Extrém szélsebességű viharokra számíthatunk Magyarországon

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Bár az átlagos szélsebesség csökkenése a Föld mindkét féltekéjén megfigyelhető, ezzel párhuzamosan nő a szélsőséges szeles események valószínűsége – olvasható a Másfélfok című klímapolitikai oldalon pénteken megjelent elemzésben

Péliné Németh Csilla meteorológus, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat (MH GEOSZ) Meteorológiai Támogató Osztályának meteorológus főtisztje klímamodell-szimulációk és a mérési adatok alapján azt állítja, hogy a Kárpát-medencében a jövőben a ciklontevékenységhez köthető viharok száma együtt emelkedik az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedésével.

Változó szelek

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) által egységesített, 10 méteres magasságban végzett felszínközeli szélmérések adatai alapján a szélsebesség csökkenése mindkét féltekén, a trópusokon és a közepes földrajzi szélességeken is kimutatható a 20. század közepe óta, ugyanakkor a 70. foknál magasabb földrajzi szélességeken növekvő trendeket figyeltek meg a kutatók. A magyar meteorológus által idézett egyik vizsgálat szerint az északi félteke kontinentális területein tapasztalt 5–15 százalékos csökkenés „összhangban van a globális éghajlati modellek eredményeivel, amelyek ugyancsak a felszínközeli szélsebesség csökkenését mutatják a közepes szélességeken, a magasabb szélességek szélsebesség növekedésével párhuzamosan”.

A jelenség a meteorológus szerint többféle, egymásra is hatással lévő okra vezethető vissza. Ezek

  • a földhasználat-változás és erdőirtás miatt változó felszíni érdesség;

  • az El Niño-jelenség;

  • a pólusok irányába tolódó ciklonpályák;

  • az energiaszállításért felelős légköri áramlásokban bekövetkezett változások;

  • a sarkvidékek gyorsabb ütemű melegedése, amely csökkenti a pólusok és az egyenlítői területek közti hőmérséklet-különbséget.

Gyengülő szelek, erősödő viharok

A cikk idézi az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) azt a tanulmányát, amely szerint az extrém szélsebességek Európa északi részén növekedtek, délen csökkentek, Közép-Európa pedig az átmeneti, erősen kiszámíthatatlan zónába esik. 

A maximális szélsebesség 98 százalékának éghajlatimodell-szimulációkból számított 2071–2100 közti átlagának változása m/s-ban az 1961–2000 időszakhoz képest. A sárga területek növekedést, a kék területek csökkenést jeleznek, a fekete pontok a statisztikailag szignifikáns változásokat mutatják (95 százalékos megbízhatósággal).Forrás: Másfélfok/ EASAC

A szélklimatológiai vizsgálatok „a melegedés hatására bekövetkező regionális áramlási viszonyok megváltozására” utalnak. A meteorológus szerint a a változás extrém viharokkal jár: „az idei első jelentős jégesőt egy átvonuló hidegfront okozta 2021. 04. 22-én, melynek hatására Szlovákiában tornádó is kialakult. De a szélviharok egész évben okozhatnak veszteségeket. Például 2020. február 4-én hazánkat elérte egy gyors mozgású hidegfront, amely Nyugat-Európától a Balkánon át Törökországig jelentős pusztítást okozott. Magyarországon a számottevő károk mellett sajnos halálos áldozatot is követelt. A legerősebb széllökéseket sík vidéken Sopronban (111 km/h) és a Balaton térségében, illetve a hegyi állomásokon mérték (János-hegyen 124 km/h, Kab-hegyen 120 km/h)”.

Viharban kidőlt, két méter törzsátmérőjű, harminc méter magas öreg platánfa a Margitszigeten 2021. május 5-énFotó: Lakatos Péter/MTI/MTVA

A változás velejárója, hogy a melegedés mértéke a Kárpát-medencében kissé nagyobb a globális átlagnál. „Az extrém hideg periódusok száma, hossza erősen csökken, míg a hőhullámok gyakoribb előfordulása várható. A melegebb légkörben a pólusok és az Egyenlítő közt kisebb lesz a hőmérséklet különbség. Ezért a télen jellemző gyakoribb ciklonokhoz köthető viharok száma várhatóan csökken, miközben ezek intenzívebbek lehetnek” – írja a meteorológus.  Szerinte nyaranta valószínű, hogy a feltételek kedveznek a spontán kipattanó zivataroknak, amelyek viharos, akár orkán erejű széllel is párosulnak. 

A gond az, hogy a globális éghajlati modellek felbontásuk miatt nem képesek előrejelezni az olyan kis skálájú jelenségeket, mint a tornádók, márpedig az extrém szélsebességek leginkább ezekhez kapcsolhatók. A klímaváltozás ugyanis a regionális légköri cirkulációt is befolyásolja, megváltoztatva a viharpályákat, szélirányokat és az egész szélklímát. A meteorológus szerint az „extrém nagy szélsebességek vizsgálata a század közepére és végére növekvő trendeket mutat”.

A cikk szerzője az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén futtatott egyik, a térségre adaptált regionális éghajlati modell segítségével a várható tendenciákat is prognosztizálta. Ezek szerint az ország nagy részén 5-10 százalékkal nagyobb lesz a szélsebesség maximum. Az alábbi ábra a maximális szélsebességek várható változását szemlélteti: a sárgás színezés az emelkedést, a zöld a csökkenést jelzi. 

Ötven és százéves visszatérési értékek várható változásai a referencia időszakhoz képest (1961-1990) Magyarországon a vizsgált harmincéves időszakokra a RegCM modell alapjánForrás: Péliné Dr. Németh Csilla

(Via Másfélfok)

Korábbi kapcsolódó cikkeink: