Már a világjárvány elején, 2020 márciusában afelé hajlott az orvosi szakvélemény, hogy az influenzához és a náthához hasonló általános tünetek mellett van egy olyan jelenség is, amely alapján jobban megkülönböztethető a COVID-19 fertőzése: a szaglásvesztés (szaknyelven anozmia), valamint a vele gyakran együtt járó ízlelésvesztés (ageúzia). Ezek az érzékek jellemzően 2–3 hét alatt tértek vissza azoknál, akik megúszták a betegség enyhe tüneteivel, de őszre már gyakorivá vált az úgynevezett hosszú COVID is, amit az akár hónapokig is elhúzódó tünetek jellemeznek.

Bár a közvélemény-kutatások rendre azt mutatják, hogy az emberek (fiatalok és idősek egyaránt) a szaglást tartják a legkevésbé fontos érzéküknek, az elmúlt egy év sokakat meggyőzött annak fontosságáról. A szaglás elvesztésével ugyanis – leginkább az érzékek közötti átfedésekből fakadóan – nemcsak egy jó parfüm vagy egy finom étel illatáról kell lemondani, hanem az élet számos területén óvatosabbnak kell lenni, hiszen például a gázszivárgást, a tűz füstjét vagy a romlott tejet sem érzi az anozmiás beteg, de sokkal személyesebb problémák is adódhatnak belőle: a kellemetlen érzékvesztés közösségekben szorongást válthat ki, de az emlékezetre és az énképre is hatással van.

A szaglás az öt érzék közül az egyetlen, amely az agy fő érzőpályákat fogadó része, a talamusz helyett az emlékezet működésében főszerepet játszó hippokampuszban kerül feldolgozásra – ez a neurobiológiai útvonal tehet az eleven emlékképek felidézéséért különböző illatok hatására. „A szaglásunk határozza meg leginkább a társas viselkedésünket is. Néhány napig vagy hétig elvan nélküle az ember, de amikor azzal néz szembe, hogy esetleg már sosem érezhet újra illatokat, az nagyon nehéz” – mondta a Deutsche Welle-nek Julie Walsh-Messinger, a Daytoni Egyetem klinikai pszichológusa, aki évekig tanulmányozta a szaglásvesztés okait és hatásait, mielőtt 2020 márciusban ő is az áldozata lett.

Kutatások szerint a szaglás a fentieken túl többek között abban is szerepet játszik, hogy kit találunk vonzónak, sőt a félelmet is képes kiszagolni az ember másokon. Egy tavaly júliusban megjelent svájci-amerikai tanulmányból továbbá az is kiderült, hogy a COVID-19 tünetei közül egyedül a szaglás és az ízlelés elvesztése növelte a depresszió és a szorongás szintjén a vizsgált betegeknél, majd miután visszanyerték az érzékeiket, jelentősen javult a mentális állapotuk, és a társas interakciók szintje is nőtt.

Miben különbözik a covidos és a náthás szaglás- és ízlelésvesztés?

A legfrissebb kutatások szerint a koronavírusos betegek nagyjából 50 százaléka számolt be szaglásvesztésről, de amint azt a Cincinnati Egyetem orvosi karának docense, Ahmad Sedaghat is kiemeli, ez csak a szubjektív megfigyeléseket tartalmazza, vagyis csak azokat fedezi, akik egyértelműen meg tudták állapítani a szaglásvesztés tünetét. Sok esetben azonban nem tűnik el teljesen a szagérzékelés, és a kivizsgálások során olyanokról is kiderül, hogy jelentős mértékben vesztettek a szaglásukból, akik ezt a hétköznapokban nem feltétlenül veszik észre – a COVID miatti szaglásromlás így inkább a fertőzöttek 75-80 százalékát érinti.

Hogy jobban megértsék a náthás és a covidos betegek szaglásvesztésének okait és a kettő közötti különbségeket, a Kelet-Angliai Egyetem kutatói egy 30 fős vizsgálatot folytattak le, 10 koronavírusos és 10 erős náthás beteg, valamint 10 egészséges alany vizsgálatával. A covidos betegeknél erősebb volt a szaglásromlás mértéke, és csak rájuk volt jellemző, hogy nem tudtak különbséget tenni a keserű és az édes ízek között. A szakértők szerint így a diagnosztikai tesztek mellett a szaglást és ízlelést vizsgáló tesztek is segíthetnek az orvosoknak annak megállapításában, hogy covidos vagy más típusú fertőzéssel van dolguk.

A szaglás folyamata az orrnyálkahártyán található szagló érzéksejtektől indul, amelyek reagálnak a levegőben terjengő illatanyagokra, és a szaglóidegeken keresztül jeleket küldenek az agynak, ahol megtörténik a szagok felismerése. Ezen az útvonalon két olyan állomás van, ahol egy vírus meg tudja akadályozni a szagérzékelést: az orrüregben duzzanatot okozva, amit egyszerűen orrdugulásnak hívunk; illetve a szaglásban részt vevő sejteket támadva, így megakadályozva a megfelelő jelek küldését az agynak. Míg az előbbi leginkább a náthás és influenzás megbetegedésekre jellemző, a COVID-19 esetében kifejezetten az utóbbi játszik szerepet.

Egy harvardi kutatás szerint azonban nem a szaglóideg sejtjei, hanem az azok működését támogató, úgynevezett támasztósejtek fertőzése miatt lép fel a szaglásvesztés. A szaglósejtekkel ellentétben ugyanis a támasztósejtek bővelkednek azokban az ACE2 receptorokban, amelyeken keresztül a SARS-CoV-2 koronavírus bejut a szervezetbe. Egy hörcsögökön végzett kísérletből az is kiderült, hogy bár a szaglósejtek látszólag épségben maradnak a fertőzés után, a hatástalanított támasztósejtek nem tudják tovább fenntartani a szaglósejtek csillóit, így azok sem tudják végezni a dolgukat. A folyamat során a szaglóhám is felszakadozik, ami végső soron a szaglás elvesztéséhez vezet.

A mosogatólé ízű csirke és a táplálkozási zavarok

A COVID–19-ből felépülő betegek többsége 2-3 hét alatt átesik a szaglásromláson, de vannak, akik jóval hosszabb ideig kénytelenek hozzászokni a kellemetlen tünetekhez. Egy francia-belga kutatás szerint a szaglásvesztettek 15 százalékánál a tünetek jelentkezése után két hónappal sem tért vissza az érzékelés, míg 5 százalékuk még fél évvel a fertőzés után sem érzett szagokat úgy, mint a megbetegedés előtt.

A tünetek múlása sem jelent felhőtlen megkönnyebbülést: rengetegen számolnak be a szaglásvesztést követő parozmiáról, vagyis torzult szagérzetről, amely során a sérült, felépülés alatt álló szaglóidegek által továbbított jeleket az agy nem tudja megfelelően feldolgozni. A parozmia hiába jelzi a szaglóhám felépülésének első észlelhető szakaszát, akik átesnek rajta, gyakran hosszú időre megundorodnak egykori kedvenc illataiktól és ízeiktől: a kávénak trágya szaga lesz, a csirkének mosogatólé íze, a kóla aromája pedig a bűzbombáéhoz kezd hasonlítani. Ha a kóláról való lemondás nem is feltétlenül rossz következménye a tünetnek, egyes ételek ízváltozása akár az egészséges étrend felborulásával járhat, és táplálkozási zavarokhoz vezethet.

A koronavírus-fertőzés okozta szaglásvesztésről tehát egyre többet tudnak a kutatók, ellenben az ízlelés elvesztésének okai továbbra is homályosak. Az ételek és italok ízérzetéért a szaglás, az ízlelés és a vegyi észlelés együtt felelnek, és a tapasztalatok szerint a szaglás mellett a másik kettő képességét is elveszítik egyes covidos betegek. Az ízlelés a nyelv ízlelőbimbóin elhelyezkedő receptorokon, míg a vegyi észlelés (chemesthesis) a fájdalom vagy a hő érzékeléséért felelős idegek receptorain keresztül történik – utóbbi kategóriába tartozik a chili égető, a mentol hűsítő vagy épp a szénsavas üdítők szúró érzete. A kérdést bonyolítja, hogy bár a vegyi észlelésben szerepet játszó idegek tartalmaznak ACE2 receptorokat, az ízlelésért felelős sejtek nem.

Hogyan lehet visszanyerni?

Vannak, akiknek a megélhetésüket sodorták veszélybe a tünetek. Idén januárban Sophie Pallas, a francia borászok szövetségének igazgatója is elkapta a fertőzést, és az AFP szerint a szaglása és az ízlelése még március közepére sem tért vissza teljesen. „Amikor megfosztanak minket ezektől az érzékeinktől, az élvezet és a vágy élményeit amputálják. Elvesztettem az étvágyam, és teljesen elvesztettem a borfogyasztás iránti vágyam” – mondta Pallas, aki a Bordeaux-i Egyetem kutatóival közösen, napi több teszteléssel nyerte vissza érzékeit.

„Amikor leesett a lázam, és visszatért az étvágyam, kipróbáltam a bort, és azonnal tudtam, hogy baj van. Nagyon zavaró volt, semmi illata nem volt. Éreztem valamit a számban, de nagyon korlátozottan, és csak alapízeket, a finom részletekből semmit” – mondta Philippe Faure-Brac, a Sommelier-k Szövetségének elnöke, akinek kilenc napig tartott, míg visszatért a szaglása, de az ízek csak hetekkel később tértek vissza. A szövetségek arra kérik a francia kormányt, hogy a borászattal foglalkozó szakértőket vegyék előre a vakcinaosztásnál, mivel „az ízek és illatok elemzése napi eszköz a döntéshozatalban a borászok számára, a szürettől a palackozásig.”

Tejal Rao, a New York Times étteremkritikusa esszét írt a covidos tüneteiről, és arról, hogyan sikerült felgyorsítani a gyógyulást szakértők segítségével. A philadelphiai Monell Vegyi Érzékek Központja nevű intézmény orvosai szaglástréninget ajánlottak Raónak, ami a kutatók szerint az egyetlen olyan terápiás módszer, amelynél pozitív hatást mutattak ki a vírusos szaglásvesztés esetében. A módszer egyszerű, de monoton rutinszerűsége miatt nagy kitartást igényel: naponta többször kell ugyanazt a néhány kiválasztott illatot szagolgatni, ezáltal visszaprogramozva az agyat azok felismerésére.

„A szaglástréning általában négy illóolaj segítségével történik. Nagyon kell koncentrálni. Mindet végig kell szagolgatni egyenként, elemezni kell, hogy mit érzel belőle, még ha nem is sokat, vagy épp torz szagokat érzel. Sokat kell vizualizálni. Ez egyfajta agytorna” – mondta az NPR-nak Rao, aki többek között a szegfűszeg és a kardamom illataival csinálta végig a heteken át tartó tréninget. Elmondása szerint azóta jobban főz, mivel megtanulta jobban értékelni az egyes illatokat és ízeket, ezért a precíziós képessége is javult.

A módszert a Drezdai Egyetem szaglásklinikáját vezető Thomas Hummel fejlesztette ki 2009-ben. Eredeti tanulmánya szerint a pácienseknek 12 hétig, naponta két alkalommal, alkalmanként 10-20 másodpercen át kell a négyféle illóolajat orron át belélegezniük. Az olajokat vattakorongra csepegtetve, egy szélesebb szájú, zárható üvegbe helyezve célszerű szagolgatni, több apró szippantással, az egyes illatok között egy-egy perces pihenőt tartva. Hummel a következő példákon keresztül határozta meg a négy illattípust:

• virágos illat (rózsa)
• gyümölcsös illat (citrom)
• fűszeres illat (szegfűszeg)
• gyantás illat (eukaliptusz)

Sunthosh Sivam, a texasi Baylor Orvosi Egyetem docense szerint ugyanakkor fel kell készülni, hogy az illatok karaktere eltér majd a korábban érzékeltektől: „Az új szaglásoddal gyakorlatilag újratanulod, milyen a rózsa illata. Új illatszótárat építesz fel.”

Bár jelenleg ez a tréning az egyetlen bizonyított terápia a szaglásvesztésre, a kutatók nem adják fel. Az amerikai Kongresszus decemberben szavazott meg egy 1,15 milliárd dolláros csomagot az Országos Egészségügyi Intézetek (NIH) részére, amit három éven belül fel kell használniuk a COVID-19 elhúzódó tüneteinek és szövődményeinek kutatására, beleértve a betegség szívre és agyra gyakorolt esetleges hatásait, vagy éppen a szaglás- és ízlelésvesztést is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: