Ha néhány évvel ezelőtt azt mondom, hogy írogatós játék, akkor a legtöbbünknek a kockapóker, azaz a Yahtzee jutott volna eszébe, esetleg az ország-város szójáték vagy a torpedó, és mást nem is nagyon tudtunk volna említeni. Az utóbbi években viszont szerencsére sorra jelennek meg a jobbnál jobb, teljesen más dimenziót képviselő különleges és kreatív írogatós játékok a modern társasjátékok között. Olyan nagy divat lett mára, hogy nagy asztali játékokból is jelenik meg írogatós változat, ami olcsó és könnyen hordozható formában hasonló élményt tud nyújtani, mint az eredeti, többnyire rövid játékidővel és sok ember számára.

Nézzük először is, hogy mit nevezünk írogatós játéknak vagy szakzsargonnal élve paper & pencil játéknak. Két nagy kategóriát szokás megkülönböztetni, a roll & write és a flip & write játékokat. Az előbbiben (hagyományos vagy egyedi) kockákat használunk, mint például a kockapókerben is, utóbbiban viszont kockák helyett kártyák húzásával hozunk véletlenszerűséget a játékba, többnyire körönként. Ez a kockákhoz képest általában kisebb szerencsefaktort jelent, hiszen a pakliban lévő lapok többsége előbb-utóbb kijön, ami egyensúlyban tudja tartani a játékot, míg kockák használata esetén fennáll a lehetősége annak, hogy állandóan rosszakat vagy épp nagyon jókat dobunk. A modern játékok általában igyekeznek csökkenteni a szerencsefaktort, vagyis ha használnak is kockát, azt okos mechanizmussal teszik, amiben nem az a lényeg, hogy keresztezett ujjakkal várjuk a jó dobást, hanem az, hogy használjuk fel minél jobban, amit dobtunk – és a játék feladata, hogy ehhez elegendő kombinálási lehetőséget teremtsen.

Az írogatós játékokban természetesen elengedhetetlen kellék még a papír és a ceruza. A papír általában játékosonként egy-egy nyomtatott (akár illusztrált) pontozólap vagy laminált tábla, amire törölhető filccel lehet írni. A pontozólapot itt nagyon általánosan kell érteni, nem feltétlenül számokat írunk rá, lehet hogy egy térképen rajzolgatunk, de a játék végén a lapunkról akkor is leolvasható lesz majd az elért pontszám. E játékok általános jellemzője, hogy radírozni nem lehet, tehát a körönként dobással vagy húzással meghatározott helyzetben a játékosoknak olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek a későbbi lehetőségeiket is behatárolják. Lényegében a játékosok maguk építik fel vagy töltik be a saját játékterüket a papíron. A tipikus különbség egy klasszikus táblás játékhoz képest, hogy a játékosok kezében nincsen saját kellék (kártya, bábuk, zsetonok stb.), amivel gazdálkodhatnak, hanem mindent végérvényesen a lapjukra vezetnek fel.

Az írogatós játékok népszerűsége több dologban rejlik. Egyrészt az olcsó játékok közé tartoznak, mégis lehetnek nagyon jó, sőt akár komplex játékok. Kis helyen elférnek, könnyen hordozhatók, általában sokan tudják játszani, némelyiket lényegében akárhányan, de legtöbbjük akár egyedül is játszható, mint egy pasziánsz. Kevés és egyszerű kellékekkel dolgoznak, ezért általában könnyen magyarázhatók. Ezen kívül sokszor előfordul, hogy a játékhoz találunk letölthető és otthon kinyomtatható extrákat (például a BGG-n), amiket lelkes játékosok készítenek, például egyedi pontozótáblákat, így még nagyobb lehet a játék újrajátszhatósága. Sőt az sem ritka, hogy az írogatós játékokat ingyenesen közzéteszik print & play formában, ráadásul a játékmenetnek köszönhetően általában elég jól játszhatók online is, ami karanténidőkben kiváltkép hasznos lehet.

Játéktervezős kihívás!

Szeretnénk az amatőr játéktervezőket is ilyen játékok tervezésére ösztönözni, ezért a cikk megjelenésével egy időben kiírunk egy játéktervező versenyt, amiben írogatós játékok beküldését várjuk. Reméljük, hogy az alábbi listában fellelhető játékokhoz hasonló jó játékok fognak születni, amiket majd szintén bemutathatunk később a Qubit társasjáték rovatában. Részletek itt!

Az alábbi lista elején hagyományos, kockákkal játszható játékokat ismertetünk, utána pedig olyanokat, amelyek különlegesebb kellékeket használnak. Reméljük mindenki talál köztük érdekeset!

Qwixx

Ha írogatós játékokról beszélünk, akkor meg kell említenünk az első magyar megjelenést, a Qwixxet. A játék – egyszerűsége ellenére – rengeteg díjat kapott, Év Játéka díjra is jelölték 2013-ban, és magáénak tudhatja a Mensa ajánlását is. Ezen a játékon szépen bemutathatók azok a kezdeti lépések, amelyek mentén modernizálódtak az írogatós játékok.

A játéban kevés a holtidő azáltal, hogy a játékosok nem egymás után következnek, hanem egy-egy játékos saját körében dobott kockáiból korlátozott módon, de mindenki felhasználhat valamit, ha akar vagy tud, tehát minden résztvevő egyszerre gondolkodhat. Az aktív játékos ugyanis két fehér és négy színes dobókockával dob, amikből a színeseket csak ő, de a fehéreket a többi játékos is használhatja. Ezen kívül a játék szakított azzal, hogy a hatos kockaoldal a legjobb, és az egyes a legrosszabb, a játékban ugyanis két növekvő és két csökkenő sorozatot kell alkotnunk, ezért minden számnak megvan a szerepe, és az lehet jó vagy rossz az aktuális állásnak megfelelően. A játék ezen kívül lehetőséget ad a kombinálgatásra: mindig két kocka értékét kell összeadnunk, de nemcsak azt dönthetjük el, hogy hova írjuk be, hanem az értéken is variálhatunk, ugyanis az aktív játékos bármely színes kockához bármelyik fehéret hozzáadhatja. Persze a szín meghatározza, hogy melyik sorba kell írnunk, és bár kihagyhatunk számokat, arra ügyelni kell, hogy nem haladhatunk visszafelé. Ezen kívül egy kis interakció és versengés is van a játékban, ugyanis aki előbb lezár egy sort, az blokkolja az adott színt mindenki másnak.

A játékban természetesen még így is nagy a szerencsefaktor, de lehetőség van az okos kombinálgatásra, és mindez nagyon pörgősen, negyed órában történik, így akár többet is játszhatunk, ha elkap minket a Qwixx-láz. Nagyon jó családi játék 2-5 főre, gyorsan magyarázható, és csak 12-ig kell tudni számolni benne, így kicsikkel is játszhatjuk, akik ezzel játszva tanulják meg mérlegelni a valószínűségeket. A játékot annak idején a Vagabund Kiadó hozta be, de akkoriban az írogatós játékoknak sajnos még nem volt idehaza divatja, ezért a játékot nem adták ki újra, és ma már nem kapható magyarul. A játékhoz azonban nem kell más, csak két normál fehér dobókocka és négy színes dobókocka, a hozzá tartozó pontozólap pedig (regisztráció után) letölthető a BGG oldaláról, de applikáció formájában is meg lehet találni a játékot lényegében minden platformra.

Ganz Schön Clever

Ez a játék még mindig csak hagyományos kockákat használ, de azt igazán mesteri módon. A Ganz Schön Clever, avagy magyar fordításban Egy okos húzás kétségtelenül az egyik legjobb kockadobálós írogatós játék. A játék neve nagyon találó, tele van okos mechanizmusokkal, és nagyon okosan kell játszani is. Semmi tematikája nincsen, csak számokat írogatunk, de abba nagyon bele lehet merülni, a játék lényege ugyanis, hogy minél jobb láncreakciókat alkossunk a különféle bónuszakciók megfelelő időben történő megszerzésével.

De kezdjük a különlegesen egyedi kockaelvételi mechanizmussal, ami az egész játék alapját adja. A játékos a saját körében hat színes kockából legfeljebb hármat válogathat le, a maradékból pedig a többi (passzív) játékos a leválogatás után használhat egyet (meghagyva az utolsó dobott értéket), tehát nem mindegy mit hagyunk a többieknek. Másrészt a kockáinkat egyesével vehetjük el, mégpedig úgy, hogy amikor elveszünk egy adott értékű dobást, akkor a többi játékos számára félre kell tennünk az összes annál kisebbet, amiket mi már nem is használhatunk. Ezután a megmaradó kockákkal dobhatunk csak újra, a második kockánkat a dobottak közül választhatjuk ki, majd újra kitesszük a választottnál kisebbeket – és a harmadik kockánkat, ha maradt még egyáltalán kocka, csak azokból válaszhatjuk ki. Ha tehát az elején nagy számot választunk, akkor kevesebb lehetőségünk marad későbbre, és ügyesen kell lavírozni, hogy a körünkben a maximális három kockát ki tudjuk választani, de azok minél hasznosabbak is legyenek számunkra. A maradékkal pedig jelentősen befolyásoljuk a többiek lehetőségeit, így alakul ki interakció is a játékosok között.

A kockaválasztási mechanizmuson túl a játék lényege, hogy minden kocka, azaz minden szín különböző mezőkben/pontozóterületeken különböző módon használható fel, és itt sem mindig a nagy szám a jó, a kis számokkal is lehet kombinálni, azaz szinte mindent jól fel lehet használni. Ha mégse dobnánk szerencséset, akkor még mindig használhatjuk az újradobás-bónuszokat, amiket a játék során szerezhetünk. Egyébként többféle bónusz is kínálkozik a megfelelő rubrikák kombinációinak kitöltésével, ezekkel pedig a játékmenet és a dobások is befolyásolhatók. Az a legjobb, amikor egy megfelelő kockaoldal és esetleg egy bónusz jól időzített felhasználásával további bónuszokat és akciókat szerezhetünk láncreakciószerűen. Ezen kívül van még egy okos mechanizmus a játékban: nagyon fontos minden mezőben egyenletesen haladni a pontok szerzésével, mert a játék végén a legkisebb értékű mező pontszámát megszorozhatjuk a szerzett rókabónuszaink számával, és ezzel elég sokat lehet kaszálni.

A Ganz Schön Cleverre is díjeső hullott, 2018-ban például az Az év gémerjátéka díjra jelölték. És valóban nagyon mély játékról van szó, amely rengeteg fejlődési lehetőséget rejt a játékosok számára. Legjobb ketten, de hárman és négyen is jól lehet játszani.

Clever Hoch Drei

A Ganz Schön Clever (GSC) valójában egy sorozat, aminek a második tagja a Doppelt So Clever, a harmadik tagja pedig a Clever Hoch Drei vagy angolul a Clever Cubed. A sorozat mindhárom tagja kiváló, közös bennük a kockaválasztási mechanizmus, és mindegyikben az a lényeg, hogy bónuszokkal minél több és jobb láncreakciót hozzunk össze. A különbség az egyes színekhez tartozó értékelő mezőkben van, azaz mindegyikben más-más szabályok szerint írhatjuk be a dobott értékeket, és eltérő a pontszámítás.

Aki először találkozik a GSC-vel, annak agyzsibbasztó tud lenni a sok különleges mechanizmus és a rengeteg kombinációs lehetőség befogadása, de gyorsan bele lehet jönni. Erre azonban a Clever Hoch Drei rátesz még egy lapáttal, ezért mindenképpen csak azoknak ajánlom, akik már megismerkedtek a GSC-vel. Azt hihetnénk, hogy a GSC a kombinálgatások királya, de a Clever Hoch Drei még annál is több kombinálásra ad lehetőséget, hiszen sokkal több bónuszt lehet benne szerezni. Ám valahogy mégis ügyesen egyensúlyban marad a játék, mert végtelen láncreakció nem szokott kialakulni. Ebben a játékban pontokból is többet lehet szerezni, és egyes mezőknél még arról is lehet dönteni, hogy inkább több pontot kér az ember, vagy bónuszt, amivel majd később tud több pontot szerezni. Akinek tetszett a GSC, annak mindenképpen ajánlom ezt is kipróbálásra. A kellékei lényegében ugyanazok, mint a GSC-nek, tehát elég csak újfajta pontozólapot nyomtatni hozzá.

Qwinto

Maradjunk még mindig az egyszerű kockáknál. A Qwintóhoz csak három színes kocka kell, semmi más. Erről a játékról a szabályok elolvasása után az az ember benyomása, hogy nagyon egyszerű lesz. De hamar kiderül, hogy igen rafináltan kell játszani, és tele van olyan apróságokkal, amiket jó alaposan érdemes átgondolni, mert már az első lépéssel el lehet rontani a stratégiát. Nagyon szokatlan a játék, mindenképpen friss gondolatokat igényel, de nagy a szerencsefaktor is.

A Qwintóban három színes sort kell feltölteni számokkal, lehetőleg teljesen. A számoknak minden sorban növekvő sorrendben kell következniük, de nem kell sorban haladni. A játék érdekessége, hogy még dobás előtt ki kell választanunk a három színes kockából, hogy melyikekkel szeretnénk dobni, dobhatunk csak eggyel, de akár mind a hárommal is. A dobott értékeket össze kell adni, majd egy olyan színes sorba beírni, aminek a kockáját nem hagytuk ki. Minden dobás esetén lehetősége van az ellenfélnek is felhasználni a dobásunkat. Ha egy sort teljesen kitöltünk, akkor a sorozat legnagyobb számát kapjuk meg pontszámként, ha viszont hiányos a sor, akkor minden kitöltött mező csak 1 pontot ér. Ezen kívül van néhány oszlop, aminek a kitöltéséért annyi pont jár, amennyit az oszlopban lévő ötszögbe beírt számunk mutat. Van azonban egy nagyon erős korlátozó tényező azon kívül, hogy a vízszintes sorokban növekednie kell a számoknak, mégpedig az, hogy egy oszlopban nem szerepelhet két egyforma szám. Mivel a sorok csak egy mezőnyivel vannak elcsúsztatva egymáshoz képest, nagyon ügyesen kell lavírozni, miközben a valószínűségeket is mérlegelni kell, és a játék végén 1-2 pont döntheti el az állást. A Gigamicnél külföldön fémdobozos változatban is kapható.

HexRoller

A HexRoller már-már hagyományos kockákkal játszható, csak annyi a különbség, hogy a kockákon nem 1-től 6-ig, hanem 3-tól 8-ig vannak a számok, azaz olyan, mintha mindig hozzáadnánk kettőt egy hagyományos dobókockával kapott értékhez. Különlegessége, hogy hatszöges játéktáblára kell beírnunk úgy a számokat, hogy minél több pontot hozzunk össze a játék végére. A játékosok minden körben nyolc kockával dobhatnak, és mindenki ugyanabból a dobásból választhat kétszer két különböző számot, amit beírhat, de kötelező pontosan annyi példányban, ahányszor az adott szám szerepel a dobásban. A számokat mindig kígyószerűen haladva kell beírni üres mezőkbe olyan, már beírt szám mellől indulva, mint amit éppen írunk. Ha az előre beírt számok közül a táblán kettőt összekötünk, akkor annyi pont jár érte a játék végén, amennyit az összekötött szám jelez. A tábla viszont szűk ahhoz, hogy mindent összekössünk. Ezen kívül pontokat szerezhetünk minden egyszínű hatszögért vagy a narancssárga középső tartományért – ha egy ilyen tartományt teljesen kitöltünk a játék végéig. Ilyenkor a tartomány a benne legtöbbször szereplő szám értékét éri. A játék során pontveszteségért cserébe használhatunk még háromféle bónuszt, ami megkönnyítheti a dolgunkat, viszont arra is érdemes figyelni, hogy a játék során minden számot használjunk valamikor, mert a választott számokat minden körben felírjuk, és ezen számok sorozatával is tudunk pontot szerezni, legtöbbet akkor, ha semmi nem marad ki közülük. Ha a HexRollert ki szeretnéd próbálni, megtalálod applikáció formájában is.

Korinthosz

Az eddigiek mind absztrakt játékok voltak. A Korinthosznak már van némi tematikája is, de még mindig hagyományos dobókockákkal operál, abból viszont 12 is van a játékban. A kerettörténet szerint helyi kalmárok vagyunk a 4. századi korinthoszi piacon. Célunk minél jobban kereskedni, befektetni a pénzünket, és úgy gyarapítani a kereskedőházunkat, hogy a játék hat köre alatt mi szerezzük a legtöbb győzelmi pontot. A játék már nyolcéves kortól játszható.

Az alapkészlet 9 kocka, amivel a soron következő játékos dob. Értékek szerint csoportokba kell rendezi a kockákat. A legmagasabb érték mindig arany, a legalacsonyabb mindig kecske, a többi áru pedig növekvő sorrendben kerül egymás fölé a kis segédtáblán, tehát szerencsétől függ, hogy hová mennyi kerül. Az arany alattiak akár ki is maradhatnak egy körből, így azok lesznek a ritkább és értékesebb termékek. Ezután az aktív játékos választhat egy kockacsoportot, majd a többiek is választhatnak sorban. De általában nem a kockák értéke számít, hanem az elfoglalt helyük és a darabszámuk, ettől függően lehet termékeket beszerezni és a boltokat feltölteni. Egy bolt feltöltése pontot ad, de mindig a már megkezdett boltokat kell folytatni az adott termék esetén. Aki elsőként tölti fel az összes boltját egy termékből, bónusz pontot kaphat, amit más már nem szerezhet meg. Ezen kívül a szerzett aranyakkal és kecskékkel új dolgokat is tudunk vásárolni, amik extra bónuszokat és akciókat vagy győzelmi pontokat jelenthetnek. Előbbiek miatt érdemes minél hamarabb bővíteni a kereskedőházunkat, hiszen akkor a bónuszok előnyeit többször tudjuk használni a játék során. Bónuszokat egyébként az intéző mozgatásával is szerezhetünk, például bónusz kockát csak magunknak. Az intézőt, ha nem árut veszünk a kockáinkkal, egy mini térképen mozgathatjuk úgy, hogy az útvonala ne keresztezze saját magát. Ha a játék végéig eljut a térkép egyik sarkába, akkor a bónuszokon túl győzelmi pontot is lehet vele szerezni. Mivel a többiek is választhatnak a dobott kockáinkból, ezért az akciónk kiválasztása előtt mindig érdemes odafigyelni a többiekre, főleg ha csak két fő játszik.

Szüret

Ez volt az a játék, ami talán a nagyközönség számára is ismertté tette a modern írogatós játékokat itthon, amiben a magyar díjak is szerepet játszhattak. 2018-ban nemcsak a Magyar Társasjátékdíjat, de a Mensa HungarIQa díját is bezsebelte. Ez a játék a korábbi Kokoro nevű játék újratematizált változata, amiben a birtokainkhoz (présházak) és kastélyainkhoz próbálunk minél több szőlőt megfelelő sorrendben bekötni.

A játékot akárhányan játszhatják. Mindenki egy 6x7-es térképet kap, amire a közösen felcsapott kártyák alapján kell mindenkinek útdarabokat berajzolnia. Nincs megkötve, hogy az utakat egymás mellé kell rakni, de a pakliból véletlenszerűen jönnek fel a birtokok (A, B, C, D, E vagy F), és amikor feljön egy birtok, akkor ahhoz a birtokhoz abban a pillanatban bekapcsolt szőlőkért kapunk csak pontot. A következő birtokot azonban meg lehet lesni, ha passzolunk egy kört, amit ügyesen időzítve érdemes megtenni. Érdekesség, hogy a berajzolható útdarabok között nincs kereszteződés, ezért nagyon ügyesen kell kacskaringózni az utakkal, hogy minél több pontot hozzunk össze a játék végéig, amíg minden birtok kijön az utolsó kivételével. Okos csavar még a játékban, hogy fordulóról fordulóra egyre több pontot kell elérni, ellenkező esetben az adott fordulóban egyáltalán nem kapunk pontot, viszont a korábban bekötött szőlőket újra tudjuk pontozni, ha a következő birtokunkhoz is sikerült közben bekapcsolni.

A Szüret nagyon könnyen tanulható és gyors, 15 perces családi játék. Egy nagy család kicsiktől a nagyokig, de akár egy egész iskolai osztály is együtt játszhatja, gyerekeknél sokoldalú készségfejlesztő. Utazáshoz, vonatra, sőt strandra is kiváló, hiszen elég magunkkal vinnünk egy pakli kártyát, pár pontozólapot és ceruzát. Az eredeti térképekkel is hatalmas az újrajátszhatósága, de korábbi ajánlónkban további letölthető és kinyomtatható térképeket is közöltünk, amikkel még változatosabbá tehető a játék, ha már agyonjátszottuk az eredeti térképet.

Vasútvonal

Bár a Szüret volt a zászlóshajó, a Vasútvonal elég hasonló, térképet útvonalakkal kitöltős játék, csak picikét komplexebb és kockadobálós kivitelben. Míg a Szüretben csak véges számú egyszer használatos térképlapot kaptunk, és nekünk kellett laminálni vagy fénymásolni őket, ha nem akartuk, hogy elfogyjanak, a Delta Vision kiadásában megjelent Vasútvonal sötétkék és tűzvörös verziójában már eleve laminált játéktáblákat kapunk, hat darabot. Így akárhányszor újrajátszható a játék, és ha mindkét verziót megvesszük, akár tienzketten is játszhatják.

Ebben a pörgős, kombinálgatós, rajzolós játékban mindenki saját vasúthálózatot épít a saját térképtáblájára. Négy speciális kockával dobunk hat körön keresztül, és mindenki ugyanazokat a kidobott vasútvonal- és autóútelemeket rajzolhatja be a saját térképére úgy, hogy közben minél jobban összekötött hálózatot kapjon. Plusz pont jár a leghosszabb útvonalakért, a pálya közepének meghódításáért is, de a holtvágányok negatív pontot érnek a játék végén. Különösen izgalmas, hogy a játékban használni lehet három olyan extra elemet is, amelyek egyébként nem szerepelnek a kockaoldalakon, és ezeket hat lehetségesből lehet kiválasztani játék közben, a saját ütemünkben, így ezeknek a megfelelő időzítése jól kamatoztatható. Vannak továbbá kiegészítő kockakészletek is a dobozban, amelyekkel variálni lehet a játékot. Mindenkinek ajánlom ezt a nagyon jópofa vasút- és úthálózat tematikára felépített játékot, amelyet nagyon tartós kellékekkel láttak el.

MetroX

Ha már úthálózatokról volt szó, feltétlenül meg kell említeni a MetroX-et is, egy japán szerző játékát, amely egy metróhálózaton megy végbe. A játék rendkívül szokatlan módon nyúl a hálózatokhoz. Lényegében egy már meglévő hálózat elemeit kell kihúznunk, nem csak a csomópontokat, hanem az összes állomást, de minden vonalon az egyik végállomás felől haladhatunk csak a másik felé, és semmit nem szabad kihagyni út közben. Hogy egy választott vonalon egyszerre hány megállót húzhatunk át, azt a felcsapott kártyák határozzák meg. A nehézséget az okozza, hogy minden vonalon csak kevés kártya használható, ezt jelzi a metrókocsik száma az adott vonalon. Ezért aztán az egymáson áthaladó metróvonalakkal segíteni kell a másik vonalon való haladást, de ezt jól kell időzíteni, mert a legtöbb kártya használata nem engedi meg, hogy átugorjunk egy már kihúzott állomást, ahogy haladunk egy vonalon. A játék végén csak a teljesen befejezett metróvonalakért jár a pont, ráadásul a gyorsabb játékos több pontot kap, viszont általában úgy jönnek fel a kártyák, hogy nem is feltétlenül lehetséges minden vonalat befejezni, ezért nagyon ügyesen kell kombinálni, mert ha egy vonalon mindent elhasználtunk már, és nem fejeztük be, akkor azon már nem tudunk segíteni.

A játékot vastag letörölhető kartontáblákon játsszuk, hat játékos számára van tábla. A térképek kétoldalasak, de a BGG-ről tölthetők még le hozzá más városok térképei is (például London, Párizs, New York, Göteborg). Nincs holtidő, a játékosok ugyanazt a kártyát használják fel, a játékidő nagyjából 20 perc.

Köszöntünk... álmaid városában

A Köszöntünk... álmaid városában! kerettörténete az ötvenes évek Amerikájában játszódik, ahol lakóparkokat kell építenünk. Akárhányan játszhatják egymással párhuzamosan, csak annyiban számít a többi játékos, hogy a három bónusz pontot adó célkártya közül mindegyik több pontot ad annak, aki elsőként teljesíti. Emellett a játék végét az határozza meg, ha valaki minden utcáját befejezi, vagy háromszor kénytelen passzolni. A játék alapja, hogy növekvő sorrendben házszámokkal kell feltöltenünk az utcáinkat, de nem kell sorban haladnunk. A játék érdekességét azonban az adja, hogy mindig három házszám közül választhatunk (amiket három felcsapott kártya határoz meg), de minden házszámhoz tartozik egy extra akció is, ami hatféle lehet. Mindig mérlegelnünk kell tehát, hogy melyik házszám-akció pár a legjobb számunkra. Az akciókat mindig érdemes kihasználni, mert azokkal bónusz pontok szerezhetők, néha azonnal, néha kombinálva más dolgokkal. Lehet a játékban parkosítani, medencés házat építeni, és az egyik legfontosabb, hogy az utcát lakóparkokra osszuk be, mert csak az egy lakóparkba tartozó egymás melletti házak fognak pontot érni a végén, ha mindegyiken van már házszám. Érdekesség a játékban, hogy három különböző hosszúságú utca van: 10, 11 és 12 házhellyel, a számkártyák pedig 1-től 15-ig futnak, így az egyes utcák kitöltése különböző nehézségű. Tehát egymással ellentétesen hat, hogy a házszámokat egyenletesen szétszórva használjuk, illetve hogy befejezett lakópark-kombinációkkal minél előbb teljesítsünk egy célkártyát.

A többször díjazott játék a Board Game Arenán online is kipróbálható, sőt a komplexebb verziója is fent van, ami magyarul még nem kapható: ez a hoteles-kaszinós Welcome to New Las Vegas.

Kingdomino – Duel

A Kingdominóról már írtunk, 2017-ben Év játéka díjas volt, igazi sikerjáték, ami könnyed és gyors családi szórakozás 8 éves kortól 2-4 főre, de versenyeket is szerveznek belőle. A Kingdomino szabályai rendkívül egyszerűek, minden körben dominókat választunk, amelyekkel a királyságunkat építjük, a Kingdomino kétszemélyes, írogatós változatában pedig a dominókat négy kocka dobása helyettesíti minden körben. Ezekből felváltva egyet-egyet, azaz összesen kettőt kiválasztva alkothatunk virtuális dominót. A dominók lehelyezése hasonló logikát követ, mint a klasszikus Kingdominóban: egyik oldaluknak egy már lent lévő hasonló szimbólummal szomszédosnak kell lennie. Viszont ebben az írogatós változatban egy rakás bónuszt is használhatunk. A térképünkre berajzolt dominók csak akkor adnak pontot a játék végén, ha egy adott típusú területen (egyforma címerek) x-ex is szerepelnek, ugyanis az x-ek számát (hagyományos Kingdominóban ezek a koronák) szorozzuk meg a terület nagyságával. Az x-ek ugyancsak a kockákon szerepelhetnek, de minden olyan kocka berajzolásáért, amin nem szerepel x, x-elhetünk egyet az úgynevezett varázskönyvben, ahol x-ekkel összegyűjthetjük a bónuszokra valót. Ezekkel különféle módokon segíthetünk magunkon, például megszeghetjük az illeszkedési szabályt, átfordíthatunk egy kockát. Minden varázslat csak egyszer használható, és csak annak, aki előbb megszerezte. Ezeknek a varázslatoknak a használata még sokkal taktikusabbá teszi a Kingdominót, így mindenképpen ajánlom azoknak, akik az eredeti játékot már próbálták, és tetszett nekik. Ezt a verziót bárhova magunkkal vihetjük, csak 4 kocka és pár papírlap az egész.

Második esély

Ha már dominóelemekről volt szó, nézzük a nagyobb poliominó elemek rakosgatását, pontosabban firkálgatását. A Második esélyben egy 9×9-es négyzetrácsot kell minél tömörebben kitölteni, azaz lefedni különféle méretű poliominó elemekkel. A játék érdekessége: annak érdekében, hogy a korábban kitöltöttektől elkülönítsük az új elemet, érdemes mindig új mintázattal kitöltve berajzolni, és ezt van, aki egészen elmélyülten teszi a maga szórakoztatására. Nagy előnye a játéknak, hogy a papíron és a ceruzán kívül csak pár kártyalapra van szükség, az is nagyon pici, nagyjából gyufásskatulya méretű, így a játékot bárhova magunkkal vihetjük, és szinte bárhol játszható, akár buszon és vonaton is, ahol akad egy tenyérnyi hely kirakni pár kártyalapot.

A játék okosan kezdődik, mert mindenkinek kötelező úgy indítani, hogy egy nagyobb poliominó elemet a pályája közepére betesz, így kezdettől fogva muszáj kombinálgatni, hogy ezt az elemet körbe tudjuk rakni. Mindig két lapot csapunk fel, és az azokon szereplő alakzatok valamelyikét kell mindenkinek használnia. Az elemkészlet előre ismert – ehhez van egy kis segédletkártya is –, ezért valamennyire lehet kalkulálni azzal, hogy milyen elemek jöhetnek a vége felé. És ha nem tudunk semmit berajzolni, akkor van egy második esélyünk, felcsaphatunk még egy kártyát, innen a játék neve. A játék gyors, pörgős, gyerekeknek és felnőtteknek is kiváló, akár egy egész nagy társaság, például egy osztály számára. Bővebben írtunk róla korábbi cikkünkben.

Kartográfusok

Ha már firkálgatás, akkor még egy játék, amiben mindenki kreatívan állhat neki egy térkép megrajzolásának. A király térképészeként erdőket, mezőket, vizeket és településeket rajzolhatunk a térképre. A játék során végig pontozunk, nem a végén. A négy évszak alkotja a négy fázist, és mindegyikben két célkártya szerint történik a pontozás, így az újrajátszhatósága hatalmas. Ezen kívül a kombinációs lehetőségeket is érdekesen alakítják a kártyalapok, mert a kártyalap vagy a területtípust határozza meg, és a formában két választási lehetőséget ad, vagy a berajzolandó formát határozza meg, és típusban ad két választási lehetőséget. Ezen kívül a játékba sok más írogatós játéktól eltérően erős interakció is került, bár csak ritkán történik meg. De amikor egy goblinok támadása kártya kijön, mindenki továbbadja a térképét, és a szomszédunk rajzolja be a térképre a goblinokat, amik akadályoznak minket, illetve mínusz pontokat adhatnak a következő körökre, ha körbevéve őket nem semlegesítjük a hatásukat. A játékostérképek kétoldalasak, ami tovább növeli az újrajátszhatóságot.

Silver & Gold

A Silver & Gold különlegessége, hogy nem egyetlen dologra firkálunk, hanem a játék során folyamatosan pörögnek a laminált kártyalapok, amiket folyamatosan szerzünk meg és töltünk ki. A kártyákon szigeteket látunk, amiknek a területét tetriszszerű elemekkel kell lefednünk, azaz kiikszelgetnünk. Minél több térképet ikszelünk ki teljesen hat fordulón keresztül, annál több pontunk lehet. Egyszerre mindig csak két térkép lehet előttünk, ezért ezeket ügyesen és megfelelő ütemben kell töltögetni, mert egyébként beragadhatunk.

A használható tetriszszerű minták mindenkinek ugyanazok, ezeket (fordulónként hetet a nyolcból) egy közös pakliból csapjuk fel véletlenszerűen. Az interakció ott van, hogy ha egy térképet kitöltünk, akkor vehetünk csak újat a középen lévőkből, és így el lehet happolni egymás elől a térképeket, illetve különféle trófeákat is. Ezen kívül vannak különféle bónuszok, érmék, pálmafák, amikből extra pontokat lehet szerezni. Gyerekekkel is játszható, és az a jó, hogy olyan nagyon senki nem tud lemaradni, ezért mindenkinek meglesz az élménye, hogy valamit teljesített. A játék kártyái nagyon jó minőségűek, le lehet őket törölni, és nem kopnak.

Once upon a castle

A gyerekeknek sem kell írogatós játékok nélkül maradni, sőt lássunk egy egészen különlegeset, ami felnőttek számára is éppoly élvezetes lehet. Minden gyerek szeret kastélyt építeni, hát még rajzolni! Ebben a játékban egy egész kastélyt kell lakókkal együtt megrajzolni, de a játék nem csak ebben hoz újdonságot: egy egészen különleges mechanizmussal szerezhetünk jogot a rajzoláshoz. Két dobokockával dobunk, és dönthetünk arról, hogy a kapott nyersanyagokat (étel, fa, kő vagy arany) egy táblázatban hol használjuk fel. Amikor a táblázatban egy sort vagy oszlopot feltöltöttünk a jelölőinkkel, akkor van lehetőségünk a hozzá tartozó dolgot megrajzolni, vagy egyéb bónuszt szerezni, például kártyákat húzni, amik további előnyökhöz juttathatnak. Azonban sietni kell, mert aki elsőként fejezi be a tornyot, vagy a bástyákat és a falakat, extra pontokhoz juthat.

A játék már 6 éves kortól játszható. Különlegesen jó benne, hogy a körünkben dobott két kockából az egyiket mindenki más is felhasználhatja, így nincs holtidő, és mindenki építkezhet. A játék kellékei egészen kiválóak. Két hatalmas dobókocka, segédtáblák, jelölők, kastélyívek és aranyos kártyák is tartoznak a játékhoz.

Abszolút megvadult betűk

Az Abszolút megvadult betűk Lencse Máté remek írogatós betűjátéka 1-6 játékos részére. A játékosív a Scrabble-t idézi, azonban ez megtévesztés, több szempontból is teljesen más ez a játék. A betűjátékok viszonylag szűk szegmensében ez igen kiváló alkotás, amelynek sikerült megugrani a Scrabble szintjét egy másképpen kombinálgatós játékkal. Ebben hat kockával dobunk, azonban a kockákon csak mássalhangzók vannak, a mássalhangzókat szabadon egészíthetjük ki magánhangzókkal, hogy értelmes szót kapjunk, és minél hosszabbat sikerül beírnunk, általában annál jobb. A szavak akárhogyan kanyaroghatnak, csak bizonyos illeszkedési szabályokat kell szem előtt tartanunk. A játék legnagyobb érdekessége, hogy amikor a színes mezőkön áthaladunk, akkor a mellékelt színes táblázatba is be kell írnunk az adott betűt, mégpedig a soron következő helyre, és ha ezekben a színes sorokban (vagy a sor elején) értelmes szó alakul ki a játék végére, akkor azzal újabb pontokat szerezhetünk. A játéktáblák kétoldalasak, és a játékszabály többféle játékmódot ismertet. Ráadásul az egyik kockán vannak extra szimbólumok, amik korlátozásokat jelentenek, és ha figyelembe vesszük őket, azzal nehezíthető a dolgunk. A játék 45-60 perc is lehet, 9 éves kortól ajánlott.

Fleet: The Dice Game

Legvégül pedig szeretnék ajánlani egy komplexebb különlegességet az ínyenceknek, amit csak külföldről lehet beszerezni, vagy pedig online is játszható szimulátoron, például a Tabletopián. A Fleet The Dice Game egy izgalmas kockadobálós játék, ami a Ganz Schön Cleverhez hasonló komplexitású, és ebben is a láncreakciók beindításán van a hangsúly, ez azonban nem olyan száraz, hanem erősen tematizált.

Egy lélekvesztővel és egy hajózási engedéllyel indulunk királyrákra, homárra, kardhalra, garnéllára, tőkehalra vagy osztrigára halászni, a Ridback-öbölben, hogy aztán a fogásból újabb halászhajókat és engedélyeket szerezzünk, vagy épületeket építsünk. A játék tíz körön keresztül tart, minden körben van egy hajófázis és egy városi fázis. A hajófázis szól az engedélyek beszerzéséről, a halászat előkészítéséről, a városi fázisban lehet a piacra menni, új hajókat nézni, és a két fázis között történik a halászat. Kockákból eggyel többet használunk, mint ahány játékos van, és amikor kockadobásra kerül a sor, rendre minden játékos kiválaszt egy kockát, amelyet azonnal használhat, a maradékot pedig mindenki. A játéknak van szóló módja is, és van egy eredeti, nem kockás verziója, ami Board Game Arenán is játszható.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás