorsabb győz, a lassú pedig általában stratégiát vált vagy elpusztul. A kocsányos tölgy magoncai az utóbbi csoportba tartoznak: elpusztulnak.
Demeter és kollégái a hatásmechanizmus feltárása után a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló kocsányos tölgyesekben azt vizsgálják, hogy milyen természetközeli megoldással lehet elejét venni a tölgy-lisztharmat okozta pusztításnak.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: