Együttműködések korát éljük, a nonprofit szervezetek és üzleti vállalatok közötti partnerségek száma folyamatosan növekszik, a szektorok közötti kollaboráció mára működésük, stratégiájuk alapvető elemévé vált. A világjárvány nagyban felerősítette az ilyen kollaborációk jelentőségét, az elmúlt évben dinamikusabban alakultak ki új kapcsolatok, amiknek nagy szerepük volt a vírussal való küzdelemben is.

Erről tartott online előadást csütörtökön James E. Austin, a Harvard Egyetem professzora, akit a Rajk Szakkollégium közössége Herbert Simon-díjasnak választott 2019-ben. A Chikán Attila által alapított Rajk Szakkollégium tavaly ünnepelte fennállásnak 50. évfordulóját, és egyben a kollégium által alapított két díj, a Neumann János-díj 25. és a Herbert Simon-díj 15. évfordulóját. A Simon-díjat a kollégium diákjai olyan kutatóknak ítélik oda, akiknek munkássága kiemelkedő mértékben járult hozzá az alkalmazott gazdasági és üzleti tudományokhoz.

Az előadást Laczkovich Anna, a kollégium Diákbizottságának titkára nyitotta meg. Kondrát Lili, az esemény főszervezője elmondta, hogy Austin munkája inspirálta a kollégistákat arra, hogy még több figyelmet szenteljenek a helyi nonprofit szervezetek működésére, és szélesítette a gondolkodásmódjukat arról, hogy mi várható el a vállalati vezetőktől. Austin köszönő beszédében elmondta: megtisztelő a korábbi díjazottak köréhez csatlakozni, és különösek értékeli, hogy a díjról kizárólag diákok döntenek, hiszen neki mint oktatónak az alapvető küldetése a diákok tudásának gazdagítása.

Austin a Harvard Business School emeritus professzora, a HBS Social Enterprise Initiative társalapítója és elnöke. Tizenhat könyv és számtalan cikk szerzője és szerkesztője, több mint száz olyan esettanulmány írója, amelyek a for-profit és nonprofit szervezetek együttműködéseit vizsgálják.

Austin fő kutatási területei a társadalmi vállalkozások, a nonprofit szervezetek, a vállalati vezetők szerepe és hatása a társadalmi szektorra. Pályafutásának egyik leglényegesebb vizsgált kérdése, hogy milyen oktatási struktúrában adható jól át a társadalmi vállalkozások működésére vonatkozó tudás. 2008-ban Austin nyerte az Ashoka Award for Social Entrepreneurship Education díjat, amelynek célja olyan professzorok munkájának elismerése, akik társadalmi és környezeti témákat igyekeznek oktatásba integrálni. A társadalmi vállalkozásokról szóló írások közül az egyik legtöbbet hivatkozott cikkben Howard Stevensonnal és Jane Wei-Skillernnel az üzleti és társadalmi vállalkozások alapvető különbségeit fektetik le, és cikk jelenleg a legtöbb ilyen témával foglalkozó akadémiai kutatás alapjául szolgál. Austin emellett jelentős eredményeket ért el a szektorok közötti együttműködések területén. Munkásságának egyik fő eleme a kollaborációs értékteremtés keretrendszerének megalkotása, ami új szemszögből közelíti meg és elemzi a for-profit és nonprofit vállalatok közös értékteremtését.
A nonprofit és az üzleti szervezetek közötti kooperáció természetesen eltérhet a kapcsolat intenzitásában - ezt az együttműködő kapcsolatot Austin egy kontinuumon mutatta be.

A kollaboráció az üzleti vállalatnak és a nonprofit szervezetnek is értéket teremt

Az együttműködések legnagyobb része a filantróp szakaszba sorolható, ami általában pénzbeli adomány és valamilyen társadalmi termék vagy szolgáltatás cseréjét jelenti. A tranzakciós szakaszban az erőforrások áramlása már kétirányú, nem csupán adományozásról van szó, ténylegesen elkezdődik valamilyen közös munka, például egy vállalat munkatársai önkénteskednek a nonprofit partnerüknél, így segítve azt a céljainak a megvalósításában. Ezt követi az integratív szakasz, amely során a két fél új utakat keres az együttműködésre, közösen mozgatnak meg erőforrásokat ennek érdekében, kapcsolatuk elmélyül, és szinte már egy közös vállalatra emlékeztet a működésük. Ilyen például az amerikai Nature Conservancy nonprofit és az atlantai Georgia Pacific papírgyár kollaborációja. Míg az előbbi természetvédelmi a szervezet, a Georgia Pacific tevékenységéből adódóan fákat vág ki, mégis partnerekké váltak, és együtt új megoldást találtak a fák kevésbé káros kitermelésére.

De miért akarna egy vállalat egy nonprofittal együttműködni, és vice versa? Mit nyernek ebből a felek?

Az együttműködés vállalati szempontból egyrészt pszichológiai előnnyel is jár, hiszen jó érzést kelt a felekben, hogy valami jót tesznek, és ezek a kollaborációk kritikus tényezőnek számítanak a fenntarthatósági stratégiájuk megvalósításában. Segítik a különböző érintettekkel való kapcsolatot, például növelik a vállalat reputációját, ami az alapvető értékajánlatán túl többet kínál a fogyasztók számára, akik így szívesebben választják az ő termékeit, hűségesek maradnak, és érzelmileg is kötődni fognak a vállalathoz. Másrészt egy nonprofittal való együttműködés a munkavállalók oldaláról is fontos lehet, új motivációt jelenthet, ami növelheti a produktivitást, és új munkavállalókat is vonzhat a céghez. Az együttműködésnek köszönhetően a vállalat hozzáférhet a nonprofit szervezetspecifikus erőforrásaihoz: ilyen lehet például a nonprofit kapcsolata egy adott társadalmi csoporttal vagy valamilyen tudása egy adott piacról; az együttműködés előnyös lehet az állami támogatások esetében is. Mindez együttvéve versenyelőnyt jelenthet egy vállalatnak.

A nonprofitoknak egyrészt pénzügyi szempontból fontos lehet egy-egy ilyen együttműködés, hiszen gyakran pénzbeli vagy más adományokat kapnak a partnerszervezettől. Másrészt új menedzsmenttechnikákat tanulhatnak meg, új képességeket, tudást sajátíthatnak el. A cég kapcsolatnak köszönhetően ismertebbé válhat; maga az együttműködés azt mutathatja, hogy megéri az ő munkáját támogatni, és ez újabb finanszírozási forrásokat, adományozókat eredményezhet, vagy akár új partnereket vonzhat.

Austin rámutatott, hogy ezek a kollaborációk azonban nemcsak a két fél számára teremthetnek értéket, hanem a társadalom egészének is. Ebben az esetben a kollaborációk negyedik szakaszáról, a transzformatív szakaszról beszélhetünk, amik általában már nem csak két partner között jönnek létre. Egyaránt vannak mikro- és makroszintű hatásaik, például átformálhatják egy iparág működését. Ilyen volt a WWF és az Unilever kollaborációja - ők többek között a fenntartható halászat területén értek el együtt jelentős eredményeket.

Az is előfordul, hogy egy kollaboráció rosszul sül el. Austin erre az Amerikai Orvosi Szövetség és egy konyhai eszközöket gyártó cég együttműködését hozta példának. A cég azzal kereste fel a szövetséget, hogy szívesen adna nekik pénzbeli támogatást, és cserébe azt kérték, hogy marketinganyagaikban és hirdetéseikben feltüntethessék, hogy támogatják a nonprofitot. Az amerikai orvosok körében azonban a reklámok ellenérzést váltottak ki, mert úgy érezték, hogy a két szervezet tevékenysége semmilyen ponton nem kapcsolódik egymáshoz. Végül az Amerikai Orvosi Szövetség felmondta a szerződést, és így még kompenzációt is kellett fizetnie.

A politikai környezet is meghatározó a kollaborációk kialakulásában

A közönség többek között az állam szerepéről kérdezte Austint, és arról, hogy milyen hatással lehet a kollaborációkra, ha az állam nem teszi lehetővé a nonprofitoknak, hogy megfelelő körülmények közt végezhessék munkájukat, sőt kifejezetten megnehezíti a civil társadalom működését. Austin elmondta: erősen függ a környezettől, hogy milyen mértékben tudnak megvalósulni ezek az együttműködések. Nincs kétség afelől, hogy egy támogató kormányzat, ami elősegíti a civiltársadalom működését, lehetőségekben gazdagabb környezetet teremt azokhoz képest, amelyek erősen kontrollálják a civil szervezeteket. Azonban még az erősen központosított országokban, így például Kínában is vannak nonprofit szervezetek, amelyek megtalálják a módját annak, hogy társadalmi szolgáltatásokat nyújtsanak, akár állami támogatások segítségével.

A járvány új fejezetet nyitott a kollaborációk történetében

Ami a koronavírus-járvány hatását illeti, érdekes módon pozitív hatás figyelhető meg: a kollaborációk száma tovább növekedett, sőt létrejöttük felgyorsult, és nagyban hozzájárultak a pandémiával való küzdelemhez. Megnövekedett a motiváció az együttműködésre. A vírusnak ilyen értelemben egyesítő ereje volt, hiszen közös fenyegetettséget jelent. Mivel vészhelyzetről van szó, a kollaborációk időhorizontja is megváltozott, sokkal gyorsabban létrejönnek, a partnerek gyorsabban egymásra találnak, és nagyobb a hajlandóságuk kockázatot vállalni. A vírushelyzet alatt az internet adta lehetőségek is segítették a kollaborációk létrejöttét, így például egy divattervező YouTube-on mutatta be lépésről lépésre, hogy hogyan lehet orvosi védőruhát varrni, ami után az emberek világszerte kezdtek védőruhákat készíteni az egészségügyi dolgozóknak.

A szerző a Rajk Szakkollégium tagja.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: