Hatalmas környezeti károkat okoz a beltéri marihuánatermesztés

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az Egyesült Államok kannabisziparának éves forgalma 61 milliárd dollár; ha másból nem, ebből a számból világossá válik, hogy a fűforgalmazás jó üzlet. Az kevésbé egyértelmű, hogy a kereskedelmi célú kannabisz termelése mekkora energiabefektetéssel és környezetterheléssel jár, de a Coloradói Állami Egyetem (CSU) kutatói elkészítették az eddigi legalaposabb környezettanulmányt a marihuánatermesztés szénlábnyomáról.

A marihuánacserjék életciklusa során a levegőbe kerülő üvegházhatású gázok alapvetően beltéri termesztés során képződnek. A kültéri termesztés miatt a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyiségének meghatározásánál csak az áramfogyasztást kell figyelembe venni, de a beltéri termesztés már összetettebb folyamat, és jóval energiaigényesebb is. Az új kutatás azért is fontos, mert az amerikai marihuánapiacon árult növények javát (részben minőségbiztosítási, részben biztonsági okokból) beltéri helyszíneken termelik. 

A növekedés környezeti feltételeinek biztosítása macerás feladat. Nemcsak a tápanyagokat és a termőtalajt, hanem a növekedés ütemét serkentő lámpákat és szén-dioxid-generátorokat, illetve a hűtés-fűtéshez használt természetes gázokat is biztosítani kell a termeléshez, ami temérdek energiát emészt fel.

Orvosi marihuána a Los Angeles-i Sherman Oaks-banFotó: Robyn Beck / AFP

Csak korlátozott elképzeléseink vannak róla, hogy a marihuánapiaci folyamatok pontosan mekkora környezeti terheléssel járnak, de az világosnak tűnik, hogy a trend a közeljövőben nem változik. A kannabisz iránti kereslet nő, a politika pedig egyre megengedőbb a legalizációs törekvésekkel szemben. Ennek ellenére máig sem sikerült pontosan számszerűsíteni, milyen környezeti kérokat okoz az iparág.

5,184 tonna fekete szén

A Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmányt Hailey Summers végzős hallgató közösen készítette Jason Quinn-nel, az egyetem műszaki tanszékének docensével, és Evan Sproullal, a tanszéken dolgozó kutatóval.

Summers, Quinn és Sproul az Egyesült Államok teljes területét lefedő vizsgálatot végzett a beltéri  kannabisztermesztés vélt környezeti hatásairól; a szénlábnyomot a növény teljes életciklusára vonatkozóan, a termesztés helyszínének környezeti feltételeit figyelembe véve határozták meg. A kutatók megvizsgálták, hogy a termelők milyen anyagokat, segédeszközöket és energiaforrásokat használnak a beltéri termesztéshez, és kiszámolták, hogy mennyi energiát igényel egy kilogramm szárított kannabiszvirág előállítása.

Hogy mennyit? Nos, a kutatók eredményei alapján egy kilogrammnyi kannabisz gyártása 2283-5184 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár. Csak az összehasonlítás kedvéért: mire egy kiló bárányhús eljut az akolból a tányérunkig, nagyjából 60 kilogrammosra hízik a szénlábnyoma. Ha innen nézzük, a kannabisz termesztése nagyságrendekkel károsabb a környezetre, mint az ezerszer elátkozott nagyüzemi állattartás.

„Tudtuk, hogy hatalmas lehet a kibocsátás, de mivel ennek a számszerűsítése még várat magára, gondoltuk, hogy ez egy izgalmas kutatási terület lehet” – mondta Summers a PhysOrg hírportálnak. (Párhuzamként megemlíthetjük, hogy a New Frontier 2018 Cannabis Energy Report jelentése a költségeloszlásnál 22,7 százalékra becsülte az áramfogyasztás arányát, és 326,6 tonnára a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségét.)

Summers, Quinn és Sproul megállapításai nagyjából egybevágnak Evan Mills 2012-es tanulmányával – The carbon footprint of indoor Cannabis production –, amely hasonló nagyságrendű károsanyag-kibocsátást társított a beltéri fűtermesztéshez.

Mills szerint egy kilogramm kannabisz gyártása nagyjából 4600 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár. (Könnyebben megérthetjük, hogy mennyi az a 4600 tonna, ha tudjuk, hogy egy benzin- vagy dízelmotoros autó 8-10 000 kilométer megtétele után éri el ezt a károsanyag-kibocsátási szintet.) A kibocsátás a beltéri világítástechnikából (33%), a légcsere és páraelszívás (27%), a légkondicionálás (19%), illetve a szállítás (12%) energiaigényéből képződik; a maradék a víztisztításból és vízmelegítésből, a gyártás közben képződő szén-dioxidból, illetve a fűtésből adódik össze.

Evan Mills 2012-es tanulmányában (The carbon footprint of indoor Cannabis production) levezette, hogy mikből áll össze az egy kilogramm marihuánatermesztéshez szükséges 4600 kilogramm szén-dioxid kibocsátása.Illusztráció: Evan Mills

Össznemzeti füsttérkép

A CSU kutatóinak munkája több szempontból hasznos kiegészítése volt a Lawrence Berkeley National Laboratory kutatásának, amely a kaliforniai kisebb termelők működését vizsgálta, és a 2012-es legalizálási folyamat várható hatásait próbálta feltérképezni az adatok alapján.

Colorado az első szövetségi államok között volt, amik támogatták a marihuána legalizálását; példáját azóta 35 másik tagállam követte. A rekreációs célú használat – vagyis a nem orvosi, hanem élvezeti cikként történő fogyasztás – 15 amerikai államban legális.

A tanulmány szerzői megállapították, hogy a marihuánatermesztés károsanyag-kibocsátási aránya jelentős eltéréseket mutathat más-más földrajzi régiókban. A szénlábnyom meghatározásánál azt is figyelembe vették, hogy milyen a fűtermesztő hely éghajlata, és hogy milyen elektromos hálózatot használnak a térségben. A kutatókat meglepte, hogy a fűtés, a levegőcserélő rendszerek és a légkondicionálás energiaigénye a legmagasabb, de azt is felfedezték, hogy az egyes gyártási folyamatok energiaigényét (sőt, magát a folyamatot is) befolyásolja a helyi klíma. Floridában például intenzív páramentesítés kell a kannabisztermesztéshez, míg a coloradói hegyekben a fűtés biztosítása a fontosabb.

A tanulmányban a kutatók az országszerte kiépített kereskedelmi célú raktárházak elterjedésének lehetőségét is körbejárták, illetve feltérképezték a legnagyobb termesztők potenciálisan magas kibocsátású termőterületeit is. Utóbbiról térképet is készítettek, amit interaktív formában is böngészhetünk, ha a helyi kibocsátási becslésekre vagyunk kíváncsiak.

A kannabisztermesztés szénlábnyoma az Egyesült Államok különböző régióibanIllusztráció: Hailey Summers / Coloradói Állami Egyetem

Energiazabáló nagyvárosi raktárházak

A kannabisztermelés energiaigényét azonban nemcsak a környezeti tényezők, hanem a marihuána termesztésére és fogyasztására vonatkozó helyi előírások is befolyásolják.

Quinn szerint Coloradóban elvárás, hogy a termelők a viszonteladókkal szoros együttműködésben dolgozzanak, ehhez azonban nagy kapacitású raktárakat kellett építeni a nagyvárosi régiókban. Hogy ezek a raktárházak mennyi energiát emésztenek föl, arról szemléletes képet fest a denveri közegészségügyi és környezetvédelmi ügynökség jelentése, amely szerint  a kannabisz termesztéséhez használt eszközök energiaigénye 2013 és 2018 között 1 százalékról 4 százalékra nőtt.

A tanulmány szerzői szívesen folytatnák a munkát, ha biztosítva látnák a projekt finanszírozását. Remélik, hogy a jövőben erre is megoldást találnak; szerintük így mérsékelhetők lehetnének a marihuánatermesztés környezeti ártalmai, és a korai felismerés azt is megelőzné, hogy a káros beidegződések rutinná váljanak. Sproul szerint fontos lenne azelőtt észlelni és mérsékelni a környezeti tényezők hatásait, hogy beépülnének a mindennapi ügymenetbe.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: