A válság válhat az új normalitássá a Földön

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Habár a normalitás mindig relatív, a koronavírus okozta válság valószínűleg hosszú ideig elhúzódik majd, elsősorban a környezeti, gazdasági és politikai problémák továbbgyűrűzése miatt, így a válság élménye az elkövetkező időkben egyfajta új normalitássá válhat. Ugyanakkor a koronavírus-járvány a klímaválság szempontjából fontos tanulságot hordoz: ha komolyan veszünk egy problémát, a világ akár globális szinten is képes a változásra. A technológia fejlődése pedig egyértelműen optimizmusra ad okot, és dinamikája újraértelmezheti a korábban a száz évvel ezelőtti időszak leírására használt, “szárnyaló húszas évek” kifejezést. 

Ezekkel a gondolatokkal összegezhető a Qubit, az Energiaklub és a TRIP hajó Energiahajó nevű közös rendezvénysorozata negyedik online beszélgetése, amelyen Sipos Katalin biológus és természetvédelmi szakember, Borbáth Endre kríziskutató, szociológus, valamint a Qubit szerzője, Zsoldos István közgazdász, adattudós beszélgettek arról, vajon mi várható az előttünk álló, már nem egészen 12 hónapban és még tovább. Újabb válságok jönnek, vagy feltámadás.? A vitát Bart István, a Klímastratégia 2050 Intézet vezetője és az Energiaklub elnökségi tagja moderálta.

Mi várható 2021-ben?

Államadósságok, rengeteg innováció és a járvány előtti időszakhoz képest kevesebb utazás – dióhéjban ezt válaszolta Zsoldos István arra a kérdésre, hogy fest majd a koronavírus-járvány utáni gazdaság. Zsoldos szerint nagyon más lehet az év első és második fele: ha sikerül a vakcinációs folyamatot felgyorsítani, 2021 második felében már megkezdődhet a kilábalás. Megszaporodnak az innovációk, új üzleti modellek terjedhetnek el, és a technológiai áttörések dinamizmust adhatnak az előttünk álló húszas éveknek. Ez talán nagyobb hajlandóságot teremt a kísérletezésre és nyitottságot a hosszú távú gondolkodásra, amely segíthet átkeretezni a klímaválsághoz való viszonyunkat is.

Sipos Katalin szerint bár a koronavírus belekényszerített minket abba, hogy megváltoztassuk mindennapi életünket, azt is megmutatta, hogy ha komolyan veszünk egy problémát, globális szinten is tud változni a világ. Viszont úgy vélte, a következő időszak döntései, például, hogy tényleg megtörténik-e az EU-ban az Új Zöld Megállapodásban beharangozott zöld fordulat, nem a víruson múlnak, ezeket egyfajta paradigmaváltás és rendszerszintű változások hozhatják csak el. A biológus ebben a tekintetben egyelőre pesszimista, a tagországok gazdaságélénkítő csomagjai ugyanis szerinte nincsenek összhangban a zöld fejlesztési irányokkal, például továbbra is töretlen a nagyüzemi mezőgazdaság támogatása.

Mivel az állam a válság idején a korábbinál is erőteljesebben lép fel gazdasági befektetőként, ugyanakkor gyorsan kell döntést hoznia, kialakul egyfajta tehetetlenség a rendszerben, ez pedig arra ösztönzi a szereplőket, hogy a meglévő struktúrákba fektessenek – mondta Borbáth Endre, hozzátéve, hogy talán ebből a szemszögből lenne érdemes megvizsgálni, mennyi esélye lehet a Green New Deal-javaslatnak.

A kríziskutató szerint a válság emellett felerősíti a különféle országokon belüli, azok közötti, gazdasági vagy éppen generációs egyenlőtlenségeket. Ezt látjuk például a koronavírus elleni vakcina elosztásakor: a gazdag országok nagy mennyiségben felvásárolják a vakcinakészleteket, míg a szegény országok kénytelenek hosszabb ideig együtt élni a vírussal. Az államadósság megnövekedése pedig generációs ellentéteket szít, hiszen jelenlegi kiadásainkat íratjuk a jövő generáció számlájára.

Megmenthetjük-e a bolygót, ha visszafogjuk magunkat?

A szakértők szerint ez technológia nélkül nem fog sikerülni. A koronavírus-járvánnyal járó lezárások miatt átlagosan mintegy nyolc százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, Zsoldos szerint ez azonban nem eget rengető eredmény, és azt mutatja, hogy a technológiai változások nélkül, pusztán a fogyasztás és a kibocsátás visszafogásával, önmegtartóztatással nem fogunk tudni a klímaválságban eredményt elérni. Megoldások mindenesetre már széles körben léteznek, csak, ahogy Zsoldos fogalmazott, „a technooptimizmust nehezebb eladni, mint a katasztrófaturizmust”. 

(A beszélgetés teljes terjedelmében fentebb megnézhető, mobillal, ha a kérdéseket is szeretnéd látni, fordítsd oldalra a képernyőt, és klikkelj az f-ikonra.)

Sipos egyetértett abban, hogy high-tech megoldások nélkül nincs zöld átmenet: ha például egyszerre kívánunk megművelt területet visszaadni a természetnek és több élelmiszert előállítani, meg kell találni a szántóföldek nélküli gazdálkodás módját. Azt is elismerte, hogy az egyéni felelősségvállalásnak erős határai vannak, és amíg maga a rendszer nem változik, nem várhatóak változások, bár az egyéni vállalások igenis alakítják a társadalmi normákat és az elvárásokat. Borbáth szerint fontos látni, hogy az egyéni viselkedésnormák megváltoztatása költségekkel jár, ezeket pedig valakinek vállalnia kell. A kerékpáros közlekedés előmozdításakor például az történik, hogy a bicikliutak kiépítésével az állam átvállalja a viselkedésváltozás bizonyos költségeit.

Állami szerepvállalás és válságmenedzsment

Az államnak abban is komoly szerepe van, hogy milyen sikeresen néz szembe egy-egy közösség a tagjait érintő válságokkal. Zsoldos szerint tanulóképessége miatt Izrael pozitív példának tekinthető: a koronavírus-járvány elején rengeteget hibáztak, de mára sikerre vitték oltási programjukat. 

Borbáth Spanyolország közpolitikai döntéseit emelte ki, mint az állami szerepvállalás érdekes kísérleteit: bevezették az alapjövedelmet, valamint magasabb adókulcsot vetettek ki a magasabb jövedelműekre. A kríziskutató szerint a járványhelyzet az Európai Uniót ugyanakkor a szorosabb együttműködés felé tolta el: eddig nem volt példa rá, hogy az EU-tagországok közösen vettek volna fel hitelt, és szintén jelentős lépés, hogy együtt alkudták ki a vakcinák árát. Sipos Katalin Új-Zélandot hozta fel követendő példának, ahol a sikeres járványkezelést az állampolgári jólét újradefiniálása kísérte. Ez a biológus szerint legalább a narratíva szintjén árnyalja a gazdasági mutatók mindenhatóságát.

Zoonózis és újabb válságok

Arra a kérdésre, hogy a biodiverzitás pusztulása miatt várhatók-e újabb járványok, Sipos azt válaszolta, ökopesszimistán áll a kérdéshez: szerinte nagyon is elképzelhető ezek kialakulása. Ennek egyik oka lehet a zoonózisok gyorsabb terjedése, ami persze nem újdonság, hiszen az emberi betegségek 75 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. 

A biológus szerint a korábbiakhoz képest két tényező változott az utóbbi években: egyrészt fokozódott az emberi mobilitás, másrészt egyre kisebb területet hagyunk meg az állatvilágnak, és így nő a vadon élő állatok és az ember találkozásainak lehetősége. Míg a koronavírus esetében szerepet játszott, hogy közvetlenül vadállatokkal kerültek érintkezésbe emberek, nagyobb és általánosabb veszélyt jelent, hogy ismeretlen kórokozók vadállatokról haszonállatokra kerülnek, majd onnan jutnak át az emberbe. Sipos szerint a természetrombolás és a mezőgazdasági folyamatok együttesen juttatják el a vírusokat az emberhez, és mivel csak a kórokozók töredékét ismerjük, ez a jövőben is folytatódhat.

Ami a járványtagadást, a tudományszkepticizmust vagy az oltásellenességet illeti,  Borbáth kifejtette: összeesküvés-elméletek mindig voltak, ahogy oltásellenes vagy vírustagadó mozgalmak is. Ezeket az egyes országokban az adatszolgáltatás transzparenciája, a döntések érvelési hátterének tisztasága erősítheti vagy gyengítheti, ahogy azonban a járványtagadás a tavaszi időszakhoz képest fokozatosan háttérbe szorult, úgy az oltásellenesség is fokozatosan lecseng majd.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: