Magyarország a közepes jövedelem csapdájában
A kelet-közép európai régióban a 2010-es évek elejére egyre világosabbá vált, hogy a külföldi működőtőkére alapozott felzárkózási modell (foreign direct investment, FDI) kifulladóban van. Ennek első komoly jele a 2008-ban kezdődő pénzügyi válságot követő időszakban volt – a korábbiakhoz képest az FDI-áramlás globálisan jelentősen visszaesett. Szintén a fejlődés korlátja lehet, ha egy ország tartósan az értékláncok alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységeire specializálódik, és az értéklánc alján, egyszerű összeszerelő üzemként működik. Mindezen túl az Európai Unió 2006-os állásfoglalásában, az Ipar 4.0-ban megfogalmazott újítások, a robotok, a mesterséges intelligencia és a digitalizáció térnyerése egyre kevésbé teszi szükségessé a hatékonyságra és az olcsó munkaerőre alapozott FDI-áramlást.
A különböző fejlettségi szinteken eltérő tényezők járulnak hozzá a versenyképességhez. A közepes jövedelem csapdájából való kilábalás olyan átmenetet feltételez, amikor a költségalapú versenyképességről egy ország átáll az innováció- és minőségalapú versenyképességre. Ezek tulajdonságait mutatja be az alábbi táblázat.
Innováció és az oktatás minősége
A termelékenység alakulásában meghatározó szerepet játszik az innováció és az oktatás. 2010 és 2020 között a régióban nem történt jelentős változás abban, hogy a régió országai a kevésbé innovatívak, mint a régi tagállamok. A European Innovation Scoreboard jelentései szerint egyedül Észtország tartozott 2010- és 2020-ban is a második csoportba az erős innovátorok közé, többek között Németország és Franciaország társaságába. Az ország kiemelkedően teljesít a kis- és középvállalkozások innovációs képessége, a vállalkozásbarát környezet, az életen át tartó tanulás, illetve az egyetemi oktatás területén. A szerény innovátorok közé sorolták Romániát és Bulgáriát, amelyek szinte minden mutatóban a az EU-átlag 50 százaléka alatt teljesítenek.
A többi régiós ország a mérsékelt innovátorok közé tartozik, az EU átlag 50 és 100 százaléka között teljesítenek. A közepes jövedelem szempontjából a hazai kis és középvállalkozások (KKV-k) innovációs teljesítményének van kiemelkedő jelentősége. Az 1. ábra az EU-11 országok innovációs indexét és az innovatív KKV-k arányát mutatja be. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy Észtország és Litvánia kivételével az innovatív KKV-k aránya mindenütt elmarad az EU átlagától: hat országban (Szlovákia, Magyarország, Lettország, Lengyelország, Bulgária és Románia) az EU-átlag 40 százaléka alatt van.
Az innovációs környezet, a minőségen és termelékenységen alapuló növekedési modell alapvető feltétele a magas színvonalú oktatás, amiről az OECD által végzett nemzetközi PISA felmérések alapján alkothatunk képet. Az alábbi ábrákon a régiós országok 2009-es és a 2018-as PISA eredményét láthatjuk.
A legmagasabb pontszámokat 2010-ben Észtország érte el, amely az elmúlt évtizedben még növelte is az teljesítményét. Szintén látványos Lengyelország eredménye, amely Észtországhoz hasonlóan minden területen javított az elmúlt évtizedben. Ezzel szemben stagnálást látunk Románia és Bulgária esetén, míg minden területen határozott visszaesést Szlovákiában és Magyarországon. A többi országban javulás és romlás egyaránt megfigyelhető.
A bérek és a termelékenység alakulása
Az innovációs képesség és a magas színvonalú oktatás hozzájárul a termelékenység növekedéséhez, ami hosszabb távon meghatározza a bérszínvonalat. A termelékenység alakulása képet adhat arról, hogyan alakultak a fenntartható fejlődés követelményei az elmúlt évtizedben. Ezt mutatja be az alábbi ábra., amelyen jól látható, hogy az EU 27 országának átlagát termelékenységben még egyik országnak sem sikerült megközelítenie. A legközelebb ehhez Csehország áll, amely az elmúlt évtizedben stabilan zárkózott fel. Szintén gyorsan zárkózik fel a három balti állam, Lengyelország, illetve Románia is. Utóbbi termelékenységben az elmúlt évtizedben lehagyta Magyarországot, amely Szlovákiával együtt nem felzárkózott, hanem lemaradt az uniós átlagától az elmúlt évtizedben.
A termelékenység szoros összefüggést mutat a bérek színvonalával. Ezt igazolja az alábbi ábra, amely 2019-ben mutatja be a munkatermelékenység és az euróban mért órabér kapcsolatát.
A munkatermelékenység és az órabérek között szoros kapcsolat van, de ez a kapcsolat nem tökéletes. Míg Szlovénia és Bulgária jóval a trendvonal felett, Csehország, Lengyelország, Litvánia és Románia bőven a trendvonal alatt helyezkedik el. Náluk a termelékenység növekedését még nem követte a bérek hasonló szintű növekedése, amely feltehetően az egyik fontos tényezője dinamikus felzárkózásuknak. Magyarország nagyjából a trendvonalon helyezkedik el, azaz a bérek a viszonylag alacsony termelékenységnek megfelelően az uniós átlag felét sem érik el.
Az eltérő növekedési stratégiák és az életminőség
A fentiek alapján elmondható, hogy a régiók országainak növekedési teljesítménye eltérő stratégiák következményeként alakult ki. Úgy tűnik, hogy Csehország, Szlovénia, Észtország és Litvánia sikeresen tör ki a közepes jövedelem csapdájából – az innovációra, a termelékenységre és a minőségre alapozott stratégiát követik. Más országokban még mindig a költségalapú versenyképesség jellemző: ide tartozik például Bulgária, Románia és Magyarország is.
A növekedés azonban nem a gazdasági tevékenység végső célja; a lakosság számára sokkal fontosabb az életszínvonal. Ezt fejezi ki az ENSZ emberi fejlődés indexe (Human Development Index, HDI), amely együtt értékeli a várható élettartamot, az iskolázottságot és a jövedelmet. Az alábbi táblázat ennek változását mutatja be a 11 országban 2010 és 2020 között.
A táblázatban látható, hogy a 11 országból 9-nek javult a HDI-rangsorban elfoglalt helyezése – a régió legjobban teljesítő országai közül már három a világ legjobb 30 országa között van (Szlovénia, Csehország, Észtország). Szintén sokat javult és a legjobb 40 közé került Lengyelország, Litvánia és Lettország. A régió javulásának tendenciáival áll szemben Szlovákia és Magyarország, melyek jelentősen rontottak a pozíciójukon, talán nem teljesen függetlenül attól, hogy ugyanebben a két országban romlott jelentősen az oktatás teljesítménye, illetve hogy az elmúlt évtizedben a termelékenység terén sem zárkóztak fel az EU átlagához.
Összességében az mindenképpen jól látszik, hogy a minőséget előtérbe helyező versenyképesség nem csupán jobb növekedési teljesítménnyel, hanem jobb életminőséggel is együtt jár.
Az írás teljes változata a Közgazdasági Szemle 2021 januári számában jelent meg. A szerző közgazdász, egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem, Intézményi és Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék), az MTA doktora. A G7-en február 15-én megjelent cikke azt mutatja be, hogyan alakult a felzárkózási teljesítmény a régióban 2010 és 2019 között.
Programajánló! Az Energiahajó legújabb részében szakértőink arról vitáznak majd, hogy ki áll nyerésre Európa energiaellátásáért folyó harcban, és vajon milyen arcát fogja nekünk mutatni az orosz medve a következő években? Február 22-én, hétfőn 18:00-tól Facebook Live-on. Ne maradj le!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: